Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 10. szám - Vietor Márton: Szlovákia a III. internacionálé keletkezése idején (III.)
kapitalista kizsákmányolás és a nemzeti elnyomás alatt. A Csehszlovák Köztársa ság megalakulásával a nemzeti önállóság kérdése megoldódott s ezért az önálló ál lami élet első hónapjaiban a nemzeti prob lémák elhomályosították a kizsákmányo lás szociális gyökereit. Idő kellett ahhoz, hogy a proletariátus felismerje a szociál demokrácia árulását és felismerje saját burzsoáziájában legfőbb osztályellenségét. Mint az eddigiekből láttuk — a szlovák proletáriátus mégis aránylag rövid idő alatt eljutott ahhoz a ponthoz, ahol felis merte osztályhelyzetét. Sokban segítették ebben a cseh, morva, magyar és szlovák katonák, akik az orosz Vörös Hadsereg ben harcoltak és hazájukba visszatérve magukkal hozták a forradalmi lendületet és a lenini eszméket. A Magyar Tanács- köztársaság megalakulása után természe tesen meggyorsult a fejlődés üteme. A szociáldemokraták üres ígéretei helyett új hangokat hallott Szlovákia munkássága. „A magyar kommunisták — mondotta Rákosi Mátyás — az orosz forradalom ta pasztalatai alapján helyesen követelték, hogy adják át a nagybirtokosok földjét annak, aki ezer éve verejtékével öntözte, a parasztnak, — a gyárat a dolgozók ál lamának. a nemzeti kérdésben a Szovjet unió teljes nemzetiségi önrendelkezést biz tosító példájára hivatkoztak, a nemzetkö zi kérdésekben, főleg a béke kérdésében, rámutattak arra, hogy az osztrák iga alól felszabadult magyar nép a nyugati impe rialistáktól semmi megértést nem várhat és csak a szovjet forradalomra támasz- kodhatik“. (Rákosi Mátyás, Válogatott beszédek, cikkek, 336 old.) Ez volt az a veszedelmes „magyar pro paganda“ amelytől félt a csehszlovák bur zsoázia. Ezért likvidálták a munkás- és katonatanácsokat és ezért nem engedték be Szlovákiába a kommunista sajtót, amelyben megírták az igazságot. „Éhezni és tűrni a világ felszabadításáért — irta például a Vörös Üjság 1918. december 14_ én, — erre volt készen a proletáriátus és ehelyett azt kívánják tőle, hogy éhezzen és tűrjön a burzsoázia megerősödéséért, az új kizsákmányolás előrekapásáért, az ellenforradalom szervezkedésének lehető ségéért.“ Ezt a szlovák proletár is jól ért hette. A Magyar Kommunista Párt az illegali tásba kényszerítve is rohamosan erősödött. Amikor az antant hatalmak az úgyneve zett H. Vyx jegyzékkel átadták Kárpát- ukrajnát a csehszlovák burzsoáziának és a román határt kitolták a Tisza vonalára, a Károlyi kormány helyzete tarthatatlan ná vált, de a szociáldemokrata párt már egymaga nem vállalhatta a kormányzatot, tudva azt, hogy a tömegek már nem ál lanak mögötte. Kénytelen volt - - a bal szárny nyomására — megállapodni a kom munistákkal s ezután a hatalom minden vérontás nélkül átkerült a proletáriátus kezébe és megszületett a Tanácsköztársa ság. Már az első felhívásban, 1939 március 22-én „Fegyveres szövetségre hívja fel Csehország, Románia és Szerbia, meg Horvátország munkásait és földműveseit a burzsoák, bojárok, a nagybirtokosok és a dinasztiák ellen“. (Vörös Üjság, 1919. március 22.) Az orosz forradaom nagy vezérei jól tudták, hogy az új proletárállam nagy befolyást gyakorol majd a szomszéd nem zetek proletáriátusára. Kirov elvtárs 3919 március 26-án Asztrachánban tartott be szédében azt mondotta: „... mi nem ké telkedünk benne, hogy Magyarország leg közelebbi szomszédainak, akik ma még a burzsoá-járom alatt nyögnek és úgylát szik mintha hurkot készülnének a fiatal szocialista köztársaság nyakába vetni, ma, vagy holnap Magyarország e legközelebbi szomszédjainak is kinyílik a szeme és a mi szocialista családunk óráról-órára, per erői-percre szaporodni fog.“ (Sarló és Kalapács, 1936. jan.) A csehszlovák szociáldemokrácia jobb oldali vezetősége a forradalmi események és a várható következmények hatása alatt nehezen talált megfelelő szavakat és ami. kor megszólalt, leleplezte önmagát. „Kis sé szokatlan úton került el Magyarország a proletárdiktatúrához — írta a bratisla- vai „Robotnícke Noviny“ 1919 március 29-én — ... Olvassuk a programmjukat; semmi világrengető nincs benne. Csupa olyan dolog, amit mi elérni remélünk, biztosabban és szervezettebben, a normá lis osztályharjc és a parlamentarizmus út ján .. .“ Hogy mit értettek a „normális osztály harc“ alatt, azt ugyanakkor el árulta a polgári sajtó. A „Slovensky Vy- chod“ címfi kassai újság 1919 április 5*én azt a 'hírt közölte, hogy Srobár minisztert felkeresték a Magyarországból elmene kült polgári képviselők és politikusok és a magyar burzsoázia nevében arra kérték őt, hogy a Csehszlovák Köztársaság avat kozzon bele a magyarországi események be és .szállja meg Budapestet, mert csak a csehszlovák hadsereg mentheti meg őket. A szociáldemokrácia által hirdetett „normális osztályharc“ tehát abban ál lott, hogy a két ádáz ellenség, a szlovák és a magyar burzsoázia is összefogott, hogy közös erővel letörje a proletáriátust és a szociáldemokrata párt szerepe az volt, hogy megkösse a munkás kezét-lá- bát, ne hogy védekezni tudjen. Egyidejűleg széleskörű propaganda had járat indult a magyarországi események elködösítése céljából. Röplapokat terjesz tettek, melyekben dicsőítették a nyugati imperialistákat és azok mindenhatóságát. A Nemzetközi Vöröskereszt nevében an gol és amerikai milliomosok és lordok él- tesebb korú feleségei alamizsnát osztogat tak a munkanélküliek gyermekeinek. Az angol király születésnapjára angol lobogó díszt rendeltek el a szlovák városokban és falvakban- Légionista agitátorok járták a falvakat, hogy „meggyőzzék“ a népet