Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Vietor Márton: Szlovákia a III. internacionálé keletkezése idején
Bártfán és egyebütt, és ezek tovább is működtek, főleg- a régi hivatalnokok eltá volításánál. A Zborói és szjebesni tanácsok még április elején is működésben voltak. Az eperjesi munkás »tanács március végén munkás és katona sportegyletet létesített és még- április végén, is működött. A tanácsok megszüntetése után a régi magyar állam közigazgatási szerved teljes egészükben megmaradtak és ez az állam- gépezet mindenben megfelelt a burzsoázia céljainak. Ugyancsak megmaradtak tékát a régi hivatalnokok is, tekintet nélkül a nép akaratára, sőt a nép akarata ellenére, csak azért, hogy a dolgozó nép hatalom hoz ne juthasson. Erről a helyzetről egy zsölnai munkás 1919 február 15-én így ír: „A kormány a hivatalokban megint csak urakat akar látni és ha nincsenek szlovákok, szolgálatába vette azokat a gonosz tevőket, akik a szlovák nemzeten ismét hosszút állnak... szolgaMrők, jegy zők, erdészek, (bírók, mind a régi helyükön ülnek, a nép szemébe nevetnek és azt mondják „hát látjátok, hogy megint csak mi vagyunk az urak, úgy ahogy a magya rok alatt, moist meg a szlovákok alatt. A Ti nemzeti tanácsaitok már nem léteznek, már eltűntek, és úgy fogtok megint tán colni, ahogy ml fütyülünk nektek“. Felmerül a kérdés, hogy ezzel az állam- gépezettel hogyan tudta a csehszlovák burzsoázia fenntartani a rendet? A válasz az, hogy a magyar ellenséges agitáció el lenére is a magyar burzsoá reakció részé ről az államot veszély nem fenyegette. A magyar burzsoá köztársaságban: 1919 első hónapjaiban már megérett a forra dalmi helyzet. A magyar burzsoázia és szodáidemokrata segítőtársai ebben az időben már defenzívában voltak a forra dalmi proletáriátus támadásaival' szemben. Ennek a burzsoáziának, mint egy háborút vesztett állam, uralkodó osztályának nem volt lehetősége arra, hogy komolyabb tá madást intézhessen a Csehszlovák Koz- társaság ellen. DEJzádőben veszélyben volt a magyarság nemzeti léte és ezt a munkás- osztály menthette meg, amelynek impe rialista céljai sohasem voltak. л öZiovuK.iáa>an. éto magyar burzsoá ki sebbség, maly ugyan fontos helyet foglalt el „;z államgépezetben és (lelkileg sohasem rnond-tt le az integritás eszmédről, egy fonta, pontban mindenkor egyetértett a csehszlovák burzsoáziává! és pedig abban, hogy közösön kell bar coiniok a szlovák és magyar proletariátus ellen. Ezirényban tehát a sJlovák és magyar burzsoáziának az é*dake. egyeztek és a magyar bürokrá cia ezé. t a rnunkásellenes 'harcban a cseh szlovák államot támogatta. ább-1 következik, hogy az áütamappa- átiu mindm fogyatékossága mellett is с у dl 7 re még megbirkózott a munkásság forradalmi megmozdulásaival, de egymaga nem lett volna elég erős arra, hogy letörje azt az újabb forradalmi hullámot, amely mint az általános középeurópai foerradalm helyzet egy része, az orosz proletáriátus győzedelmes harcainak hatása alatt a gazdasági és pafitükai viszonyok folytán Szlovákiáiban is emelkedőben volt. Az 1919. évi februári sztrájkhullám. 1918 december végén az élelmezési hely zet katasztrofális volt. A közélelmezés számára pl. neon volt burgonya, de ugyan akkor a szeszgyárak burgonyából égették a pálinkát. A faluiból alig- került fel élel miszer a városokba. Az élelmezési hivatal, mely csak a kereskedőket támogatta, tel jesen csődött mondott. Katasztrofális volt a helyzet a szséneHáfcáöban. is, minek foly tán áEtak az üzemék, malmok és a mim- kanSéiküliek száma hihetetlenül szaporo dott. A parasztot könyörtelen rekvirálás- sál zaklatták, a kormány ugyanakkor tá mogatta a kereskedelmet, a részvénytár saságok, külkereskedelmi társaságok gomba módra szaporodtak és a cseh és szlovák bankok újabb és újabb fióldsrcté- ze leket nyitottak. Az ipari központokban a munkanélküli ség majdnem százszázalékos volt Zólyom ban pl. miután Fodbrezován november óta állt az üzem, 1919 januárjában 3000 olyan munkanélküli volt, akinek segélyre volt igénye. Viszont a munkanélküli segélyek kifizetését január végén megszüntették azzal az indőkoCással, hogy a kormány nem -folyósította a szükséges összeget. A munkásoknak a régi előírások szerint ja nuárig 12—20 koronát fizettek ki és feb ruárban, miután, a helyzet már tarthatat lanná vált, a miniszter külön utasítására két hónapra napi 4 koronát fizettek. Po zsonyban pL a munkásoknak januárban munkanélküli segély címén napi 10 koro nát fizettek ki. A munkanélküliség ott is nagy volt, ahol nem voltak ipartelepek. Eperjesen például közel 800 munkanélküli napszámos és iparos volt, akinek napi 8 koronát fizettek, de csak egy heti idő tartamra. A legnagyobb nyomorban élitek a vasutasok, akiknek fizetése átlag havi 150 koronát tett ki, ami azt jelentette, hogy egy alkalmazásban álló vasutasnak családostól napi 5 koronából kellett meg elme, miután a kormány a háborús és dnágasági pótlékokat beszüntette és éléi- mifszerrel sem látta el őket! A földmun kások helyzete sem volt jobb. A birtoko sok nyomták a béreket és az államhata lom segítségévéi kényazemtették a föld munkásokat arra, hogy alacsonyabb bérek mellett dolgozzanak. A faluikban földmű ves b zottságek alaikul'tak a bíróból, a módosabb gazdákból és földbirtokosokból, akiknek joguk volt a munkásokat szükség szerint munkába beosztani. A földnélküli parasztság földéhsége egyre erösbödött. A zsellérek türelmetle nül követelték a földet. A kis- és közép- parasztnak nem volt legelője, nem tudta állatállományát takarmánnyal ©Hátai. Mindezek a körülmények magukkal hoz ták azt, hogy amikor 1919 februárjában a forradalmi onroletáriátus sztrájkba lépett, a falu dolgozói is támogatták őket.
