Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Egri Viktor: Hűség
Halász: Megengedem, egyben igaza van, Tóni bácsi. Nincs még teljes összhang a munkásság és a műszakiak között. De ebben mink is ludasok vagyunk. Nem elég csak kritizálni, — cselekedni, — közeledni is kell! Kosa: Esedezzek talán térdenállva, hogy ereszkedjenek le hozzánk a mérnök és technikus urak? Halász: Hagyja ezt, Tóni bácsi! Alkalom mindig akad... Talán most is. Holéczyt várom éppen. Kősa: Mit akar? Halász: Elkészültek a szekciógyártás első tervei. Kosa (rögtön felfogja a bejelentés horderejét): Es ezt csak most mondod, ember! Óriási! Halász: Alighanem attól tart az öreg, hogy az új gyártási módszerrel járó átszer vezés felborítja az összes határidőket. Legalább is kezdetben. Holéczy (jön Sinta társaságában. Egy paksaméta iratot hoz. őszhajú, pedánsan öltözött öregúr. Nyírott bajusza kissé vörösbe játszik. Izig-vér'g szakember. A munkások és a munkásokból lett műhely- é3 üzemrészlegvezetök — így Kósa és Halász is — nagy tudásának kijáró tisztelettel bánnak vele, de tar tózkodóak. Holéczy ezt érzi s ez habozóvá, bizonytalanná teszi j: Jőnapot! ... Kellemes, hogy így együtt találom önöket. Megbeszélhetjük mindjárt a leg fontosabbakat. Halász: Jónapot, mérnök elvtárs! (Széket tol Holéczy felé és mozdulattal hellyel kínálja. A többiek is köszöntik a belépőket.) Holéczy: Köszönöm. (Nem ül le. Az egyik rajzot kibontja, összehajolnak fölötte. Mögöttük csendesen végzi a munkáját a két tisztviselő. Behallatszik a daru nyikorgása, ahogy a síneken fut.) Ne haragudjon Halász elvtárs, mindent nem nézhettem át. És az idő sürget, körmünkre ég! Halász: Nem lesz semmi baj! Ha valami hiba volna, a rajzpadlón nyakon csípjük. Holéczy: Mutassa kérem az összeállítási rajzot, Sinta kollega. Sinta (szemüveges, 40 esztendős férfi. Igen szolgálatkész és serény, mintha minden pillanatban igazolni szeretné, hogy szívvel-lélekkel a munkának él és a munkásosztály híve. Ez a buzgósága eDentétes érzelmeket kelt. — Ki bontja a rajzot): Tessék! A szekcióelosztást világosan láthatják benne. Halász: Mikorra készülnek el a részletrajzok? Sinta: Egy hét alatt, ha nagyon iparkodunk. Halász (elhúzza a száját): Nem, kedvesem, egy hétig nem várhatunk... Nem ké szülnének el szombatig? Holéczy (kérdően néz Sintára): Ne kívánjon tőlünk lehetetlent! Sinta: Túlórázunk, késő estig. Arról nem beszélek, hogy az ember szeme tönkre megy ennél a munkánál. Csodákat nem csinálhatunk. Halász (kissé gúnyosan): Pedig ilyen csoda nem ártana. Ha az első üzemrészig késik, minden további terminusnak fuccs! Én kardoskodtam a szekciógyár tás mellett, hát mindent meg kell tennem, hogy ne maradjak szégyenben! .. . Elegünk volt a kudarcokból! Holéczy: Ebben tökéletesen igaza van. {Sinta: Hát igen.... Odakint néha olyan furcsán néznek az emberre. Kősa: Kik? Sinta, (vállát vonogatja, már sajnálja, hogy közbeszólt.) Halász: Mondja csak bátran! Sinta (hallgat). Holéczy (soká nem tudja, feleljen-e Sinta helyett): Magunk közt őszintén bevall hatjuk, nyaktörő volt az a márciusi határidő. iKósa (belebrummogj: Könnyelműség! Egyenesen bűnös könnyelműség! Halász (int Kősának, hogy hagyja Holéczyt beszélni): Miért gondolja? Holéczy: Papírforma szerint mindennek símán kellett volna mennie. (Izgalomba jön.) De aki a terminusokat javasolta, hát annak édeskevés fogalma volt a hajóépítésről. (Félve, hogy túl élesen bírái.) Vagy legalább is arról, hogy milyen körülmények közt dolgozunk itt. Kősa (megbántott munkásönérzettel tiltakozik): Mi becsülettel megtettük és meg tesszük a magunkét. Holéczy: De kérem, ezt senki sem vonja kétségbe. .. De én... ami engem illet, én joggal féltem, hogy megakadhatunk. Nekem szóvá kellett volna tennem, hogy gyakorlat nélkül állunk itt. Hogy prototípust csinálunk, úgyszólván szakemberek nélkül... Igen, és még egyet! Nemcsak a terminus a fontos, hanem a munka minősége is. Elvtársak, a minősége! (Valamennyien kissé za vartan hallgatják, hiszen olyasmit tesz szóvá, amivel tisztában vannak.) Halász: Tóni bácsi valamiben fején találta a szöget. Minket gáncs nem érhet.... Ha rajtunk, a munkásságon áll, ott úszott volna határidőre már az első hajó is a Cimljanszki-tengeren.
