Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Szántó László: Marx Károly születésének 135., halálának 70. évfordulójára
darabjának a. kitermeléséhez, annál na gyobb az értéke és megfordítva. Valamely társadalom munkaerejének összege egyen lő a vele előállított áruk értékének ösz- szegével. „Az áruk — tanítja Marx — mint értékek, csupán a megszilárdult munkaidő meghatározott mennyiségei.*4 Marx aprólékos kutatással kimutatta, hogy az árutermelés és a vele együttjáró árucsere bizonyos magasabb fejlődési fo kán kialakul egy sajátságos áruforma: a pénz, Marx eloszlatta a pénz hatalmának titokzatosságát, melyet a közhit és a bur zsoázia tudatlansága szőtt köréje s ki mutatta, hogy a pénz az árutermelésben fogant meg s belőle származik mint olyan áru, melynek a használati értéke elhanya golhatóan csekély, viszont az értéke nagy. Mint ilyen, különleges árunak azután többféle szerepe van az árutermelésben: egyszer mint a cserélődő áruk egyenérté- ke és értékmérője, máskor mint az áru forgalom eszköze, majd megint mint a fi zetés eszköze, azután m'nt kincs és vi lágpénz szerepel. Felfedezve a pénz és különféle gazda sági szerepeinek keletkezését és fejlődé sét, Marx továbbkutatja az árutermelés fejlődésének dialektikáját s megmutatja, hogy amikor az áruterme’és és forgaöm, meg a pénz gazdasági jelentősége elért egy bizonyos magas mennyiségi fokot, ak kor új formát és tartalmat kapott: a oénz tőkévé vált s a termelés tőkés áruter meléssé. A látszatot azonosítva a lényeggel, a burzsoa ideológusok a tökét azonosítot ták a gazdagsággal általában. Szerintük a pénz, á föld, a gyár stb„ a magúk tár- gyiasságában, tekintet nélkül mennyisé gükre és az emberek viszonyára, amelybe a termelés folyamatéiban kerülnek, min dig és minden körülmények között tőke. Vagyis szerintük a kőkorszak emberének köbaltája, a csákmáték földje, a Bata- komblnát é3 a népi demokrácia nemzeti vállalatai mind tőkék! Marx megcáfo'ta ezt az előítéletet és tudományel.enes né zetet, amelyről messz ről érzik a burzsoa kizsákmányol ók vágya: örökéletüvé tenni a tökét. Marx bebizonyította, hogy a gazdagság, a termelőeszközök csak az emberek bizo nyos, történelrm'eg meghatározott terme lési viszonyai között válnak tökévé. ,,A töke nem dolog — tanítja Marx — hanem bizonyos társadalmi termelő viszony, amely a társadalom egy meghatározott történelmi formáé ójának a sajátja, ame’y dolgokban jut kifejezésre s ezen dolgok nak specifikus társadalmi jelleget kölcsö nöz. A töke nem összege a termelés anya gi és termelőeszközeinek. A tőkévé válto zott termelőeszközök a töke, amelyek ön magukban véve éppoly kevéssé tőkék. mint ahogy az arany vagy ezüst önmagá ban véve nem pénz." A történelemben a gazdagság, a termelő eszközök tökévé válása folyamatának az volt az előfeltétele, hogy egyes személyek birtokában nagyobb mennyiségű pénz hal mozódjék fel, hogy a gazdag ember új tí pusa keletkezzék. Ilyen pénze3 gazdagok a középkori kereskedők és uzsorások so raiból kerültek ki elsősorban. A másik előfeltétel az volt, hogy ezekkel az űjtí pusú gazdagokkal egyidejűleg egy új, so ha nem létezett áru jelenjen meg a pia con. Ez az űj áru: a munkaerő volt. amelynek tulajdonosai új típusú szegény emberek voltak. Az árutermelés fejlődése során ugyanis as egyik póluson termelte az újtípusú gazdag egyedeket, a másik póluson pedig az űj típusú szegény töme geket. Ezek újszerűsége abban voit, hogy kettős értelemben voltak „szabadok". Meg voltak szabadítva, helyesen, meg voltak fosztva a földtől s általában a termelés minden eszközétől, s ugyanakkor szemé lyileg is szabadok voltak minden feudális függéstől s munkaerejüket, ezt az egyet len tulajdonukat, minden akadályozás nél kül áruba bocsátották. Az új típusú gaz dagok megvették az új típusú szegények munkaerejét, annak teljes értékéért, s azt saját termelőeszközeikkel do’goztatva, el fogyasztották. A termelésnek ez a viszo nya, amikor a termelőeszközök tulajdo nosa megvásárolt idegen, de szabad mun kaerővel termelt: a kapitalista társada lom alapja. Ez a termelési viszony amely látszó lag szabad és egyenlő jogú emberek S2a ■bad elhatározásából jött létre, a mélyeb ben fekvő szükségszerűség következtében a munkás elkerülhetetlen kizsákmányolá sával jár. Marx kimutatta ugyanis, hogy a munkás munkanapja ebben a termelési viszonyban két, lényege szerint különböző részre oszlik meg: a szükséges munka napra, amely alatt a kapott bérért do1- gozik és a többlet munkanapra, arakor ingyen dolgozik a kapitalistáknak. M vei a munkás munkaerejét termelő tevékeny ségben fogyasztva, mint láttuk, értéket termel, de mivel a többlet munkanap alatt termeit értéltért semmi ellenértéket nem kap a kapitalistáktól, ezért van az, hogy a munkás nemcsak értéket, hanem érték - többletet is termel, ame'yet a tőkés ingyen vág zsebre és e miatt válik a munkás ki - zsákmányolój ává! A kitermelt értéktöbblet azonban bizo nyos használati értékhez van kötve, amely érték azonban a kapitalista számára csak nyűgöt jelent. Ez érthető is. A koporsó - gyárosnak éppúgy mint a cipőgyárosnak, ágyúgyárosnak, posztógyárosnak stb. nem használati érték az áru, amit gyártat, s ezért el kell adnia annak, aki számára használati érték és aki elfogyasztja. Marx
