Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 2. szám - Major Gábor: Sztálin elvtárs vezetésével végképpen győz a világbéketábor
mondásait csak háborús úton, új piacok és nyers anyagokért folytatott vAree támadóhadjáratokkal tudja csak ideig-óráig megoldani. „A kapitalizmus úgy hozza magaval a háborúkat, mint ahogy a fel hők hozzák az esőt”, — mondta nagyon találóan még az első világháború előtt |ean |aurés, francia szocialista. A század eleje óta harcoltak az orosz bolsevikik a háborús előkészületek ellen, a világháború kitörése után minden tevékenységük arra irányult, hogy a háború tartalmát megrövidítsék. A győzelmes szo cialista forradalom első lépése pedig az volt, hogy Lenin aláírta a békéről szóló dekrétumot Sztálin ©Ívtárs ennek a lenini politikának alapján harcolt az első ás második világháború közötti időszakban a le fegyverzésért, a fasizmus ellen, a háború ellen, majd amikor a kapitalistáknak, az úgynevezett nyugati „demokratáknak1’ sikerült Hitler segítségével ki robbantani a második világháborút, a Szovjetunió arra törekedett, hogy a háború minél rövidebb le gyen és mindent megtett, hogy az emberiség legyőz ze a fasizmust, jóval a második világháború befeje zése előtt azon munkálkodott a Szovjetunió külpoli tikája, hogy a háború befejezése után lehetővé vál jon a nemzetek közötti békés együttműködés, hogy olyan nemzetközi szervezet alakuljon, amelynek meg lesz minden ereje lehetősége arra, hogy a nemzet közi viszonyok minden kétes kérdését békés úton tud ja megoldani és hatalmában legyen biztosítani a tar tós békét. Ugyancsak következetesen és a legnagyobb eréllyel küzdött és küzd a Szovjetunió az atombomba gyártása ellen és betiltásáért. Nincs a világon olyan kapitalista állam, nincs olyan kapitalista politikus, aki ne harcolt volna vagy nyíltan vagy lesipuskás módra a Szovjetunió békepolitikája és békés építő munkája ellen. A nagy Lenin már 1920-ban az egyik amerikai újságírónak arra a kérdésére, hogy mi gá tolja meg a békekötést, azt válaszolta: „A mi ré szünkről nem gátolja semmi. Az amerikai (vagy akármilyen más) kapitalisták részéről az imperializ mus a gát”. A genovai békekonferencián 1922-ben a Szovjetunió akkori külügyminisztere, Csicserin, Lenin nevében kijelentette, hogy „a régi és most szü lető új társadalmi rend egymás mellett létezhetnek és hogy a gazdasági együttműködés a különböző tu lajdonjogi rendszer alapján álló államok között az általános gazdasági felépítés szempontjából szüksé ges”. Sztálin elvtárs az elmúlt évek folyamán nem egy szer hangoztatta, hogy szocialista és kapitalista ál lamok között lehetséges a békés együttműködés: Az együttműködéshez — mondta Sztálin elvtárs szemé lyesen az egyik vezető amerikai politikusnak — nem szükséges az, hogy a nemzetek egyforma gazdasági rendszerben éljenek. Arra. van szükség, hogy respek táljuk azokat a rendszereket, amelyekkel a nép egyetért. Csakis a feltétel alapján lehetséges az együttműködés. ’ ’ A Szovjetunió békepolitikája nem átmeneti sakk húzás, nem taktika, hanem alapelv, ezt hangsúlyoz ta Molotov elvtárs a szovjet választások alkalmából mondott beszédében 1946-ban: „A Szovjetunió béke politikája nem átmeneti jelenség, hanem népünk alapérdekeiből és életszükségleteiből fakad.’1 A szov jet népek és a világ összes népei érdekének kifeje zője a szovjet békepolitikq, amely 1917 óta minden alkalmat megragadott, minden lehetőt megtett a béke védelme érdekében. A világ népei a Szovjetunió erejének és állandó békeharcának köszönhetik, hogy az atombomba ban ditáinak nem sikerült kirobbantani a harmadik vi lágháborút. Ez a tény a szovjet politika a második világháború kirobbanása óta nyert sorozatos győzel meinek eredménye. A Szovjetuniónak sikerült a második világháború folyamán megszervezni a békeszerető népek szövet ségét a fasizmus ellen, mégpedig az úgynevezett nyugati demokráciák kapitalista köreinek akarata ellenére, akik csak a néptömegektől való félelmük ben voltak kénytelenek a Szovjetunió oldalán a ná cizmus ellen venni részt a háborúban. A Szovjetunió és dicsőséges hadserege kétharmad részét viselte a második világháború harci terhének, szétverte a fa siszta seregek legnagyobb részét, megsemmisítette a fasiszta fegyverek átütőerejét és felszabadította a fasiszta megszállás alól a leigázott országok nagy részét. A Szovjetunió igazságos és önzetlen békecél jai — felszabadítani a népeket és nem elnyomni őket — mozgósították a leigázott népek munkásosztá lyát a fasizmus elleni harcra, reményt adott az el tiport emberiségnek a szabadságra és követelte, hogy a támadókat és háborús bűnösöket szigorúan meg kell büntetni. Sztálin elvtárs 1943 november 6-án mondott nagyjelentőségű beszédében a követ kezőkben foglalta össze a Szovjetunió céljait: „Felszabadítani Európa népeit a fasiszta betola kodóktól és segélyt yujtani nekik nemzeti államuk megújításánál”, „a felszabadított nemzetek számára biztostíani kell a teljes jogot és szabadságot ahhoz, hogy maguk határozhassák el, milyen államrendszer ben akarnak élni”, „szigorúan kell megbüntetni a háborús bűnösöket és olyan rendet teremteni Euró pában. am^lv lehetetlenné teszi minden új tárnarLst Németország részéről“, s végül „kiépíteni az európai nemzetek közötti kölcsönös együttműködés lehető ségeit, amelynek az alapja kell, hogy legyen a köl csönös bizalom és segítségnyújtás.1’ A Szovjetunió a há„ború győzelmes befejezése után is hű maradt ezekhez a célokhoz és védte őket az amerikai imperialisták népeket leigázó és kizsák mányoló tervei ellen. A Szovjetunió harcolt a kis nemzetek jogaiért és szabadságáért. A Szovjetunió segített a gazdaságilag gyengébb államoknak kihe verni az óriási háborús károkat és megújítani az or szágok békés gazdaságát. A Szovjetunió megvalósí totta a nemzetközi kapcsolatokban a népek egyenlő ségének elvét, kihasznált minden alkalmat arra, hogy a népek számára szabadságot és békét követeljen, harcolt a gyarmati elnyomás ellen, küzdött azért, hogy az imperialisták által kiprovokált háborúk, Kí nában, Indonéziában, Vietnamban, Görögországban mielőbb befejeződjenek. Óriási szerepe volt a Szov jetuniónak a világbékemozgalom megteremtésében és vezetésében. A Szovjetunió segítségének köszön hető végre az is, hogy a néoi demokratikus államok, a Demokratikus Német Köztársaság és a népi Kína győzelmesen haladna!? clonp ^ d°rnnl?raci.a es a szo cializmus építésében és a Szovjetunióra támaszkodva őrei a világbékének. A Szovjetunió a második világháború befejezése után mindent megtett, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete olyan szervezet legyen, amelynek megvan minden feltétele arra, hogy a békét megvédje. Sztá-
