Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - Gály Olga: Apámról
megfelelő épületek adaptálása, átalakítá sa, javítása útján. Szövetkeze teánk ezt a kormányhatározat adta lehetőséget nem használták ki kellőképpen, főleg nem arra törekedtek, hogy minél kevesebb költség gel saját erejükből átalakítások útján biztosítsák a szükséges istáEóhelyísége- ket, hanem könnyelműen, nem egy esetben többmilliós költséggel új istállókat építet tek, amiket viszont egyáltalán nem hasz náltak kis nem egy helyen látni lehetett, hogy korszerű, drágán épített, hatalmas befogadóképességű szövetkezeti istállók ban néhány csenevész marha didergett. Ennek a sokhelyütt könnyelmű építkezés nek az is lehet a következménye, hogy ezek a szövetkezetek az erre a célra szol gáló építkezési és hitelkereteket kimerí tették, s így az állam támogatását elvon ták azoktól a szövetkezetektől, amelyek nél viszont egyedüli megoldás az új is tállók építése lett volna. Szövetkezeteink ben általánosnak mondható jéenség volt, hogy a szövetkezeti állattenyésztés fejlő dését nem a szükséges állatállomány meg teremtésében látták, hanem a hatalmas istállók építésében. A szükséges istálló helyiségek biztosí tásában az EFSz-ekmek következetesen teliesíteniök kell a kormány 1950 novem beri határozatát, éspedig úgy, hogy a szö vetkezeti istállókat elsősorban is saját ere jükből, az erre mev'ele’ő épületek átala kítása útján biztosítsák. A harmadik és döntő feltétele állatte nyésztésünk fejlődésének a takarmány biz tosítása. Megfelelő takarmánytermesztés nélkül eredményes és jövedelmező á’latte- nyésztés el sem képzelhető. Ez a kérdés különösen előtérbe kerül most, a tavaszi vetési munkák megkezdése előtt, amikor is a szövetkezeteknek a takarmány termesz téséhez szükséges területeket biztosítani kelL A takarmánytermeszt ériben az a fon tos, hogy a lucerna és egyéb herefélék vetésével ne csak a téli száraz takarmányt biztosítsuk, hanem a szovjet módszerek alkalmazásával minden szövetkezet bizto sítsa az úgynevezett „zöld futószalagot“ vagyis, hogy koratavasztól késő őszig ál landóan biztosítva legyen a nedvdús zöld takarmány az állatállomány számára. A másak pedig, hogy a szövetkezetek minél nagyobb mértékben használják ki a má sodnövények, a tarlótakarmányok ter mesztését, amivel nemcsak a takarmány mennyiségét növelik, hanem nagymérték ben növelik a szövetkezet jövedelmét is, ♦ * * Ezek azok a feladatok és feltételek, amelyeknek megvalósításával EFSz-eink ráléphetnek gazdálkodásuk megszilárdítá sának útjára. Nem kétséges, hogy ha az elmúlt évet az EFSz-ek rohamos számbeli növekedése jellemezte, az idei év a szövet kezetek megszilárdításának az éve lesz, ami döntő tényezője lesz népünk a szocia lizmus építése terén elért további sikerei nek. Apámról Ruhája mindig vasszagú volt> és inas-kérges a keze, de ajka egyre vidám nótát dudolt és huncut fényt szórt a szeme. A szive lágy volt, igaz emberé, ki harcot vívott szüntelen, öt gyermekszájba kellett a kenyér, mert nem táplált a türelem. Hányszor mondta el — holnap majd több lesz s vidám fényt szói't a szeme. Mi hittünk néki és ő mint ki törleszt térdére vett s megindult a mese. A mese szép volt, az élet nehéz. Fát is járt vágni az apám. S a fűrészport. ha megengedték, elhozta — örüljön anyánk. Vidám estéket töltöttünk akkor az izzó vaskályha körül, öt gyermekszempár leste a lángot s a mese egyre tömörült. A tündérek lassan elmaradtak S helyükbe lépett az anyánk. Ételt varázsolts ha hitelt se adtak, gond , guggolt őszülő hajén. A könyvespolcot gyakran hívta e szép estéken segítségül. Jókait szerette, Petőfit szavalta s Mikszáthból olvasott nekünk. <■ így ismertük meg lassan az apánk. A lelke tiszta volt, akár a hó. Magunkba szívtuk. enyhe vasszagát míg lestük ajkáról a szót. Nem adtuk volna senkiért sem. összetartottunk vele szilárdan. Apám mesélt és hitt az eredményben — emberként álljunk meg a világban. Azóta gyakran hallgatja lelkem a múltból szálló bölcs üzenetét. Hogy megértenénk egymást most mi ketten. Együtt harcolnánk az igaz ügyért. G ál у Olga
