Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Jankovich Imre: Az építőművészet társadalmi küldetése
1 Pozsonyi városkép a múlt század végén. A Mihálykapu tornya, dominánsként uralko dik az arányosan egymáshoz illeszkedő épületek felett. Az építőművészet társadalmi küldetése 2. Az előbbi kép napjainkban. A kapitalista építkezés, amely csak az üzleti érdekeket tartotta szem előtt, megbontotta az előbbi tér harmóniáját. A Mihálykapu háttérbe szo rult, elvesztette domináns szerepét. Az előbbi kép kiegyensúlyozott nyugalmát felváltot ta. — a telekspekuláció következtében összezsúfolt, — aránytalan épületek zűr zavara. Az építészet a művészeteknek az az ága, amelynek talán a legnagyobb mérték ben van alkalma befolyásolni az ember mindennapi életét. Az építészettel minden ki kapcsolatba kerül, akár akar, akár nem. Hatása pedig állandó, — folytatóla gos jellegű. Mindennek ellenére mégis a szakembereken kívül nagyon kevesen fog lalkoznak az építészet problémá val. Be kell bizony vallanunk, hogy épí tóművé - szelünk a mai állása mellett nemhogy mozgósítani tudná a tömegeket, de alig bírja az érdeklődést felkelteni. Talán be vezetésképpen érdemes lenne ezzel a kér déssel foglalkozni. Hogy megértsük né pünk látszólagos közömbösségének okát az építőművészet kérdései iránt, vissza kell térnünk egy-két évtizeddel a múltba. A kapitalista társadalmi rend bomlásá val a művészet mindinkább eltávolodik a reális élettől, mindjobban elidegenedik a néptől. Az építőművészet szintén nem volt kivétel. A tanácstalan tapogatódzás, az új formák erőszakos keresése megnyil vánul már a múlt század végén és a szá zad elején. Megtörténik a szakítás az or ganikusan kifejlődött, logikus, a nép szá mára érthető és megszokott építészeti for mákkal. A kozmopolita szemlélet az építé szet terén is uralomra jut. A nép lelküie- te, a vidék, az éghajlat helyi viszonyai iránt közömbös építészet, nálunk is m nd nagyobb tért hódít. A legtöbb ember fej csóválva fogadta az „új építészet ‘ a'ko- tásait, a lábakra állított, skatulyaszerü házakat, az olyan épületek^t, megyek ve szélyesen hasonlítottak beüvegezett kalit kához. A józan gondolkodású, úgynevezett „kisemberek“ tiltakozása azonban ered mény nélkül maradt. A kapitalista társadalmi rend alkalmat adott arra, hogy egyes vállalkozók ön ér dekű építkezéseinek áldozatul essen nem egy felbecsülhetetlen értékű műemlékünk és nem tudta megakadályozni, hogy Ízlés telen épületeikkel tönkre ne tegyék váro saink évszázadokon keresztül kialakult, finoman összehangolt képét. (1., 2. kép). Irta Jankovich Imre
