Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 11. szám - Bábi Tibor: Három traktor - Bábi Tibor: Ének a fényről - Bábi Tibor: Hogy fölújjongjak… - Bábi Tibor: Növünk - Bábi Tibor: Nemzedékek sora menetel
Három traktor Növünk A faluba három traktor jött, s rá nagy riadalom támadt: — El gyúrják mind a vetést, elgyúrják mind a kislibákat. — S a három traktor csodái művelt: igát vont, szántott, vetett száz inas 16, száz markos legény helyett!... Ének a fényről Lázadó villanyfények gyújtogatták már a fölénk ragadt sötétséget. A fényes paraszti agyak megszégyenítik lassan a napot, elalszik este csendben a gyerek, meleg ételt kapott... Kifényesedett, ragyog az asszony szeme, kihúnyt a kocsma ablaka! S az égen át idelángol — világot a gyárak ötágú csillaga ... ! A gazok, ők nem hagytak nőtu bennünk, mint fát az erdőn, bátran, egyenesen. Azt akarták, hogy ifjú, szép lelkűnkön, mely formálódott, ezer csorba essen. Akarták és reánk iöriek erővel: iskolát, könyvet, mindent megfertőztek, — mert látó, értő embert nem akartak, csak szolgát, rabot, láncban görnyedőkei. . Tudták, hogy tőlünk egyszer majd félni kell, s küldtek reánk butító tanárt, papot, levente oktatót és csendőrt arra, ki unt parancsaikra nem hallgatott. S jaj volt annak, ki szabad gondolatra, vagy igért szebb jövőnél szebbre vágyott. Véresen megtoroltak minden vágyat, minden szót, szabad álmot, ifjúságot. Mégis hiába öklöztek, pofoztak. Fiatalok vagyunk, a lelkünk dalol, s növünk friss virágokként a nap jelé ezer éves vén múltúnk romja alól... Földünkön, e sírul mák völgyében, csak háború, ínség, nyavalya termett. Pénz és nyomorúság mérgezte meg a tudományt, észt, erkölcsöt, szerelmet.. . Kínban, gondok közt múltak a napok. Életünk mi volt? Bús taposó malom. De szívünk mélyén harag gyülemlett és robbanni készült a forradalom. Magunk se tudtuk, hogy mit akarunk. Véres, szörnyű látomások gyötörtek, rffy nap fölkelünk, s lángba borítjuk, lángba borítjuk a szomorú földet. Egy évszázad múlt, míg rést hasított agyunk sötét kérgein az öntudat, de rést hasított, 's lázadó fénye mutatja most előttünk a célt. s utat. ... A nemzedékek sora menetel, ' s pihenni meg nem áll a mai napnál, akkor sem, ha célunk messzebb volna a fennen fénylő, messzi csillagoknál. Hogy fölújjiongiak .. . Ki engem valaha nőm látott, látta ezernyi bús ferdeségem, de meglátni nem akarták soha célokra törő egyenességem. Hirtelen szó, — bunkós ítéletek ököl gyanánt zúdultak fejemre. A vad világba löktek, hogy menjek magam, s népem baján keseregve.. Csörtetni, törtetni azt nem tudtam, így lett, hogy cselédsorba álltam. Volt szép, jó eszem, s odatartottam, mint az öszvér, zsák alá a hátam. Es utam egyre csak lefelé vitt, s a mélynél mélyebbre kellett szállnom. hogy ne maradjon egy rend jó ruhám egy ingem, jó ismerősöm, álmom, Hogy lássam, ki barát, ki ellenség, s szeretni, gyűlölni megtanuljak, hogy az életet becsülni tudjam, s népemmel szabadon fölujjongjak .. Nemzedékek sora menetel
