Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 1. szám - Kalina István: A gyarmati népek felszabadító harcairól
Ä gyarmati népek felszabadító harcairól Ahhoz, hogy jobban megértsük a gyarmati és félgyarmati világban lejátszódó harc jellegét és igen nagy nemzetközi jelentőségét, vissza kell pillanta nunk a gyarmati hódítások történetére és meg kell néznünk a gyarmati birodalmak aljas rablópolitiká ját. Nem fogunk beszélni a kapitalizmus fejlődése előtti időkről. Elég, ha megemlítjük a spanyol és portugál rablóhadjáratokat az amerikai szárazföld felfedezése utáni időkben. Az arany, a dologtalan élet és a haszon utáni kapzsi vágy sok-sok százezer bennszülött életébe került. Ahogyan most igyekeznek az Amerikai Egyesült Államok terjeszteni az ame rikai életmódot” és „civilizációt” és tíízzel-vassal „meggyőzni'4 mindenkit annak fens "bbségéről — úgy igyekeztek a spanyol és portugál hódítók irtő hadjáratokban „meggyőzni” a „vadakat4’ a „katoli kus, európai civilizáció előnyeiről”- Úgy mint akkor, ma is az „előny4’ csak és kizárólag a tőke érdekeit szolgálja. A tizenötödik és tizenhatodik század Európája nagyobbára még csak kereskedett a gyarmati terü letekkel. Természetesn ez a kereskedelem olyan volt, mint a kolonizátorok erkölcse: kereskedő-kalando rok, kalőz-rablójáratok és rabszolgakereskedelem időszaka volt ez, amikor megvetették az alapjait a kereskedelmi gócpontoknak és kiváltságos jogokkal, monopóliumokkal rendelkező társaságoknak. Ekkor kezdték a bennszülöttek tervszerű kiirtását és az anyaországok kivándorlói részére ekkor alapítottak gyarmati településeket. A gyarmati terjeszkedés értelme eleinte csak az volt, hogy minél több értékes anyagot, terméket vásároljanak és raboljanak a hódítók. Főleg arany, ezüst, drágakövek, fűszerek és selyem jött számí tásba. Az ipari kapitalizmus fejlődésének korszakában aztán főleg ipari nyersanyagok rablása következett, melyeket az anyaországban dolgoztak fel és csekély készárút a gyarmatoknak is szállítottak. Az imperialista korszakban aztán a gyarmatok a tőkekivitel alapjaivá váltak. Ezt az időszakot V. I. Lenin így jellemzi: 1. monopóliumok, 2. az ipari banktőke egyesülése — finánctőke, 3. a tőke kivitele (exportja), 4. világmonopóliumok alapítása, 5. a világ felosztásának befejezése. A gyarmatokon a kapitalizmusnak az imperialis ta stádiumba való átmenetele folytán óriási változás történt. A gyarmatokon, melyek eddig csak nyers anyag szállítók és készáru piacok voltak, nagy mér tékben kezdték kihasználni a munkaerőt azzal, hogy itt is kezdték építeni az ipart. Ez természetesen a gyarmati népek még nagyobb kizsákmányolását és elnyomását hozta megával. A tőkések sokkal na gyobb hasznot húztak gyarmati befektetéseikből, mint az anyaországi exportból, mert a gyarmatokon hihetetlenül olcsó volt a munkaerő. Az anyaországok tőkései óriási mértékben gazdagodtak, miközben a gyarmatok lakosságát kíméletlenül kiszipolyozták. A gyarmatok népeit hol a hódítók kegyetlenkedése, hol az éhínség ezemyifajta betegsége tizedelte. És mi volt az ellenszolgáltatás a sok könnyért, állati életért, nyomorúságért és rabszolgamunkáért? Mit adtak az imperialisták a gyarmati népeknek? Például Anglia gyarmatai gazdasági fejlődésére, egészségügyére, iskolázásra stb. évente egy benn szülöttre összesen Kčs 5,70-et adott ki! A civilizá ció szent nevében annyira gondoskodtak az angolok például Indiáról, hogy 20 év alat — 1911—1931 ösz- szesen 2 százalékkal csökkent az analfabetizmus, míg például a Szovjet Tádzsikisztánban 1913-tól 1939-ig 71 százalékkal csökkent az analfabetizmus. Vagy például Nigériában 1947-ig — a 80 éves angol uralom alatt annyit „fejlődött” az egészségügy, hogy Az erői iszo íyok Fasiszta agresszorok: mi már kocsikáztunk egyszer ezen az úton B. Jetimov rajzai Kalina István
