Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Sas Andor: Nagy Péter cár felkeresi Pozsonyt
•többek között a .pozsonyi kikötő is volt. Dillherr báró és páter Wolf azért sür gették újtípusú dunai hadihajók építését, mart a császári flottilla többségében túl ságosan nagy monitorokból állott, ame lyek a tizenhatéves felszabadító háború alatt nehézkességük miatt nem váltak be. Wicardel de Pleury admirális, aki 1693- ban a dunai hadiflotta parancsnoka volt, olyan gályákat építtetett, amelyeknek két fedélzete volt s egy-egy gályán 50—60 ágyút helyeztek el. Az egyes monitorok legénységének létszáma több volt 200-nál s a hajók olyan hosszúak voltak, hogy nem tudtak a Dunán megfordulni. A hajó építés hibás méretednek az volt az oka, hogy Fleui.y, mint tengerészeti szakem ber, nem vette figyelembe a folyami ha józás sajátságos követelményeit. Fieury Piemontból való volt és mielőtt a dunai flotta szolgálatába lépett, a Föld közi-tenger melletti görög kikötőkben működött. 1693 után már kisebb és moz gékonyabb folyami hadihajókat építenek. Saphorin admirális volt az, aki kisebb hajók építésére ad utasítást és elrendeli a régi hadihajók átalakítását célszerűbb mé_ retek figyelembevételével. Ezt a munkát folytatja Dillherr parancsnok is, aki ab ban az időpontban, .amikor Nagy Péter meglátogatta Pozsonyt, u. n. fél-gályák építését kezdeményezi 12 ágyúval és 10 evezőssel. Pozsony város egykorú irataiból meg tudjuk, hogy a pozsonyi hajóácsok 1698 nyarán a Dill'herr-féle új flottilla hajói nak építésén dolgoztak. Minden valószínű ség szerint ez volt az a munka, amelynek megtekintését a nagy orosz uralkodó po zsonyi tartózkodása alatt nem mulasztot ta ei. A városi tanács a haj óépíLéssel kap csolatban beadványt intéz Dillherr pa rancsnokhoz, sőt páter Wolf hoz is. Érmek közbenjárását azért kellett kérni, mert a pozsonyi haj óácsok a monitorok építősé nél végzett munkájukért nem kapták meg a kikötött bért s az udvari kamara bü rokratáinak nemtörődömségét a befolyá sos és a hajóépítés iránt érdeklődő jezsui tának segítségével próbálták ellensúlyozni. Az építésben lévő dunai hajóhadon kí vül Nagy Pétert valószínűleg érdekelte az Obrist-Schiff-und Brücken Amt. amely nek parancsnoka Jókaim Ludwig Göstin- ger pozsonyi származású tiszt volt. Ez a hatóság nem volt tisztán katonai termé szetű. Hatáskörébe tartozott a folyam- rendőrségi szolgálat ellátása, a hadi pénz tár számláján történő szállítások teljesí tése é.s háború idején a hídverős hadászati célokra. Pozsonyban a Duna. partján állott a ha józási arzenál épülete, amelynek helyisé ge raktárul szolgált a kincstári és a ka tonai hajózáshoz szükséges anyagok szá mára, ezekhez tartoztak vitorla, horgony és egyéb vastárgyak, a hajók és hidak építéséhez szükséges fa és a hajókötelek. Nagy Péter, aki Hollandiában az orosz flotta számára szükséges anyagokat vásá rolt, ebben az arzenálban tájékozódást szerezhetett arról, hogy a császári dunai hajók építéséhez használt anyag milyen minőségű. A cárt pozsonyi útján .az orosz követ ségnek két meghatalmazott miniszteri rangban lévő tagja, Defort tengernagy és Golovin tábornok kísérte el. A középkor ban. és az újkor elején külföldi utazók a Duna völgyében, legszívesebben .a folyami viziútat választották, mert hajón épp oly gyorsan és nagyobb biztonsággal jutottak előre, mint az utakon, melyeknek zavar talansága felette kétes volt. Mivel Nagy Péter a hajóépítés vezető tényezőjének kíséretében kelt útra Po zsony felé, hogy az ottani flottillát meg tekintse, szinte magától értetődik, hogy ezt az aránylag rövid utat Bécsböl hajon tették meg. Utazási könyvet aligha vittek maguk kal, mert a hollandus Tolliu® Jakab úti levelei csak 1699-ben jelentek meg. Ez a munka érdekes és eleven képet rajzolt Poizsonyról a szerzőnek 1687 májmában tett látogatása .alapján. Tollius útleírását Wittgens Miklósnak ajánlotta, aki am- sterdami polgár volt s mint kereskedő megjárta Oroszországot és Nagy Péter nek hollandiai tartózkodása alatt tettei és tanáccsal segítségére volt. Tollius leírá sának alapján feltételezhetjük, hegy Nagy Péter nem szerzett kedvezőtlen benyomást Pozsomyról, mint városról. Tollius véle ménye szerint Pozsony, mint a nádornak, a hercegprímásnak és pozsonyi grófnak «ékhelye, sokkal vonzóbb polgárj életfer, mákkal dicsekedhetett, mint Bécs, épüle tei és a polgárok életmódja, előzékenysé gük az odaérkező idegenekkel szemben kedvezőbb benyomást gyakorolt, mint Bécsnek, a császári székvárosnak élete és vendéglátása. Nagy Péterben pozsonyi tartózkodása felébreszthetett bizonyos visszaemlékezé seket, amelyek kapcsolatban álltak Orosz országgal. Hallhatott itt két lengyel ki rályról, akik nem sokkal az Ö látogatása előtt ugyancsak megfordultak Pozsony ban. Szobieszki Jáncs és Frigyes Ágost szász választófejedelem voltak ezek. A városban élt Búdeni Lajos emlékezete, aki 1691-ben Zalánkeménnél aratott győzel mével megállította Köprili nagyvezér előrenyomulását és akinek 1692 húsvétján a város üdvözlő iratot és ajándékot is kül dött azokért a szolgálatokért, amelyeket az ország javára teljesített. Bádemi Lajos Szobieszki János halála után mint jelölt szerepelt a lengyel királyi trónra. 1683- ban Szobieszki János, aki nagy érdemeket szerzett Bécs felszabadítása körül, rövid időre felkereste Pozsonyt és — sajátságos módon — kereste az érintkezést Thököly Imrével, állítólag azért, mert azzal a terv vel foglalkozott, hogy a magyar trónra kerüljön. Érdekes jelenség, hogy a magát Bécs ostrománál kitüntető lengyel katonaság alig vett részt a szétkergetett török had-
