Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - Dénes György: Sztálin - Dénes György: Három év
Mindnyájan a magasba vágyunk, azért építünk acélvárahat. A jövő bűvös ormaira hágunk, szakadék fölé emelünk hidat. Szívünkön forró, csorduló öröm zuhog szüntelen, mint a bő patak, rólunk így beszél majd a krónika: ... mikor a hegyek megindultanak... Terveink, mint a vitlanyhuzalok, munkás hazánkban szétfeszülnek. Hiába szórnak átkot a gazok, erőink mégis egyesülnek. Mert egybe forraszt bennünket a Párt, mint égő láng a forró láncszemet, mert egybe forraszt bennünket a hit: formálni boldog éveket. Ül A Fáklya irodalmi pályázatán II. díjjal kitünteti versek. Dénes György 'Tőámnt w- Dénes György Keletről áradva hömpölyög, nyugat harsogva visszazúgja: éljen Sztálin, sokáig éljen, mert ő az örök béke útja. Északról, délről dörögve zúg e név milliók ajaháról, milliók emelik magasba Sztálin nevével a zászlót. A tengereken úgy száll e név ujjongva, mint a fényes élet. Galambok sodorják szárnyukon, szájról-szájra hordják a népek. Minden elnyomott szolga nemzet nevével indul hősi harcba, beragyogja az egész földet üstökösként a Sztálin arca. A történelem kemény posztján rendületlenül áll alakja s a jövő — halhatatlan szobrát örök gránitba így faragja. Megyünk előre rendületlenül, acélkarunkban lüktet az erő, új gyárainkra lobogó repül s elhallgat minden kétkedő, ügy állunk a történelem posztján, mint szovjet hősök Sztálingrád alatt és ha kell, hát fegyverrel vonunk országunk köré védőfalat. Három év a századok sorában nem nagy idő, de életünkben dús, bányák, gyárak és földek dalában a munkásosztály szent hatalma zúg. ötéves tervünk harmadik évét emelt fővel, büszkén hágjuk át s egyre közelebb jutunk hozzád erős közösség, óriás család. E három év többet mond minéhünk, mint háromszáz, vagy ezer is talán. Néhány év alatt tanulta meg népünk, hogy ö az úr az ősi föld sarán. 0 az úr és karja erejében összeroppan a tőke vak feje s meghökkenve kotródik a mélybe a falánk nyüvek piszkos serege. De világot a hajnal fénysugára, új gyárainkat köszönti napunk, Morvára, Vágra, Garamra, Dunára erőműveket emel a karunk. Hogy villany gyúljon minden falu mélyén és űzze el a sötét árnyakat, hadd bontson a századokon át megtiport nép szabad szárnyakat. Épül hazánk s a munka nem fecseg, de bizonyít, á nézz magad köré: ezernyi bányát nyitnak a hegyek, gyárat ékelünk falvaink közé. Nem lobogtat már éhes gyermekek sovány testén a szél sem rongyokat, hazánk a jog, a szabadság hazája, szívére mindenkit egyaránt fogad. Előre hát a béke napos útján a legszebb harcra, drága dolgozók! Forrás buggyan a munka tiszta kútján s minden küzdelmek érettünk valók. A békét védő népek táborában egyre fényesebb csillagként ragyog erőnk, hatalmunk, lángoló tervünk, hogy meghódítsa majd a holnapot.
