Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - Horváth László: A szovjet film utat mutat / Film
az, hogy a film olyan napokban kerül a handloval mozgóképszínházba, amikor az összes bányák dolgozói az élmunkásmüsza- kok hetével harcolnak egy új munkaverseny sikeréért. Pittner János, az új nyugati bánya gé- >asített frontfejtéséneik rakodója is meg nézte a filmet. Azon gondolkodom — mondotta — vájjon mikor lesz így ná lunk is. Ne értsetek félre, tudom azt, hogy mi is úgy fogunk dolgozni egyszer, mint a Donyec-medenöe elvtársai. De a film után most még jobban szeretném megrövidíteni ezt az időt. Hogy nálunk is olyan frontfej tés, olyan gépek és olyan bányászok legye nek, miht a Donyec-medencében. Büszke ség lett rajtam úrrá, —• folytatta Pittner elvtárs — amikor láttam a szovjet kor mány és a Párt gondoskodását a bányá szokról, Büszke vagyok arra, hogy én is bányász vagyok. Sohse felejtem el Nedolja öreg bányász szavait, aki azt mondta, hogy a fúrófejtő kalapács húsz esztendőt ajándé kozott neki, de most a kombájn még ióné- hány esztendővel meghosszabbítja életét. Pittner elvtárs tehát megértette, mit mond ez a film, milyen utat mutat a mi bányászainknak is. De még egy dolgot is megjegyzett magának. — A film arra is rámutatott, hogyan szereti a szovjet bányász munkáját, milyen büszke erre és mennyire szívügyének te kinti a fejlődést. Itt van például a Láda, fiatal térmester alakja. Egyre többet akar tudni és tanul, állandóan tanúi, hogy lépést tarthasson a fejlődéssel. A mi fiataljaink követésreméltő példát vehetnek Láda Ne dolja életéből. Ezt mondta Pittner János, az új nyugati bánya frontfejtésének bányásza. A filmet megtekintették a fiatalok is. így például Svarc István ifjúmunkás is, aki bányászcsaládból származik Selmecbányá ról. Fivére jó néhány éve dolgozik a moszti barnaszén-vidéken és sógora Selmecbányán vájár. Svarcék családjában hét gyermek volt és Pista a népiskola után bányásznak állt be. Visszafojtott lélekzettel figyelte a fűmet, ami megerősítette öt elhatározásá ban, mert ő is olyan természetű ember, aki nem elégszik meg az elért szakismerettel és igyekszik tovább fejleszteni tudását.
