Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága küldöttségének beszámolója a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. Kongresszusáról és pártunk feladatai
mus frontját; a földkerekség egyhatodát kiragadta a kapitalizmus igáján bóí és új fejezetet nyitott az emberiség történetében. Annak a pártnak a kongresszusa volt ez, amelynek vezetésével a fia tal szovjet köztársaságok népe a legnehezebb feltételek mellett szétzúzta a belső ellenforradalmi erőket és kiűzte az országból 14 kapitalista ország intervenciós hadait. Annak a pártnak a kongresszusa volt ez, amely a nemzetek egykori cári börtönét a szabad, egyenjogú nemzetek testvéri szövetségévé, a szov jet szocialista köztársaságok szövetségévé változtatta. Annak a pártnak a kongresszusa volt ez, amely a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmiség élén a gazdaságilag elmara dott országot hihetetlenül rövid idő alatt a legkorszerűbb ipar és a leg fejlettebb mezőgazdaság országává, a szocializmus országává változtatta. Annak a pártnak a kongresszusa volt ez, amelynek vezetésével a Szov jetunió a második világháborúban példátlan hősiességgel ellenállt a hit leri fasizmus ádáz támadásainak és mérhetetlen áldozatok árán legyőzte az ellenséget, fölszabadított sok más népet és megmentette az emberiséget a fasiszta rabszolgaságtól. Annak a pártnak ia kongresszusa volt ez, amelynek vezetésével a szov jet nép a győzedelmes Nagy Honvédő Háború után hősi munkával és saját erejéből gyorsan helyrehozta az ellenség okozta óriási károkat és pusz tításokat, fokozta az ipari és mezőgazdasági termelést, a kulturális éle tet új, magasabb fokra emelte, a Szovjetuniót erősebbé és hatalmasabbá tette, mint bármikor azelőtt és megindult a szocializmus magasabb fá zisához, a kommunizmushoz vezető fokozatos átmenet útján. Szóval Lenin és Sztálin dicső pártjának kongresszusa volt ez, azé a párté, amely számunkra, a CsKP számára is tanítómesterünk, eszmé nyünk és példaképünk volt, ma is az és az marad mindenkor. (Viharos, hosszantartó taps.) Ahhoz, hogy az SzKP XIX. kongresszusa magára vonta a világ közvé leményének figyelmét, két további külső körülmény is hozzájárult. A kongresszuson első ízben vettek részt az összes testvérpártok kép viselői, amelyeknek országai lerázták magukról az imperializmus bi lincseit, megszabadultak a kapitalizmus igájától és a népi demokrácia útján hozzáláttak a szocializmus építéséhez. Ezek az országok, élükön a Szovjetunióval, 800 milliós óriási tábort alkotnak, a béke és a szocializ mus táborát, amely nem kíván egyebet, csak békét és zavartalan nyu galmat alkotó építőmunkájához, amely azonban, ha megtámadnák, min den csapásra kétszer vágna vissza, (Viharos taps.) A kongresszusra továbbá elküldték képviselőiket, vagy üdvözletüket mindazon országok testvéri kommunista, munkás- és demokratikus pártjai és csoportjai, ahol mindezideig a kapitalizmus uralkodik. Hatalmas ará nyú megnyilvánulása volt ez annak a ténynek, hogy a béke ügyének, amelyet a Szovjetunió vezette 800 milliós szocialista tábor védelmez, az egész világon vannak hívei és a béke ügye az egész demokratikus-, hala dó emberiség legsajátabb ügye. Jó lenne, ha ezt a tényt a háborús gyúj togatok, élükön az amerikai mililárdosokkal és elnöki, meg tábornoki lakájaikkal nem hagynák figyelmen kívül. Az SzKP XIX. kongresszusa tehát valóban mindazon új és életképes erők világméretű manifesztációja volt, amelyek feltartóztathatatlanul fejlődnek, amelyeke egyedül a jövő, amelyek az emberiség egyetlen re ményét testesítik meg. Ezért nem csoda, hogy ott, Moszkvában — az ősi. Kreml falai között — Sztálin elvtárs és kiváló munkatársainak jelenlétében (Viharos, hosz- szantartó taps. A jelenlévők felállnak és Sztálin elvtársat} a Szovjetuniót éltetik. „Hurrá“ Máltások.) az egész világ majdnem minden országa ha-
