Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Kálmán Béla: A magyar nyelvjárásokról
Kniezsa István: »Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig« c. összefoglak lása. Mindezek ellenére számos alapvető munkát nélkülözünk, a szélesebb körű nyelvtörténeti munkálatokhoz nincs elég gé összegyűjtve az anyag. Ezt a hiányt fogja pótolni az új Nyelvtörténeti Szó tár, a Nyelvtörténeti Adattár és a Tör téneti Személynévszótár. Nyelvtörténeti Szótárunk már van. Si- monyi Zsigmond és Szarvas Gábor mun kája igen jelentős mü volt a maga korá ban. sőt nélkülözhetetlen ma is, bár el avult és megbízhatatlan. Az új szótár összeállításánál' a régi anyagát figyelmer. kívül hagyjuk, s a feldolgozás teljesen új alapokon történik. Jelenleg a glosszák cs szöjegyzékek feldolgozása folyik, s ezeknek az anyaga előreláthatólag 1954- ben meg is jelenik. A Történeti Személynévszőtár az okle velekben található személynévanyagot tartalmazza. Ennek az anyagnak a sze mélynévkutatás mellett hangtörténet' szempontból is igen nagy a jelentősége. A gyűjtés olyan előrehaladott állapotban van, hogy 1954-ben megkezdődhet a sze mélynévanyag kiadása. Üj utakon indult a Nyelvtörténeti Adattár. Célja: számot adni a magyar nyelv gramatikai eszközeiről a legrégibb időktől, kb. a XVHI. század közepéig. Az Adattár keretében feldolgozásra kerülnek az ige- és névszótövek, az ige- és név szóragozás, a formaszók, az egyeztetés, a vonzatok és a szórend. A magyar nyelvjárásokról A magyar nyelvjárásokra, vagyis ar ra a tényre, hogy a magyar nyelvben b - zonyos különbségek varnak, már a XV. századtól kezdve találunk utal ásóikat. Az első megemlékezések a székelyek nyel véből szólnak, amely magyar nyelv ugyan, de néhány kifejezésében különbözik a töb bi erdélyi magyar tájnyelvtől. A XVIII—XIX. század fordulóján — a nyelvújítás korában — a tudományos ér deklődés erősen a nyelvjárások felé irá nyult. A magyar polgári forradalom nem mehetett végbe a francia fo.radáom ide jében, mart nálunk hiányzott a polgárság, vagy legalább a polgárosodó nemesség. Ezért a Martinovics- féle összeesküv's nsa'k a forradalmi értelmiség kis rétegére korlátozódott, hiányoztak a forradalm végrehajtásához szükséges tömegek. Ezt a forradalmi kísérletet a reakció csakha mar vén'oefoj tattá. A po’it'kai forradalom áttolódott művelődési síkra és a XXX. század első harmadában megindult egy hatalmas nemzeti mozgalom, amelynek középpontjában a magyar nemzeti nyelv állt. Lelkes írók, költőik, tudósok, újság írók, poit kuisok igyekeztek a magyar nyelvet gazdaggá, hajlékonnyá, kifejezővé tenni, megszabadítani .az elnyomatást és hűbéri elmaradottságot jelentő német és latin nyelv nyűgétől'. A nyelvújítók je lentékeny része a haladó értelmiségből került ki. Köztük volt Kazinczy, Kölcsey, Szemere, Vörösmarty is. A nyelvújítók a magyarból hiányzó szavakat, kifejezéseket egyrészt a régi nyelvből' pótolták, alkottak új szavakat össze tételei, képzéssel, elvonással, cson kítással, de számos szót vettek át a nyelvjárásokból is, esetleg j e'entésmódo- sítáiasal. így került be pl. a hüs szó az irodalmi nyelvbe, pedig az a hűvösnek csak egy nyelvjárási változata. így fog lalták le a „loge“ jelentésében a páholy szót, pedig ez eredetileg mezőgazdasági műszó volt a pajta rekeszét jelentette. A nyelvújítási harcik lezárultak ugyan Vörösmarty felléptével, de a táijazavak. s népi kifejezések, fordulatok, szólások be áramlása a nemzeti irodai jní nyelvbe nem szűnt meg. Petőfi és Arany népies irány zata kedvezett a 'tájszavaik meghonosodá sának az irodalmi nyelvben. A népi kife jezések és szavak még ma iis egyre gaz dagítják nemzeti nyelvünket. Ez az érdeklődés magyarázza meg azt. hogy első tudományos folyóiratunkban, a Tudományos Gyűjteményben is napvilá got láttak már komoly, ma is használha tó nyelvjárási tanulmányok. 1838-ban pe dig megjelent az eddigi gyűjtések össze gezéseként az első magyar tájszógyüjte meny. A század második felének anyaggyüi - tését Szinnyei Józsefnek mintegy 40.000 adatot feldolgozó tájszótára tetőzi be A XIX. században is jelentékeny anyag gyűjtés folyt, bár a- háború, az ismétel tér fellépő gazdasági válságok és a Horthy rendszer tudományé lenes pol itikája nagr- mértékben fékezte, gátolta a munkálatok haladását. A nyelvjárás kutatásban csak Gsüry Bálint és tanítványai értek el kf moly eredményeket. A sók egymástól függetlenül folyó w; gyakran rendszertelen részletkutatás után az 1930-as évékben elérkezettnek látszott az idő, hogy a nyelvjárásokról átfogó ké pet kapjmik, hogy megismerjük az egyes nyelvjárási jelenségeknek, szavaknak föid- rajzi é terjedését, tiisztáZhaissuk az egy másnak ellentmondó adatokat: elérkezett a magyar nyelvatlasz elkészítésének ide je. A munka azonban anyagi támogatás írta Kálmán Béla (Debrecen)
