Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 10. szám - Vietor Márton: Szlovákia a III. internacionálé keletkezése idején (III.)
arról, hogy a bolsevikiek elleni harc el kerülhetetlen és csak a nyugati hatalmak segítségévei élhet a cselh és szlovák nép. A burzsoázia természetesen tisztában volt azzal, hogy a puszta propaganda se gítségével nem lehet a proletáriátust sem meggyőzni, sem leszerelni. Ezért más el lenintézkedéseket is tettek a forradalmi munkásság ellen. 1919. március 23-án sta táriumot hirdettek Szlovákiában, a „Bu dapesten és Magyarország más városai ban lejátszódott eseményekre való tekin tettel“. A statáriális intézkedéseket az egyes vármegyékben a körülményeknek megfelelően szigorították és a legcseké lyebb megmozdulást vagy rendellenessé get halállal büntették. A statárium haté konyább végrehajtására meggyorsították a büntető eljárást. Nyitrán, Besztercebá nyán és Trencsénben, ahol statáriális had_ bíróságok működtek, bitófákat állítottak fei. A nagyobb városokban, Bratislavá- ban, Kassán, Ungvárott összefogdosták a szocialista munkásokat és internálták mindazokat, akiknek a forradalmi mun kásmozgalomhoz valami közük lehetett. Az ellenintézkedések keretében betiltot ták a május 1. nyilvános ünneplését, a tö- msgf elvonulásokat és manifesztációkat. Mint láttuk, a proletáriátus ezen intézke dés ellenére is — főleg a nagyobb ipar telepek környékén — forradalmi hangu latban ünnepelte a május 1-ét. Március 21-én a Magyar Tanácsköztár saság kikiáltásának napján, mozgósítási hirdetmény jelent meg a falakon. Hét év folyamot hívtak fegyverbe Szlovákiában. Habár a hirdetmény nem jelölte meg a mozgósítás célját, mindenki tudta miről van szó és a szlovák hadköteles fiatalság nagyon sok helyen megtagadta az enge delmességet, mert nem akart harcolni a magyar proletárállam ellen. így például Breznúból, a behívottak nagyrésze átszö kött Magyarországra. A handlovai és prievidzai bányászok március 27-én erő szakkal akadályozták meg a bevonulást. Felfegyverkezve támadták meg a lakta nya katonai őrségét és véres összeütközé sekre került sor. Kassán március 27-én fellázadt a vasútállomás katonai őrsége, mely tisztán cseh katonákból állott. A katonák eldobálták fegyvereiket, elhagy ták állomáshelyüket és szétszéledtek a városban. A forradalmi hangulat nyomása alatt a szociáldemokrata párt vidéki munkás- sajtója, főleg a Zsolnán megjelenő „Prá- vo l’udu“ radikálisabb hangon kezdett írni A cseh forradalmi munkásságra sem volt lényeges befolyással a kormány kö dösítő propagandája. Habár a való hírek Prágában gyérebben szivárogtak, a bal oldali ellenzék lapja már 1919 március 28- án így emlékezett meg a magyar esemé nyekről: ,,..e sorokat a budapesti új fordulatról szóló első hírek benyomása alatt írjuk... hisszük, hogy a világhábo rút felváltja a világforradalom .meg kell mondani, hogy a magyar kommunis ták éles harcba állottak a magyar szociál demokrata párt hivatalos vezetőségével, harcoltak a burzsoáziával kötött szövet sége ellen és harcoltak nemzeti soviniz musa ellen. Elismerték a nemzetek önren_ delkezési jogát az orosz bolseviki formula szerint... A magyar államfordulatnak hatása lesz a többi országokra is. Nagy a hitünk és nagy a reményünk“. Egy másik cikkben ezt írták; „Magyar- országon nagy jelentőségű politikai for dulat következett be ... ma Magyarorszá gon a nép van uralmon, nem a nemesség és ma elérkezett az a fontos pillanat, amikor sok függ attól, hogy mit tud mondani köztársaságunk a magyar prole tár iátusnak ... ma még n$m tudjuk mit szőj majd a Csehszlovák Köztársaság kormánya a magyar fordulathoz: a cseh szlovák forradalmi proletáriátus azonban már most üdvözli a magyar szocialista forradalmat, mert az fontos lépést jelent az egész világ proletariátusának felszaba dításában“. A cseh és szlovák forradalmi proletá riátus tehát helyesen értelmezte a magyar proletárforradalom tartalmát és lényegét és az események megítélésénél a proletár internacionalizmus jegyében foglalt állást. A cseh, szlovák és magyar proletáriátus harcos szolidaritásának bizonyítéka az az üdvözlő távirat, melyet a Szovjet Orosz országban élő és a szovjet Vörös Hadse regben harcoló cseh és szlovák kommu nisták küldtek a Magyar Tanácsköztársa ságnak. A távirat tartalma a következő volt: „Világ proletárjai egyesüljetek! A kül ügyi népbiztosságnak, Magyarországon. Kiev, 1919 április 5-én. Az oroszországi és ukrajnai cseh-szlovák Kommunista Párt győzelmük alkalmából szívből üdvözli a magyar munkásokat és kéri a cseh kom munistákat, hogy ezt az üdvözletét adják át és közöljék velük, hogy nincs már mesz_ sze az a pillanat, amikor a cseh kom munisták működési helyüket átteszik Oroszországból Magyarországba, hogy ily módon közelebbről és hatalmas erővel sújtsanak a cseh burzsoáziára és azt meg_ semmisítsék- Éljen a Magyar Tanácsköz társaság, éljen a világforradalom!“ A budapesti cseh és szlovák kommunista szekció. A Budapestre visszatért hadifoglyok és az ipari üzemekben dolgozó munkásság között, valamint a vasutak körében sok volt az osztályöntudatos cseh és szlovák proletár, kiknek számát gyarapították azok a menekültek, akik a katonai szol gálat vagy politikai üldöztetés elől szök tek át Szlovákiából Magyarországra. Ezek a. munkások támogatták a Magyar Kom munista Párt politikáját, mert tudták, hogy ha harcolnak a nemzetközi proletá riátus érdekeiért, a Hl. Internacionálé
