Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Sas Andor: Móricz Zsigmond
fa Iqatvx/nvcl Sas Andor Móricz Zsigmondi életművének jelentő ségét sumázni, Összesítő rövid megállapí tásba foglalná, nem. könnyű és felelős vál lalkozás. Ha Balzac emberi szímjátékára emlékeztető tervét — az egész magyar társadalom életét felölelő „számtalan kö tetből“ álló regénysorozat megírását — nem is valósította meg, társadalmi és tör ténelmi regényeinek, hosszabb elbeszélé seinek, rövid novelláinak, rajzainak, ri portjainak, politikai cikkeinek, színdarab jainak több mint nyolcvan, kötetet meg töltő tömege monumentális alkotóerőiről tanúskodik. Az olvasóközönség Móricz irodalmi ha gyatékát halálának mostani, tizedik év fordulója idején sem tekintheti még át egészében. Az 1918/19-es polgári demo kratikus forradalom, majd a Magyar Ta nácsköztársaság idején írt politikai be számolóinak és cikkeinek összegyűjtése folyamatban van. Néhány hónappal eze lőtt jelent meg „Gyalogolni jó“ címmel kötetnyi mutatvány riportjaiból. Szenve délyes országjárásának tapasztalataiból szűrte le ezeket s bennük a valóság sebei re és mélységeibe világító társadalicm- ábráz olásnak, a munka, az életharc és az életerőm enciklopédikus feltárásának ugyanazt a mesterét, akit nagykoncepció jú müveiből ismerjük, új. oldalról csodiál- hatjuk. Révai József Móricz Zsigmondot azok hoz a kivételesen nagy, elbeszélőkhöz so rolja, akik mint kritikai realisták a feu dalizmus és a kapitalizmus bűneit, a régi világ kizsákmányoló konokságát leleplez ték. „A halálos ítéletet a régi világ felett — írja Révai — mi hajtjuk végre, de 'Móricz az‘„Űri muri“-bán, a „Rokonok“ - bán, a „Kivilágos kávirasdatágban’ ‘-bán már kimondta, hogy az a viláig megérett a pusztulásra“. Kimondotta ezt a megfellebbezhetetlen ítéletet azoknak a nevében, akikről 1919 tavaszán írta, hogy a föld gondozását rá juk kell bízni, a föld termékei őket illetik ipeg, mert életük munkáját beléje fektet ték. Áldott legyen a forradalom és áldott legyen a népakarat, mely ezt a legjogo sabb igényt, ezt a századok óta esedékes jóvátételt megvalósítja — így kívánja Móricz 1919-ben. Egyik ekkori .cikkében egyenesen kimondja, hogy a mezőgazda ságban a dolgozó parasztok által megva lósuló „szövetkezeti gazdálkodás a jövő gazdálkodás rendszere“. A szövetkezeti gazdálkodásnak előnyeit abban látja, hogy „egy darabba szánthatják a földeket szántógéppel, egy darabban kapálhatják lókapávial és egyben arathatják arató gépekkel“. Ady Endre Móricz Zsigmondhoz 1910 táján intézett verses levelében ennek egyéniségét és költészetét nagy zöngésű húrnak nevezi. Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz Súrlódjék ez írás Mórioz Zsigmond úr hoz. Nagy zöngésű húrról beszélt Ady, mert Móricz prózájában, a korabeli társadalom egész valósága jut kifejezésre a dolgozók ezer kimondatlan keservével g egy új Lu das Matyi nagyszerű leleményességével színezve. Ady a nála két évvel fiatalabb Móricz Zsigmondot (született 1879-ben) harcos írótáisának tekintette, aki vele közel egy időben — pontosan két évvel az „Üj versek“ megjelenése után — lép fel a XX. század első évtizedében. A szociális és a művészeti áttörés munkája mindket tőnél elválaszthatatlan egységet képez s Ady tréfás komolysággal a maga tevé kenysége fölé helyezi a Móricáét: Hisz én is kimondtam néhány magyar- újat, De mese-királyfik táltosai fújnak, ördög hordjon el minden bolond verset: Életet kívánunk, valószínűt nyerset S amit meg nem adhat rímek erős hadja Mi új Ludas Matyink többszőr vissza adja. Ady és Móricz szomszédos vidékről va lók, Ady a Szilágyságból, Móricz Szat máriból, a Tiszántúlról indult eí mindket tő. Debrecenen át vezet az útjuk, ott is koláznak, majd mint újságírók első szárnypróbálgatásaikat a cívis-várpezs gés nélküli légkörében végzik. Azután Budapestre kerülnek fel újsághoz, de Ady a Budapesti Naplóban m»á!r 1905-ben ma gára vonja a figyelmet verseivel és .cik kekkel, míg Móricz névtelenül robotol egy konzervatív napilap szerkesztőségében, s majdnem 30 éves, amikor 1908-ban előre tör az ismeretlenség homályából. Mindkettőjük fellépése és sikere azt a feleszmélést jelzi, mely 1905 körül, a tár sadalmi alapban végbement változások nyomán, a haladó társadalmi rétegek po litikai és társadalmi felfogásában bekövet kezett. IS67 után a nagybirtokok járadékát húzó főnemesség és a közhivatalokban el helyezkedő középnemesség g a feudális elemekkel együttműködő kapitalista osz tály nem vett tudomást sem az ipari pro letariátus számbeli növekedéséről, sem a földnélküli földművesek szörnyű nyomorú ságáról, a biirtakmegoszlás türhetetlensé- géröl, a mezőgazdasági munkások éhbéré ről, a művelődés és életszínvonal példát lan alaesonyságáról. A legsúlyosabb feltételek mellett robo toló dolgozóknak politikai jogaik nem vol tak. Ha valahol parasztképviselőt válasz tottak meg — mindössze egy-két ilyen
