Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 10. szám - Lőrincz Gyula: Munkácsy Mihály
Ejjeli csavargók (1873) két. Emberi sorsok, hatalom, amelyet meg kell dönteni, hogy jobbraforduljon ez az emberi sors, itt lent a földön, ahol a bilin cset ráverték a halálraítélt lábára. Kár, hogy a kiállításon hiányzik az eredeti „Si ralomház“, amely minden bizonnyal felér a hozzákészült tanulmányokkal és egyenlő értiékü velük. Ez az eredeti másolat ezek mellett a bensőséges, mélyen átérzett ta nulmányok mellett veszít értékéből azál tal, hogy kiérezzuk belőle azt a biztos fö lényt, ami a másolásoknál előfordul és szinte természetes, hisz* a művész az első ecsefcvonásöái már tudja, hogy hol és ho gyan fejezi be a képet. E miatt nehezen kerülheti el a virtuozitás, a túlzott mes terségbeli fölény káros hatását. Múnkácsynak ez egyik legnépszerűbb al kotása és nem kétséges, hogy nemzetközi viszonylatban is nyugodtan említhetjük a képzőművészet remekművei között. A másik falon meg kell állnunk egy kép előtt, s azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy Múnkácsynak ez a remek műve, a „Tépésesinálók“ (1872) még nem volt érdemeinek megfelelően méltatva. A „Tépéscsinálók“-nál nem kétséges, hogy a művész gyermekkori élményeihez, a 48-as szabadságharc dicső napjaihoz tér vissza. Bizonyára közvetlen szemtanúja volt ha sonló jeleneteknek, mikor a sebesült ' hon véd harci élményeit mesélte el az otthon- maradottaknak, a nőknek, a gyermekek nek és az öregeknek. A ,,Tépéscsinálók“-on a regélő honvéden kívül csak egy öreg ag gastyán és a kis púpos férfi. A kép többi szereplője nö és gyermek. Ez a hátország az otthoniak, a „Tépéscsinálók", akik a front számára készítik a tépést, a kötsze reket. Ha ennek a képnek az egyes alakjait behatóbban tanulmányozzuk, akkor látjuk azt, hegy Munkácsy az emberábrázolás te rén olyan adottsággal, olyan megfigyelöké- pességgel rendelkezett, amilyennel csak a művészet legkiválőbbjainál találkozunk. Külön lélektani tanulmány a kis púpos fi gurája, arckifejezése. Az asszonyok meg döbbenve hallgatják a regélő honvédet, tudják, hogy az egész ország, az egész nemzet sorsa kockára van téve, tudják, hogy minden szó, amit a. frontról hallanak, most összefüggésben van az ö jövőjükkel. Az arcokon látni, hogy átérzik a nagy tör ténelmi esemény jelentőségét, amelyről a honvéd szenvedéllyel mesél, de a kis púpos lelkében mindennél nagyobb dráma játszó dik le. Nála többről van sző. Az ő egyéni sorsa és szerencsétlensége is visszatükrö ződik azon a feszült figyelmen, ahftgy ö hallgatja a frontélményeket; amelyeknek ö nem. lehet részese. Szerepcsétlen testi esettsége ellenére szellemi képessége át-
