Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Lőrincz Gyula: A Magyar Területi Színház nemzetiségi politikánk új fegyvere
Ható Imre és Bozi Marika a valóságra. Megláttuk ennek a terület nek reális, igazi arcát. Egyben ráeszmél tünk ennek a területnek történelmi múlt jára is, aihonnan elhagyabottsága eredt. A régi, úgynevezett „Nagy-Magyaror- szágon“ 1918 előtt ez a terület sávsze rűén. a szlovák nemzet által lakott úgy nevezett nemzetiségi terület és a belország között feküdt. Ebben az időben a nemze tiségi politika az volt, hogy nem a nem zeti szabadságot, függetlenséget kell biz tosi tani az ország határán ibeiül élő nem zetek számára, hanem kisebb-nagyobb csalétkekkel megnyerni, asszimilációra, beolvadásra bírni ezeknek a nemzeteknek fiait. így, habár jelentéktelen ipara volt az országnak, ha valamit mégis épített, ezt vagy az ország centrumába, vagy a nem zetiségi területekre építette ászért, hogy ez zel a nemzetiségek szemét bekösse. így 1918 előtt ez a terület, Szlovákia délvi déke kimaradt a legminimálisabb iparosí tásból is. 1918 után a masaryk- ben-esi burzsoá köztársaság nemzetiségi politiká ja bizonytalanul állt a nemzetiségekkel, nem tudta, vagy nem akarta rendezni a nemzetiségi kérdést és ezért ugyancsak nem invesztált a délvidékre. A Horthy-megszállás idején, ez a lovas- tengernagy és minisztere, mikor meglá tott néhány Bat’a-üzletet Szlovákia délvi déki falvaiban és városaiban, kijelentette, hogy túl van invesztálva ez a vidék az ország többi területeihez viszonyítva és ezért, de főleg bizonytalan jövöje miatt, nem fektetett egy fillért sem ebbe a vi dékbe. Az első és egyetlen rendszer ez a mai, a népi demokratikus rendszer, a gottwal- di vezetés, amely nem ingadozik, nem bi zonytalan’ a szlovákiai délvidékkel kapcso latban, amely bátran nyúl a nemzetiségi kérdés megoldásához, mert előtte egy ra gyogó példa, a sztálini nemzetiségi poli tika áll, a Szovjetunió nemzetiségi politi kája és éppen ezért mind gazdasági, mind kultúrális téren először a történelem fo lyamán bekapcsolja a délvidéket hazánk, a népi demokratikus Csehszlovák Köztár saság gazdasági és kulturális vérker ngé- sébe, és a gottwaldi ötéves terv gyü mölcsét a valamikor „elhagyott" délvidék népe ugyanúgy élvezi, mint hazánk min den dolgozója. A gottwaldi ötéves terv megváltoztatja a délvidék arculatát. En nek naponta kézzelfogható bizonyítékait látjuk. Ha figyelemmel kísérjük a vala mikor adóterhektől nyögő, végrehajtások tól rettegő parasztjaink, sztrájkokra kény- szerített és csendőri »őrtüzekkel megti zedelt mezőgazdasági munkásaink mai éle tét, akkor meg kell állapítanunk, hogy új szocialista mezőgazdaság épül a délvidé ken ugyanúgy, mint a gazdag Hanáksá- gon, vagy hazánk más mezőgazdasági te rületén. Üjarcú, boldog gazdag parasztság fejlődik szocialista mezőgazdaságunkkal. A hatalmas szocialista iparosítás per spektíváit mutatja új gyáraink, üzemeink Bajusz Mihály (Lehotay Antal), Sohár Lidi és Zsiga Vendel (Gábor Gyula) Boda Pál és Viszket Jakab (h'usvár Ferenc) Tömeg jelenet. Sohár Lidi, a kulákasszcmy felvételét kéri a szövetkezetbe.
