Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Szántó László: A történelmi materializmusról
szeti feltételeknek van szerepük a történe lem alakulásában, de nem döntő szerepük, amit bizonyít az a tény, hogy Európa ter mészeti, földrajzi viszonyai az utolsó 3000 év alatt alig változtak, míg az itt élő né pek társadalmi életének formája és tártál ma ez alatt az idő alatt a rabszolgaságból a feudalizmusba, ebből a kapitalizmusba ment át s most aktív részt veszünk a ka pitalizmusnak a szocializmusba való átala kításában. Bizonyos az is, hogy a lakosság növekedésének is van a történelemben sze repe, de ez sem döntő, ez is alárendelt je lentőségű. Miben van hát az á fő erő, amely a tör ténelmet mozgatja, a társadalom arculatát, a társadalmi rendszer jellegét meghatároz za és a társadalomnak egyik rendszerből a másikba való átmenetét okozza? Ezt a "döntő jelentőségű, történelemal kotó és formáló erőt Marx és Engels fe dezték fel. ők voltak az első emberek a történelemben, akik úgy látták az emberi ség történelmét, amint az a maga objektív va1 óságában van. Hogyan folyik hát a valóságban a tör ténelem ? Marx és Engels voltak az első emberek, akik észrevették és felértékelték azt a meg döbbentően egyszerű tényt, hogy a törté nelmet élő emberek csinálják. Ahhoz, hogy az emberek történelmet csinálhassanak, el sősorban tehát nem háborúkat kell csinál nak, nem vallási tevékenységet kifejte niük, nem művészeteket és tudo mányt müvelniök s hasonló „magas- rendü“ emberi munkát végezniök, ha- nem azt a munkát, amellyel az életüket fenn tudják tartani. Mert nem csak kézzel, de ésszel is fogható, hogy ah hoz, hogy éljünk, élelemre, ruházatra, la kásra s hasonló anyagi javakra van szük ségünk. S mivel ezeket a természet önma gától nem nyújtja, ezért termelnünk kell őket. Helyesebben mondva: az ember lényege, az állattól való különbsége nem abban van, hogy „isten képére teremtett lény”*, sem abban, hogy „teremtője belé- lehelte lelkét“, de meg abban sem, "hogy beszélni, nevetni tud, vagy, hogy erkölcse van, mint azt a bibliától kezdve a mai bur- zsoa tudósok'g hirdeti az áltudomány, ha nem abban, hogy ember a létét termelő munkával tartja ferp. Míg az állat az öt körülvevő természethez alkalmazkodik, ad dig az ember szembefordulva a természet tel, aktív viszonyban van vele, küzd vele. Az ember küzdelmét a természettel mun kának nevezzük. Ennek segítségével sike rül az embernek a természet egyes részeit fokozatosan eszközökké, szerszámokká ala kítani, erőit szolgálatába állítani és így fo kozatosan leigázni. „Az ember szerszámo kat készítő állat“ mondja Marx s ezzel va. lóban az ember lényegét fejezi ki. Mert az állat legfeljebb a természetben készen ta lált dolgokat tudja eszközként használni (fészket rakó madarak stb.), míg az em ber saját munkájával feltalál és készít, a természet nyújtotta nyersanyagból szer számokat. Szerszámok, eszközök segítsé gével az ember munkája eredményesebbé, könnyebbé és gyorsabbá válik s ő maga pe dig mind inkább a természet urává. A természet anyagainak munkaeszkö zökké való átalakításával és segítségükkel az élet anyagi feltételeinek termelése meg változtatja és átalakítja magának az em bernek a természetét is: állati természet ből hovatovább emberivé és emberibbé vá lik a természete. Keze munkája alapján megtanul gondolkodni, beszélni, megismer ni, akarni stb., s természetének ezek az emberi tulajdonságai visszahatnak a ke ze munkájára, azt ügyesebbé, tapasztaltab bá és teremtöbbé teszik. így válik a tár sadalmi emberből és a természetből egy dialektikus egész, amelyben a természet az anya, az ember munkája pedig- az apa sze repét játssza és a társadalmi ember fizi kai és szellemi erőiből, tapasztalatából, meg a munka eszközeiből termelőerő lesz, vagyis az az erő, amely a történelmet moz gatja és a társadalom je’.legét döntően meg határozza. „A termelési eszközök — tanít ja Sztálin elvtárs — melyek segítségével az anyagi javak termelése végbemegy, az emberek, akik a termelési eszközöket moz gásba hozzák s termelési tapasztalatai és ügyességük segítségével az anyagi javak termelését megvalósítják — mindezen az elemek együttvéve a társadalom termelő erői.” A döntő fontosságú, történelmet mozgató és formáló erőt pedig a történel mi materializmus iSztálin elvtárs fogalma zásában „az emberek létéhez szükséges életfentartási eszközök megszerzésének módjában, a társadalom életében és fejlődé sében elengedhetetlen anyagi javak — éle lem, ruházat, lábbeli, lakás, fűtőanyag, ter melési eszközök stb. — termelésének mód jában látja.“ A termelő erők azonban a termelés fo lyamatának és a termelés módjának csu pán egyik oldalát alkotják. A termelési fo lyamat és a termelési mód másik oldalát a termelési viszonyok, vagyis az embe reknek egymáshoz való azon viszonyai al kotják, amelyekbe a termelés folyamatá ban- kerülnek. A metafizikus történelemszemláleti módszer az emberi társadalmat mint a ha sonló egyedek egyszerű összegét fogja fel. Egy sereg Hiba, egy tömeg rák, vagy légy egy csomóban a metafizikus, szemlélet sze-
