Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 2. szám - Gály Olga: Dénes György: Magra vár a föld / Könyvismertetés
I Nagyszerűéii árad a vetrseiése az »AJki elszakad a főidtől« című versnek. Képed színeseik és eredetjék, főleg euz első és utol só verSsaakbam. A második és még inkább a harmadHk verssaak azonban úgy állítja elérik Dénes Györgyöt, mintha a kép ked véért verselne, asiBely így öncélúvá válik, mámtiha önmagáért születnék, függetlenül a veire céljától és érteümétöö, Ez teszi az embert kétkedővé az egész vers iránt. Ön kéntelenül 'adódik a kérdés: vájjon valóban égő meteorként lehull-e az aki elszakad a tföSdtŐi? Akkor vájjon mi történik az. zaű a sok ezer és százezer emberrel, aki foktatunkéiról az iparba megy át és való jában elszakad a földtől ? »Testvésrtelen, gyöíkértoelani (hányódik a földön, tengeren« írja Dénes. Így vaaue ez? Nem így van. De 'lássuk., (hogyan jelOemzá Dénes a dol gozót egy másaik versében? Vállán tartja a világot, de szereti a virágot. Szivében 'tavasz, nyár dalol, mikor várágat vásárol. • Acélos ökUe efeárratL, műkor a rózsák szárma hulLL Arcára langyos ifény verődik, ha a jó vőj én eltűnődik. Miként a hősnek harcok éjén, hite lobog bányák mélyéin. És ha a osókos tavasz nyit. virágok szövik almait. Azt hiszem, áüyein szánupos képet ne<m adhat a ma köütője a dolgozóról. Ez való jában csak fénykép, külsőséges pillanat- felvétel;, mintha Dénes Györgynek nem len ne közvetlen élménye a dolgozókról. Jól tudjuk, hogy ez nem így vtan. hiszen ő ma ga is volt testi munkás és éppen ezért órt- heteStdemj, (hogyan kerülhettek fflyen gügyögő szavaik a szótárába. Annál Is ánikáíbb furcsa ez, mert számos más verséiben Igazán iz mos képekben mutatja meg a dolgozót, a munkáskezek erejét és diadalát. Ilyen a már említett »A munka dicsősége«, a »Vi lág. becsüld meg a munkás kezét« című verses, dte talán mSmd (közül a liegkafejezöbb az »Épül hazánk, épül a béke« című, rövid szakaszokban írt pattogó ritmusai, eleven képekből álló. sodró erejű verse. . . . Az állványokon zizeg a ezél s mint feszes íj peng az acél. A traverzeknek eizer karja egymást átölelve tartja. Milyen meggyőző erejűek ugyanennek a versnek alábbi sorai: Nótás legények kalapálnak új ütemet az új világnak. Kalapácsukkal vasra verve kemény acéllal szálltnak peribe. A hideg anyag- fefliett győznek, .harcosai e nagy időknek. Megfog a »(Mezőn« című vers is, ebben is sok a megelevenítő, mozgósító erő. Egy egész csokorra valló verse szól Dé nesiek a földiről, a parasztról, a traktorról. Ahogy egymás után olvassa az ember eze ket a verseket, valahogy úgy érzi, mintha túlságosan egy kaptafára íródtak volna. Mindegyikben benne van a múltját átkozó paraszt, a jelen' — dübörgő traktorok za jában és a jövő — a ringó búzatábláik su- sogásában. Valahogy szűknek és kicsinyes nek érzem ebbe az időbeli börtönbe zárná a parasztság problémáit. Személytelenül, leíró mesemondóként ecseteli Dénes a falu életét. Megszólalta;! ugyan néha egy-egy »János bácsit«, de ez ás elvont alak, akár hol akárki lehet. Etet a személytelenséget látni Dénes verseiben általában. Nem szüli le ebben a kötetben a dolgokat önmagán keresztül. Ö maga (kívül marad, a féü^aSbadsuláö, az onsaágépííbéia, a szociálisba építés gigászi munkáján, almi azt a benyomást kelti, mtnJtiha a 'szenvedély hangja nála csak a tehetség ihlette alkotás öröméből fakadna, nem pedig problémából, amelyről ír. Így érezni ezit Dénes néhány igen szép versé nél ia, hiányzik belőlük az őszintén szenve délyes, pártos állásfoglalás, A »Magna vár a föld« kötetben kizáró lag a rnult az, amely fed tudja háborítani és kemény, szenvedélyes, ostorozó szavak ra ragad!ja a költőt. Mihelyt átadja a tol lút a ma éneklésének, máris fakóbbá válik a hang, és kevésbíbé sikerül meggyőznie az olvasót. így a jelien és még inkább a jövő ecsetelésében gyakran esik formalizmusba. Főleg ott tapasztalni ezt, ahol az egész versen, néhány versszakon át színesen és eredetien csobog Dénes lírája, míg egy szerre a vers végén, vagy egy-két szakasz- szal előtte, oda nem illően, törésszerű akairtnoöreággal odarnagaszt idöszerüsítő csattanót. Legékesebb példája ennek az igazán jói induló, »Szabadba hívó ének«, de felsorolhatnék többet is. Ugyanakkor alá kell húzná a »Szabadba hívó ének« nagy pozitívumait, főleg szép képeit és közvet len stílusát. A lombsáJtoron szellő hempereg, ezernyi fűszál (kortyol1 ja a fényt, . Árnyék hasai a szőlőhegy megett. az ég ívére csorduló tüzek alvadt an csapnak szerteszét. vagy alább: Szombat délután hátizsákot pakolsz rövid nadrágot húzol — körötted’ feleség, gyerek kökény-iszemével rád nevet. A 'hét fáradtsága messze tűnik, kézen kapod a csemetéket, indulsz. — arcon csókol a szellő, indulót dúdol feleséged. Mennyire gtroteszákül hat a táj gyönyörű képekben megelevenedő festése és a csa-
