Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Szántó László: A történelmi materializmusról
tökéletesedik. De miután olyan társada lomban történik ez, ahol a termelőesz közök magántulajdona az uralkodó, ezért az emberek nincsenek és nem is lehetnek annak tudatában „nem értik és nem gon dolnak arra — mondja Sztálin elvtárs —, hogy milyen társadalmi következményei lesznek ennek a tökéletesítésnek, csak a maguk mindennapi érdekeire gondolnak, arra, hogy megkönnyítsék maguknak a munkát, hogy valamilyen közvetlen kézzel fogható hasznot húzzanak a dolgokból.” A társadalmi fejlődés törvényszerűsé gének ebből a sajátosságából következik először az, hogy a társadalmi alakulat, amely az előzőt felváltja, magasabbrendü, hogy a fejlődés valóságos és nemcsak lát szat, hogy a szocializmus tényleg tökéle tesebb társadalmi rend mint a kapitaliz mus volt. S másodszor következik az, hogy a társadalom eddigi fejlődése, az em beriségnek a szocializmusig tartó törté nelme tragikus jellegű volt s a régi ter melési viszonyokról az újakra való átme net csak erőszak segítségével, csak a régi termelési viszonyok hordozóinak, az ural kodó osztályoknak forradalmi elsöprésé vel volt megvalósítható. Az emberek önzö érdeket tartva szem előtt és nem ismer., vén akarásuk és igyekvésük társadalmi okát és következményeit, tetteikkel olyan társadalmi szükségszerűséget teremtenek meg s az olyan következményekhez vezet, amilyeneket sem az egyes emberek, sem az egész osztály nem akart. A kapitalis ták pl. nem akarják, sem egyenkint, sem összesen a gazdasági válságot s mégis kérlelhetetlenül bekövetkezik. Vagy az egyes kapitalisták és az egész kapitalista osztály szeretné örökkévalóvá tenni a ka pitalizmust s mégis elkerülhetetlenül vág ják maguk, alatt a fát, ássák saját sírju kat és forradalmasítják „sírásóikat". A marxizmus az egyetlen elmélet, amely igazán felismeri és megismerteti a mun kásosztállyal és a többi dolgozóval az emberek és osztályok tevékenységének igaz okait, társadalmi következményeit és törvényszerűségeit s ezzel olyan fegyvert ad a kezükbe, amellyel mindenhatóvá lesznek. A marxizmus a munkásosztályt öntudatra ébresztette, megismertette vele osztályának érdekeit és történelmi felada tát, megmutatta a fejlődés törvényszerű ségét és „megnyergelésének“ módját s ezzel mozgósította, megszervezte, föllelke sítette és vezeti a munkásosztályt és az összes dolgozókat a régi kapitalista ter- n elósi viszonyok és társadalmi rend meg- dö 'ésére és új termelési viszonyok kiala kíts ára. rmelési viszonyok összessége alkot ja Ma. szerint „a társadalom gazdasági szerkezetét és azt a reális alapot, ame lyen a jogi és politikai felépítmény emel kedik és amelynek a társadalmi tudat meghatározott formái felelnek meg”. Eb ből következik, hogy ha megdőlnek a ré gi, mondjuk, kapitalista társadalom ter melési viszonyai, ezt követi a kapitalista felépítménynek, vagyis az államgépezet nek, a tulajdonviszonyoknak, jogi viszo nyoknak, vallási, politikai, művészi, filo zófiai, röviden ideológiai formáknak és tartalmuknak és intézményeiknek a megdő lése és átalakulása is s helyükre az új gazdasági alapnak megfelelő felépítmény alakul ki. „Ha változik és likvidálédik az alap — írja Sztálin elvtárs a „Marxizmus és a nyelvtudomány kérdései“ című mű vében — úgy nyomában változik és likvi dál ódik a felépítmény is, s ha új alap szü ietík, úgy nyomában neki megfelelő fel építmény is születik.“ A társadalom alap ja és felépítménye tehát dialektikus egy séget alkot, amelyben az ellentétek köl csönösen hatnak egymásra, feltételezik és áthatják egymást, de az az egység az alapon nyugszik. Petőfi képes nyelvén szólva: „Habár fölül a gálya s alul a víznek árja, azért a víz az űr!“ De vi szont ez nem jelenti a felépítmény jelen tőségének és aktív szerepének lebecsülését a társadalom fejlődésében. A felépítmény semmibevevése és a gazdasági alapnak a társadalom egyetlen aktív erőjévé váló kikiáltása a revizkmisták és opportunis ták különféle válfajainak volt az elméle te. A marxizmus ezen vulgarizálói az ,,ökonomizmus” az „elemiesség“ dicsőítői, a „kapitalizmus szocializmusba való békés belenövésének” hirdetői, az osztályharc, a forradalom, a proletárdiktatúra szüksé gességének tagadói s a burzsoá felépít mény, a burzsoá diktatúra aktív szereplői, a jobboldali szociáldemokraták tudatosan hirdették a munkásság felé a felépítmény lényegtelenségét. A szovjet és a népi de mokráciák társadalmi felépítményeinek óriási aktivitása és jelentősége az új, a szocialista társadalmi alap megteremté sében, fejlesztésében és rtiegerősítésében fényesen igazolja Sztálin elvtárs megálla pítását, amely szerint, mihelyt megszüle tik a felépítmény, azonnal a „leghatalma sabb aktív erővé válik s aktívan segít az alapjának megformálódni és megerősödni minden eszközt megragadva, hogy segít sen az új rendnek megszüntetni és felszá molni a régi alapot és a régi osztályokat." A szovjet és a népidemokrácia társadal mában, ahol a fejlődés az objektív fejlő dési törvények tudományosan igaz meg. ismerését és ezen megismerés alapján va ló alkalmazását, gyakorlati kihasználását tételezi fel és követeli meg, a felépítmény aktív, társadalmat nevelő és vezető szere pe minőségileg különbözik az előző társa dalmak felépítményeitől. Ezért kell a történelmi materializmus módszerének *a tömegek gondolkodási és cselekvési módjává válnia.
