Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 10. szám - Szántó László: A dialektikus materializmusról
amióta Marx tanítását követi, s politiká jában nem jámbor óhajokból indul ki, ha nem a társadalom anyagi életének konkrét viszonyaiból és ezen élet fejlődésének reá lis szükségleteiből, azótá legyőzhetetlen érövé lett, olyanná, amely a kapitalista világot már 35 éve likvidálja és több mint egyharmadiát már likvidálta is. Ilyen min denható hatalmúvá teszi a munkásosztályt és szövetségeseit a dialektikus materia lizmus módszerével dolgozó politika. Álta la. a politika az »urak huncutságából« vagy az emberiség jobb jövőjéért való ábrándo zásból tudománnyá, az élet megváltozta tásának tudományává lett. Az emberiség történetében először vált valóra a tudo mány és gyakorlati tevékenység, elmélet és gyakorlat egysége, amely a marx- lenin zmus első alapelve s Sztálin elvtárs szerint » ... a proletáriátus pártjának a vezércsdllaga.« Az idealizmus különféle variációi egy értelműen a világ meg nem ismerhetősé gét vallják. Azt állítják, hogy a világról legfeljebb csak felületes ismereteink le hetnek, lényegét azonban nem ismerhet jük meg, mert az »magábanvaló dolog«. Törvényeit mi szabjuk meg, de ezek csak a világ feQül'etét érintik. Ez a tudákos tu datlanság abból táplálkozik, hogy eleve nem bízik az ember megismerő képessé geiben és a világ megismerésében, az ed dig elért eredményeket lebecsüli, a még valóiban nem teljesen ismert valóságokkal érvel, mint .például: miért nem tudunk élő anyagot mesterséges módon előállítani, vagy miért kell az ismereteinket folyton kiegészíteni változtatni, stb. Az idealiz mus az emberi-tudásra épít, amelyet abszolútnak hirdet akkor, amikor a tör ténelem világosan azt bizonyítgatja, hogy relatív, mert az emberség a nem-tu dástól a tudás felé, a kevésbbé igaz és mély tudástól mindig az igazabb és mélyebb tu dás felé halad1. S mivel »az emberi tudás véges«, amint azt ideálisták mondaná szok ták, »hittel kell kiegészíteni«. A tudomány és a hit kiegészíti nem pedig kizárja egymást, — mondják ezek a tanult tu datlanok. Az idealizmus ezen állításaival ellen tétben a materializmus*a világ fokozatos, de teljés megismerését tanítja. A mate rializmus a hü tükröződés elviét vallja, ami azt jelenti, hogy a világ, melynek az ember csak részecskéje, hat az emberi szervezetre, érzékszerveire és ezeikíben ér zeteket vált ki. Az érzettek érzéki képei, kópiái a világ dolgainak és tapasztalatnak szokás nevezni. Lenin' az érzeteket az ob jektív világ szubjektív képeinek nevezi. A tapasztalat, az érzéki kép már megisme rés ugyan, de csak felületi, sekély meg ismerés. Még csak kezdete a megismerés folyamatának, ennek a legalacsonyabb kezdteti foka. Az érzéki megismerés tar talmát az agy tovább dolgozza fel. Ezt az agymunkát Engels teoretikus gondolko dásnak nevezi. A teoretikus gondolkodás segítségével, amely folyamatban kell ép pen a dialektikus módszernek érvényesül nie, az érzéki tapasztalatból fogalmak és gondolatok lesznek és a tapasztalata meg ismerésből, amely felületi és sekély meg ismerés, mély fogalmi megismerés, amely a dolgok összefüggésének és lényegének, törvényszerűségének a képe és eszmei mása. Az ilyen ismeretek az objektív világ hü és igazi szellemi másai, gondolati re produkciói. Az ilyen ismeretek megbízha tók és objektiven igazak. Az igaz isme retiek a gyakorlatból indulnak ki és a gya korlathoz térnek vissza. A gyakorlat az ismeretek új igazságának döntő fóruma. A materializmus szerint tehát, amint Sztá lin elvtárs mondja, »nincsenek meg nem ismerhető dolgok a világon', legfeljebb olyanok, amelyeket eddig még nem ismer tünk meg, de a tudomány és gyakorlat segítségével a jövőben ezeket is fel fogjuk deríteni és meg fogjuk ismerni.« Nincs tehát semmi kétség az iránt, hogy tudatunk és tudásaink forrása az objekti ven néző anyagi világban van. A mate rializmusnak a tudás forrásáról, eredeté ről és keletkezéseiről szóló tanítását az idealista készakarva összecseréli a társa dalmi eszmék, nézetek és eJiméLetek jelen tőségének és történelmi szerepéinek "a kérdésével és oda csüri-csavarja a dolgot, hogy ráfoghassa a materializmusra, mi szerint az eszmék, az ideák és elmélet történelmi jelentőségének tagadását jelen ti és háirdeti. Ez a ráfogás rosszindulatú rágalom, mert soha tanítás nagyobb jelentőséget, nagyobb tömegeket mozgósító szervező és átalakító erőt az új és igaz eszméknek és elméletnek nem tulajdonított, mint a dialektikus materializmus. Sztálin elvtárs azt tanítja róluk, hogy »az új társadalmi eszmék és elméletek éppen ‘azért jöttek létre, mert a társadalomnak szüksége van rájuk, mert szervező, mozgósító és átala kító munkájuk nélkül a társadalom anya gi életének fejlődése során megérett fel adatok megoldása lehetetlen. Az új tár sadalmi eszmék és elméletek ... utat tör nek maguknak, a néptömiegek közkincsé vé válnak, mozgósítják őket, megszerve zik őket a társadalom hanyatló erői elleni harcra, s ilymódon megkönnyítik a társa dalom hanyatló erőinek megdöntését, ame lyek a társadalom anyagi életének fejlő dését gátolják.« Emellett az igaz beszéd mellett kutya ugatásként hat az idealisták állítása a „marxisták és kommunisták ideagyülöle- téröl«. Az »asztalttáncoltató szellemek ről«, a »kapitalizmus örökkévalóságáról« szóló »eszméknek«, a »túlvilági életről« szóló rémmeséknek és hasonló »ideáknak« persze halálos ellenséged vagyunk, de ezért tiszta lelkiismeretűnk s vállaljoik a fele lősséget a nép előtt. Ezek röviden a dialektikus materializ mus alap jellemvonásai. A dialektikus materialista módszer alkalmazását a tör ténelem folyamatára: történelmi mate rializmusnak nevesük.
