Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 11. szám - Szántó László: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója
Az amerikai és angol kormányoktól tá mogatott világíasizmus orvtámadásának kivédése és a fasiszta bestia letiprása óriási anyagi és emberáldozatot követelt a szovjet néptől. A haladó emberiség soha sem tudja majd leróni a szovjet népnek azt, amit a második világháborúban érte tett és amibe minden más nemzet, ha tette volna is, hát belepusztul. Az imperialista hatalmak meg is voltak győződve a hábo rú után, hogy a szovjet nép és a szovjet állam nem lesz képes, vagy csak hosszú évtizedek múltán begyógyítani a kapott sebeket. Persze, megint maguk szerint ítélték meg a szovjet népet. Reményük megzá- pult. Kalkulációjuk hamisnak bizonyult, mert kitűnt, hogy nem sikerült egy csapás sal két legyet ütniök, mint számították. Ellenkezőleg. A szocialista Szovjetunió le verve a világfasizmust, erősebben m'ntvút valaha, került ki a küzdelemből. A szovjet nép a háború után ugyanolyan hősiességet, kitartást, tántorithatatlanságot, bátorsá got és leleményességet tanúsítva, mint a háborúban, négy év és három hónap alatt teljesített sztálini ötéves tervvel nemcsak, hogy behegesztette kapott sebeit, de lénye gesen felülmúlta háború előtti erőit. A terv utolsó évében, 1950-ben az ipari terme lés 73 százalékkal múlta felül az 1940-es esztendő ipari termelését, a gépipar pedig 100 százalékkal. A mezőgazdaság az ötéves terv alatt 500.000 új traktort és sok száz ezer egyéb gépet kapott s a gabona ter melése 56.5 millió métermázsával haladta me^ az 1940. évi termelést. A nemzeti jö vedelem 64 százalékkal volt magasabb 1950-ben, miiit volt 1940-ben, ami azt je lenti, hogy a munkások, parasztok és értel miség jólléte a háború iszonyú pusztításai ellenére jelentékenyen emelkedett. Mindezek a gazdasági sikerek azonban már nemcsak mennyiségi növekedését és fejlődését jelentik a szovjet életnek, hanem annak minőségi változását is. Velük elér kezett a szovjet nép a kommunista társa dalom küszöbére. Mit jelent ez? Mi a különbség a szocia lista és kommunista társadalom között? A Szovjetunió sikerei azt jelentik, hogy a föld egyhatodán befejeződött a kommu- nista társadalom alsó fokának felépítése. A kommunizmus alsófokát, melyet szocia lizmusnak nevezünk, az jellemzi, hogy a termelés társadalmi, tehát szocialista tu lajdonban lévő termelő eszközökkel folyik, hogy itt már nincsenek ellenséges, kibé kíthetetlen társadalmi osztályok, nincsenek kizsákmányol ált és kizsákmányoltak, nin csenek „túltermelésből“ származó válságok és tartós munkanélküliség. A termelő erők a kapitalizmushoz viszonyítva óriási mé retekben fejlődtek, a munka gépesítése ál talánossá vált, s a munka termelékenysé ge jelentékenyen fokozódott. De mindez még- csak ahhoz elegendő, hogy a termé kek elosztása az elvégzett munka mennyi sége és minősége szerint történjék. „Min denki képességei szerint dolgozzék s min denki munkája szerint jutalmaztassák“ — ez a szocialista társadalom elve és törvé nye." A kommunizmus a társadalmi élet ma- gasabD foka. Petőfink valaha azt hirdette, hogy kommunizmus akkor lesz, „ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt ve het“, s igaza volt. Marx és Engels is arra tanítanak, hogy a kommunista társadalom elve és törvénye ez lesz: „mindenki képes ségei szerint dolgozzék s mindenki szük ségletei szerint fogyasszon“. De ahhoz, hegy a társadalom ezt a jelszót kiadhassa, Marx szerint arra van szükség, „hogy a kollektív gazdaság minden forrása bőveb ben buzogjon, mint eddig“. Ahhoz viszont, brvr-cr #» razdasáo * forrásai bővebben bu zogjanak, az a feltétel, hogy a termelő erők mennyiségileg és minőségileg fejlettebbek legyenek mint a szocializmusban. Nem ele gendő csak több gyárat és gépet termelni, nem elegendő a munkát csak gépesíteni. Automatizálni kell a termelő munkát, auto mata gépeket és gyárakat kell konstruál ni és építeni, az egész természetet még nagyobb mértékben kell az ember szolgá latéba állítani, hogy megteremtsük a kom munizmus anyagi és technikai alapját. Ezt megteremteni gigászi feladat. Hogy fogalmunk legyen ezen teremtő munka méreteiről, hadd idézzük Sztálin elvtárs beszédét, melyet 1946-ban mondott válasz tóinak. „Ami a hosszabb időre szabott tervet illeti, a pártnak az a szándéka, hogy a nemzetgazdaság új- és hatalmas felvirág zását szervezze meg, amely lehetővé tenné felemelni iparunk nívóját pl. háromszoro séra a háború előttihez viszonyítva. El kell érnünk, hogy iparunk tudjon termelni éven te 50 millió tonna nyersvasat, 60 millió tonna acélt, 500 millió tonna szenet, 60 millió tonna naftát. Csak ezen feltétel mellett állíthatjuk, hogy hazánk biztosít va lesz minden előre nem látható veszély ellen. Erre alighanem három új ötéves terv fog rámenni. De megcsinálható és nekünk meg kell csinálni.“ A szovjet nép határtalan lelkesedése és mély öntudatossága meggyorsította már a negyedik sztálini ötéves terv óriási túl teljesítésével a kommunizmus gazdasági feltételeinek megteremtését és ezzel nem- A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyermeke a kommunizmus küszöbén mint a kapitalizmusban törvény, az élet szükségszerűsége volt, hogy csak a kapi talista gazdagodjék, míg a munkásság mindinkább nyomorogjon, munkanélkül le gyen és pusztuljon. S' hasonló újszerű vi rágba borult itt már a munkafegyelem, a munkaerkölcs és az egész ember. „Nehéz ma embernek lenni“ ismételgette Ady, a költő különféle változatokban. S igaza volt. Mert a kapitalista viszonyok elembe- rietlenítö hatásában tényleg nehéz volt embernek lenni és maradni. A Szovjetunió ban viszont már büszkén mondhatják: em berek vagyunk s öröm embernek lenni.
