Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 11. szám - Štefan Brenčič: Találkozás a szovjet emberekkel
hazáink iránti szere tetet is. A hangver seny után egy szovjet nö kb, ezeket mond ta nékem: „Nagyon szeretem Cseh-szlo- váMát és népét. Mü, szovjet emberek mindannyian szeretjük önöket. A ma: hangverseny után azonban mégjobban megnöveltedett szeretetem. Láttam népük táncait és hallgattam népűik dalait. Öröm, bátorság és harciasság árad belő lük. 'Önök első helyen állnak a béketá bor határán. Ilyén nemzet, Jánosok nem zete, * nem engedi be- az ellenséget, Ezért szeretjük önöket“. p ' ** ' Az ismeretlen szovjet asszony szavai sokáig, nagyon sokáig úgy hangzottak vissza fülemben, mint a legszebb melódia. Láttam, hogyan értelmezik a szovjet em berek a művészetet és láttam; hogyan néznek ránk: szeretetted és bizalommal. Kimondhatatlan örömet éreztem és büszke ség töltött el hazám és nemzetem felett. És a moszkvaiak ezrei süirögtek-forogtaik a műsor után az együttes tagjai körül, összebar átkoztunk, az ölelések, az em léktárgyak és címek kicserélése, sok-sok meleg sző, mindez alátámasztotta azt, amit az ismeretlen szovjet asszony mon dott. M irdannyian, mintha csak jobban meg értettük volna és jobban átóreztük vol na, mit jelent hazafinak lenni, szocia lista hazafinak, mit jelent szeretni népünket és hazánkat. Mindannyian mé lyebben megértettük és átéreztük a pro. letárintemacionalizmus gondolatának ere jét, amely a többi országok dolgozó népe iránti szeretetre tanít bennünket, amely azért harcol, ami a mi harcunk célja is, a békéért és a kommunizmusért az egész világon. A szovjet emberek segítettek ne künk ebben. Megmutatták magukat. ★ Tretyákov galéria. Világszerte ismert képtár, ahol bemutatkoznak az ecset mes terei a legrégibb időktől egérzen a jele nig. A művészet drágagyöngye. A nagy orosz és szovjet mesterek iránti tisztelet, a jogos büszkeség erre a képtárra és a tudás utáni vágy vezeti ide naponta a kü lönböző hvatású és korú szovjet emberek ezreit. Figyeljünk meg egy esetet. Cso portunkhoz csatlakozott egy 65—70 év kö rüli asszony. Figyelmesen hallgatta a ve zető magyarázatait (a vezetők mind egye temi végzettséggel rendelkeznek és külön szigorú, vizsgát tettek a Trety ákov -galé - ria ismereteiből) és szorgalmasan jegyez- gette szavalt. így volt ez az egész idő alatt. (kb. 3 órán keresztül). Amíg kö zülünk többen fáradtan ülték le megpi henni, ugyanakkor ez a szovjet anyóka egyszer sem ült le. Ilyen a szovjet em ber. Ilyen kitartóan tanul, korra való te kintet nélkül. Sokat kellene Moszkváról írni. Sóikat kellene Leningrádról, Charkovról és Kiev- ről, és minden helyről, ahol voltunk. Gyö nyörű városok, amelyek gazdagok törté nelmi emlékekben és gazdagok a techni ka „csodáiban“. De még gazdagabbak a gyönyörű, őszinte emberekben, akik eze ket a „csodákat“ .teremtik. Nehéz ezt cikkbe foglalni. Mégis megemlítek leg alább egy találkozást. Leningrádban történt augusztus 15-én. Petarhofot, I. Péter kiránduló helyét né zegettük, amely Leniingrádtól kb 30 fcm-re van a tengerparton. Gyönyörű hely ez. 180 fontana és mintegy 2000 szökőkút. A fa siszták Leniingrád ostroma alatt mindezt megsemmisítették és ma már úgyszól ván minden, meg van javítva és megint a szovjet ember szolgálatában áll Ezen a gyönyörű helyen vezetőnő kísért bennün ket, áki aztán autóbusszal bejött velünk a városba. Az autóbuszban megkérdezte tő lünk, hogyan tetszik Leningrád. Nem is várt a feleletre, hanem k!b. ezeket mon dotta: ,, Leningrádot mindenki megszere ti. Mennél tovább ismered, annál jobban megszereted. A leniingrádiak különös faj ta nemzetség. Sok nehézséget és nélkü lözést éltek át a távől- és a közelmúlt ban. A 900 napig tartó ostrom alatt a Nagy Honvédő Háborúban elfelejtettük a mosolygást. Nagyon nehéz sorunk volt ak kor“. Gyönyörű arca elkcxmolyodott. Az emlékek váltották ki ezt. A komolyság 'azonban csak egy percig tartott. A szov jet ember op timizmusá val, aki mindig elő re néz, ' felragyogtak szemei és tovább folytatta: „Leniingrád sok dicsőséges győ zelmet élt át. A mi városunk a szocia lista forradalom bölcsője, itt kezdték ír ni az emberiség új korszakát." „A leningrádLiak mindig megosztják egy mással örömüket, bánatukat. Ha valaki szomorú, akikor mindazok, akik tudnak erről, vele együtt szomorkodnak, osztoz nak bánatában. A közös boldogságért foly tatott közös harc edzett bennünket olya nokká, amilyenek vagyunk. Ezért nem tud ták a fasiszták elfoglalni városunkat“. Szemeiből büszkeség és szeretet sugárzott, aimiit váróra és lakói iránt érzett. De ugyanakkor harcos elszántság is megvil lant szeméiben, olyan elszántság, amelybe belebörték fogukat a Hitler-hordák. És mindannyian mégjobban. éreztük a boldog ságot, hogy ez a gyönyörű nép, a mi szö vetségesünk, a mi védelmezőnk. A szovjet nép hős nép és győzelmes, betört rajta valamennyi kapitalista ellenség feje és 1917 óta, vagyis amióta ez a nép építi az új, igazságos világot, nincs más és na gyobb gondja, mint az, hogy valamikép pen meg ne akadályozzák az űj világ fel építését és tönkre ne tegyék azt, amit már felépített. Lélekben fogadalmat tettünk, hogy még jobban fogjuk szeretni ezt a nagyszerű népet, hogy határtalanul hűek lessünk ehhez a néphez, a nagy Sztálinhoz mind végig úgy, ahogy arra bennünket Gott- wald elvtárs tanít. Megfogadtuk, hogy mégjobban megnöveljük népünk szerete- tét és hűségét a szovjet nép és a nagy Sztálin iránt.
