Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Nagy Irén: Éjjeli váltás
meHette és a sofőrnek pont az ö házát mutogatták. GyotTsasa visszafordult, hogy felvegye a kabátot, mert vasárnap ingben fogadni vendéget nem lehet. Még azt gondolná, hogy roncs ez embernek vasárnapi ruhája. Felvette hát a vastag fekete posztóméi - lényt, sorba begosmíbolta rajta az összes gombot és azonrayómban izzadná kezdett. A Lajcsi gyerek meg már vezette ás be a vendéget, hogy erre térnék, ott a nagy. apám a tiszta szobáiban, ö meg amilyen gyorsain csak lehetett, iszkolt kifelé és odaikiálitotta az összesereglett gyerekek, nek: — A fiúk itt maradhatnak az udva runkban, a lányok meg menjenek haza! A lányok iebágyeszfcett szájjal kimen tek, mondván, hogy nincs itt semmi látni való, Lajcsi meg izgatottan súgta a fiúk nak: — Maradjatok, mert az öregapám most üti agyon a fükászt. Nem tetszett i^yan neki sehogysem, hogy nagyapja az ünneplő kabátját vette elő és nem a vasiagbotot, de ezt nem mondta senkinek, mert féít. hogy akkor itt hagyják. Bentiről csak csendes beszélgetés szű rődött iká. Ügy látszik, nem is ikLaibállmak. Egyszerre csak kinyílik a szobaajtó és Kovács kilép a konyhába. — Marna, valami hampnivalót hozzál a vendégeknek. Azt a sülthúst meg a túrósrétest is hozhatod. Na erre aztán a gyereksereg kiment az autót bámulná, mert az érdekesebb, Laj csi pedig csalódottan ült le a tornác lép csőjére és az járt az eszében, hogy lám, minden felnőtt csali Nagyanyám is min dig azt maradta, hogy engem soha el nem ereszt maga mellől, most meg mégis be íratott az iskolába. Nagyapám meg azt mondta, hogy agyonüti ezt az újságírót, most meg megeteti vele a rétest. Biztos nem hagynak nekem egy darabot sem. Megint nyűik az ajtó és jönnék kifelé, de úgyMtszak Kovács ás elmegy, mert nem búcsúzkodilk és kalap van a fején. A kisfiú csendesen utánuk samfórdál és nézi), amint nagyapja beszáll az autóba. — ó, ha egyszer én is beleülhetnék, — gondolja sóvárogva Lajcsi A sofőr, aki nem nagyon régen még maga is így bámulta az autókat, rászólt: — Gyeire öcskas, ülj ide meülém! Lajcsi egy szempillantás alatt ott ült és mérhetetlen gőggel nézett ki az újból összjeseregiett gyerekekre. — Ugy.e (megmondtam, hogy törtésük valami, — fejezte ki tekintete. Az autó óriási porfelhőt hagyva maga után kikanyarodott a faluból és az ország úton, a cséplőgéppel egyvonaiban meg állt, Kovács Vendel és Balogh (kiszálltak. A sofőr beratmaradt mert néhány perc és indulnak haza, Lajcsi pedig legalább ülni alkart még egy kicsit a kocsiban. A két férfi szép lassan megindult a esépűög^ felé. Balogh szemén egy huncut mosoly suhant árt, aztán csodálkozást te. tetve megszólalt: — Hát magúk meg hogyan csépelnék Kovács bácsi? Miért áil lóét oldaliról sze kér a cséplőgép mellett? — Mert két oldalról etetjük a gépet. — En még Hyen csodát nem láttam. — Ugyan Balogh edvtáms, hogy mond hat ilyet. Hisz majd aiz egész Csallóköz igy csépiéi. — Már pedig ilyet én még nem láttam, — bizonygatta nagy komolyan az újság író, de szerencse, hogy az elnök ssem né zett rá, mert falusi ember nem szereti, ha a városi kifigurázza. Kovács szerencsére a csépiéért, nézte, nem Balogot. Az pedig így folytatta: — Aztán jobban megy így a munka? — Meghiszem azt, — mondta Kovács, — hiszen fcétszerannyit csépelünk, mint miikor csak egyfelől etettük a gépei. Magáiban meg azt gondolta, hogy még is csak butáik ezek a városiak, hogy ilye neket (kérdeznek. — Aztán ki találta ezt ki, — folytatta Balogh, — idevaló embesr? Kovács most ránézett, de látva az új ságíró (komolyra sükerült képét, rászán/ta magát a válaszra: — Nem hallott még soha a Breggyuk. módszerről ? Hát most jól nézze meg, mert ez az — tette hozzá büszkén. Balogh nem válaszolt és mamit aki meg. sértődött, szó nélkül megfoerdü&t és elin dult az autó felé. Kovács illendőségből visszakísérte. Keaetfogtak, de mintha va lami feszültség ereszkedett volna közé jük. A sofőr begyújtotta a motort, Lajcsi már kint állt nagyapja mellett az újság író pedig mégegyazer megszólalt, kihajol va a nyitott ablakon: — Kovács bácsi, számítsa csak kd, mi korra lenmének készen a csépiéssel, ha az a Eredjük is úgy eltitkolta volna munka, módszerét, marat ahogy maga akarta ti. tokban tartani az éjjeli váltásit? Az aútó elindult és Balogh szélesen mo solygó arca eltűnt. Kovács Vendel megfogta m unokája kezét éss elindult haza, hogy munkaruhát öKtsöp, mert ram, éjjeli szolgálata lesz. Szótanul mentek, mig egyszerre csak megint kitört belőle: — Fránya ember ez az újságíró! Lajcsi meg akarta kérdezni, hogy hát akkor mér etettük meg vele a rétest, de amint nagyapja mosolygó ancába nézett, nem szólt egy szót sem.
