Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Egri Viktor: Hűség
Gizi: Hallotta már Iván, hogy holnap elmennek a brigádosok ? Kalotai: Csak az egyik dubnicai csoport. 'Giz.i, *Kár, hogy a Furda nem marad! Kalotai (felnéz mosolyogva): Bizony, kár! ... Próbálja megagitálni. Gizi (elpirul): Éh.,.? Ez a brigádosztály dolga. Kalotai: Hivatalosaid... De magára inkább hallgatna... Jő volna itt tartani. Ná lunk is mindjárt újított. És az egész üzemrészlegen mindjárt megjavult a CsISz-munka. Gizi: N csak, hogy lelkesedik érte! És még azt mondja, hogy én beszéljem rá... Próbálja maga, Iván. Talán még ráad három hónapot. Halász (belép. Simára borotvált arcú, vállas, tagbaszakadt. 32-esztendős férfi, gesztenyeszínü, dús hajjal. Valósággal megszállottja a munkának s egész szí vével, értelmével fanatikusa az új rendnek. Ha a rajzpadló a gyár szíve, ö a hajtó motorja. Duzzad az életerőtől, tettvágytől és akarattól. Heves és lobbanékony. Dinamikus lényével az a típus, amely a szocializmus építésében nem ismer lehetetlent, megoldhatatlan feladatot): Keresett valaki? Kalotai: Holéczy mérnök hívta az imént telefonon, Halász elvtárs. Halász: Mit akar az öreg szivar? Kalotai: Alighanem megint valami változtatást bejelenteni. (Legyint.) Mi le hetne egyéb? Gizi (tárcsáz): Holéczy mérnök űr?.... Átadom! Halász (átveszi a kagylót): Itt Halász... Hallom, keresett... Nem, már ebédel tem... Micsoda?... No, ez derék dolog!.,. Rendben van, várni fogom. (Leteszi a kagylót.) Óriási, Iván! Végre belefoghatunk a szekciógyártásba... Elkészültek az új tervek. Kalotai: Pompás! Megengedi, hogy gratuláljak?! Halász: Nekem?... Mi jut az eszedbe! A szovjet elvtársaknak gratulálj! Kalotai: De maga mondta legelőbb, hogy ne tülekedjenek egyszerre mind a hajón. Csak zűrzavar lesz belőle. Hogy jobb lesz részekre osztani a munkát. Halász: De nem c'n, hanem a szovjet elvtársak győzték meg a fejeseket. Eddig pont háromszor próbálták elhúzni. Jajgattak, hogy rengeteg anyag kell majd hozzá. És a sok készülék elkészítése eltolja a határidőt. Kalotai: Holéczy is húzta? Halász; Amint látod, ö nem. Ügy látsz k, rendes ember az öreg... Most aztán be kell bizonyítanunk, hogy nekünk van igazunk. Nem lesz késés, sőt, elbánunk azokkal a határidőkkel. Kalotai: Látom már, megint átdolgozza az éjtszakákat. Halász: Sebaj, ha megöregszünk, alszunk majd eleget. Kalotai: Éppen most akar éjtszakázni. hogy az első gyereket várják...? Halász: Hát persze!... Több gyengédség kéne most az asszonynak, mi?... De majd sietünk. Bejöhetnél este segíteni? Kalotai: Akár holnap is, ha kell. Kosa (belép. Ötven év körüli, alacsony és sovány ember. Haja egészen fekete még, a szeme elevenen kutató és mélytüzü, de csontos arca, erősen ráncolt homloka elárulják, hogy törékeny egészségű. A sablonkészítő* és mühelyrajzolők ve zetője. Zöld zubbony és vászonnadrág van, rajta, fején barna m'cisapka): Cest’ práei, János! Halász: Mi jót hoz, Tóni-bácsi? Kósa: Annak a „kétbalkezesnek” dolgát szeretném megbeszélni veled.. A Barsi dok torét. (Fáradtan leül és cigarettára gyújt.) Halász: Velem? Kósa: Egy házban laktok. Te ajánlottad be mihozzánk.Zsigereld ki, ahogy szoktad. Hadász: Csak nincs valami baj vele? Kósa: Az éppenséggel n'nos. Pontosan úgy volt, ahogy előre bemontad. Nincs két balkeze. Halász: M t mond a csoportvezetője? Kósa: Dicséri. (Óvatosan.) A rajzokhoz is kcmyít valamelyest. Halász (mosolyog): Ahá, öreg kópé! Hát kiemelné? Kósa: Ki én! H szén folytan duruzsolják a fülünkíbe, hogy nincs káder, nincs után pótlás. Halász: Joggal „duruzsolnak”. De ez nem vonatkozik magára. Tóni bácsi. Kalotai: Bár tudná minden öreg mester, hogy az új kádereken áll vagy buk’k az egész hajóépítés, Tóni bácsi! Kósa: És sok nrnden egyében. (Kis sóhajjal legyint.) Kár erről beszélni! Ha’ász: De csak beszéljünk. Schse árt a jő kritika. Iiósa: Hosszú litánia volna. Mit ér a futárpósta, meg a távolírógép, ha valam' hi bára bukkansz?... Én egyszer pont három hétig vártam Prégéltől valami magyarázatra. És akkor se volt köszönet benne._ Itt kéne összpontosítani minden munkát. Az egész tervezést is.
