Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - Sas Andor: Gogoly 1809-1852
Taras Bulba A. Gerasimov festménye. veltségü, haladó gondolkodási, sokat ígé rő tehetség volt. Érdekes, hogy Bukarest ben született, mint az ottani magyar re formátus gyülekezet lelkészének a fia, Erdélyben végezte iskoláit, Petőfivel egy- idöben a légi Pest fiatal írói közt szere pelt s egy évvel azután, hogy Gogol meg szólaltatta magyarul, Losoncon fejezte he életét s ma is Szlovákia földjében pihen. Arany János a Köpenyt saját magas- színvonalú és világirodalmi horizontokat nyitó lapja, a Szépirodalmi Figyelő szá mára fordította le és ott is jelentette meg. Gogolnak a magyar irodalomban a fiatal Arany János és a fiatal Eötvös József számítanak kortársul. Ezek is mindket ten bírálják az egykorú társadalom ön magáit túlélt rendjét. Arany János az El veszett alkotmányban különösen Rák Ben- de és családja rajzában; egyesít realizmust és szatírát, Eötvösnél a Falu jegyzőjében megvan a megyei viszonyok kipedlengére- sém kivül az együttérzés a betyársorba taszított Violával, de nála valami lágy ságba olvad még az is, amit elitéi és hiány zik a nyelv tősgyökeres ereje. Arany disz tichonjai az EH veszett alkotmányban ke- vésbbé stilizálják át a valóságot, mint Eötvösnek passzív szemlélődésre váló haj lamot eiáruló, gyakran érzelmesen költöi körmondatai. Gogol realizmusa keményebb mint magyar kortársadé és lelki rokonaié. Jellemző, hogy a múlt század hetvenes éveiben Gogol-fordítások sorozatosan je lennek meg, így 1874-ben a Holt lelkek. 1875-ben a Revizor, 1878-ban a Bulyba Tárász. Ekkor kezdik olyan realisták, mint Tolnán Lajos és Petelei István, továbbá a forradalom hagyományaihoz ragaszkodó Vajda János, mint irodalmi ellenzék dön getni próbálni a hivatalos irodalom pozí cióját elfogadó Deák-párti epigom uralom kapuit. A kiegyezéses világgal elégedetlen polgárság érdeklődése Gogol felé fordul s mintha a társadalmi viszonyokkal elé gedetlen írók is Gogolban találnának iro dalmi szövetségest. A Holt lelkek első részének utolsó fe jezete aszal végződik, hogy Csicsikovot a róla keringő pletykák lehetetlenné te szik. Befogat kocsijába s rászól a ko csisra, hogy a lehető leggyorsabban, szél nél sebesebben hajtson. Akik látják a ro hanó kocsit, csodálkozva állnak meg s kérdik, nem égből szakadt villám-e ez. A lovak úgy száguldanak, mintha vihar fész kelne szügyükben és sörényükben. A ko csikerekek küllői gyors forgás közben egyetlen síkba olvadnak össze s a vág tató lovak kinyúló vonallá változnak, mely repül a levegőben. „Nem rohansz-e te is ó Oroszország — kérdi Gogol — mint a sebes, utolérhetetlen trojka.“ „Ó Orosz ország. hát te mikor repülsz már így? Felelj!“ Oroszország azonban nem feledt, me'i nem volt irányítója, aki a benne élő hatalmas alkotó energiákat, munkásait a. ,rr»T>ass*t.gá)g,gal. tervszerű szövetségbe egyesítette volna, a feudális, a féMg kapi talista kizsákmányolás megszüntetésével, kivétel nélkül minden polgára javára. Ezt a minden regénynél regényesebb és reá lisabb müvet a bolsevik ok pártja hajtott«* végre, útját és föladatait Lenin sassze- me ielö’te ki a sztálini bölcsecév irá nyítja. Ennek a forradalmi romantikába »fakuló világnak átmenetét a szocializmus ból a kommunizmusba a szovjet irodalom na w regényírói, a ma Gogoljai foglalják írásba. Sas Andor.
