Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 2. szám - Kotreba Ferenc: Široký elvtárshoz - Dénes György: Győzött a fény
mus Ó9 a nemzetek szabadságának szelleme hatja át Resztet A Kiysejev beszédéből. a Szláv Bizottság estéjen Moszkvában Ján Kollár születésének I A évfordulóján 1943 ;ulius 25-en „ . . .Örömömre szolgálna az Ön verseit kiadni, de a cenzúra mindent megnehezít Isten ments, hogy az Ural és a Tátra stb, összekapcsolásáról valamilyen gondolat vagy a: Csak egy század stb. — valahol őforduljon, mert akkor egész biztosan visszautasí tanák a kéziratot, és az irodalomra még súlyosabb bilincseket raknának Nejedlý ( János) és társai egy re azt kiáltják ránk, hogy oroszok vagyunk, bár igen kevés orosz vonatkozású kifejezést használtunk és a haragjuk kész tovább dúlni, ha bárkiben is közü lünk ilyen gondolatok támadnának. Azok a szép (óh, igen szép'» részletek, amelyeket a „Dicsőség“ tartal maz, nem szabad, hogy a cenzúra elé kerüljenek, mert ezáltal jelentős veszedelem fenyegetné a jó ügyet. Kétlem, hogy a második rész is áteshet a cen zúrán sértetlenül. Zeigler panaszkodott, hogy a cen zor harminc ív erotikus tartalmú dolgot, szöveget és még a dallamot is kitörölt. A cenzúra azt kívánja, hogy ne foglalkozzunk sem Erosszal, sem politiká val. Én időközben lemásoltattam a cenzúra számára az Ön verseit, hogy legalább ne vesszenek el, ha eset leg nem akarnák vis zaadni. A „Hazafit” és né hány más írást én magam félre tettem jobb időkre, és a „Hazafi“ sokszorosítva már körútra indult, úgy hogy legjobbjaink már ismerik. Általános vélemény, hogy legalább is ezidő szerint nem kerülhet nyom tatásba. Visszavárom a cenzúrától az átadott máso latot és akkor azonnal sajtó alá rendezzük ...” (ozef Jungrnari' Ján Kollárnak írt leveléből» Prága 1820. X.. 28. Kollár ma nincs köztünk. Megborzadna, ha látná, hogy milyen gaztetteket követnek el az ő szülőföld jén és a többi szláv országokban is a vérszomjas hit leri kutyák. Boldog lenne azonban, ha tudná, hogy a szláv nemzetek egyre szorosabban egyesülnek a gyűlölt elnyomók elleni harcban. Boldog lenne azért is, hogy Moszkvából, amelyet ő megénekelt, Mosz kvából — az új felszabadult Oroszország testvéri nemzeteinek fővárosából az egész világot bevilágítja a szabadság fáklyája, amellyel az összes szláv nem zetek és a többi nemzetek is lerázták a német rab szolgaság jármát. Hajtsuk meg tehát tisztelettel és csodálattal zászlainkat ján Kollár, a szláv nemzetek szabadsá gának dalnoka előtt. Résziét A. Fagyejev beszédéből Moszkvában J. Kol lár születésének 150-ik évfordulóján. így emlegetjük ma is Kollárt. Kollár ma is idő szerű, sőt időszerűbb mint bármikor azelőtt. A szláv nemzetek egyesítése a Hitler elleni harcra — e nem zetek számára nem volt ennél a feladatnál fontosabb. És ha ma más eszközeink is vannak és más utakat is ismerünk e cél megvalósítására, mint Kollár idejé ben, egy dolog változatlanul élő marad Kollárnál: szilárd hite a szláv nemzetek jövőjében, a világ töb bi nemzeteivel együtt és nem kevésbbé szilárd hite a szláv nemzetek magas emberi értékében: Már ezért is kétségtelenül hálával tartozunk neki. Tán Kollár neve a szlávok számára mindig egyike marad a leg drágább neveknek. Részlet Zdenek Nejedlý professzor beszédéből Moszkvában» Ján Kollár születésének 150 ik évfor dulóján 1943. július 25. »»Kultúrny Zivot" irodalmi szemle január 26-ki számából. Dolgozo munkásság nagyszerű vezére, büszkék vagyunk read, eteted nagy művére, amellyel a munkást öntudatositottad életünknek célját megvilágítottad. Pártunkat megértjük, így dolgozunk, élünk kapitalistáktól többé mán nem félünk. Békesség, fejlődés az, mit mi akarunk, Ha kell, fegyvert is elbír izmos munkás karunk. Fényesre csiszoljuk rozsdavert acélunk, nem tétovázás— alkotás a célunk. Ötéves tervünknek meglesz méltó bére, diadalmas nap süt dolgozóink egére. Önként vállalt terhet könnyen bírja vállun mindennél többet ér, hogy épül államunk Dolgozók állama, jobb jövő záloga, újraépült honban alkotóknak joga. Široký elvtársunk, megértesz bennünket, szeresd továbbra is dolgozó népünket, kicsi kis falunkat, aprócska tanyánkat, a szlovák és magyar dolgozó anyákat. Néked is csak öröm éppúgy, mind minéküv hogy boldogabbak, erősebbek leszünk, Gyermekeink büszkén emlegetik műved, minden munkás szívben benne van neved. Gottwald vezet minket, sikerrel harcolunk, útmutatásoddal örömmel dolgozunk, Ragyogó jövőnk, ötágú csillagunk Sztálinnál az élen biztos a győzelmünk Ó, mondhattál -e magadénak bús nincstelen, falatnyi rögöt? Az úri kény, e rút hetéra feléd tajtékot köpködött. Nem érted zengte himnuszát aranyos nyárb dűl* kalász, nem érted terelte nyáját a fütyköst rázó vén kanász. Tikkadt földek rög-embere, zsellérbánatok ivadéka, elfolyt a véred ez a bús uraktiporta ősi préd,a. Folyna még talán ma is a forró Duna-Tisza tájon, gőzölögne még ma is, ha, nem győzünk a szolgaságon. Győztünk, győzött a virradat, mely fénykapuit messze tárja s a kóbor ordasok nyomát behinti már a fény virága. Győzött a fény Dénes György Široký e/i/társhoz Kotreba Ferenc
