Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Sas Andor: Nyelvművelési feladatok a sztálini nyelvtudományi tanítások fényében
Nyelvművelési feladatok a sztálini nyelvtudományi tanítások fényében A távolabbi múlt és az élő jelen.' törté nelme arra tanát, hogy az osztály társad al. mák uralkodó osztályainak és az osztály államok hatalmi szervezetének élén álló személyeket érdekelte ugyan a nyelv, de csakis az a nyelv, amelyet a dolgozó tö megek szabadságtörekvéseinek lefékezésé re és a népek gyarmati sorban tartására szolgáló fegyverek; az ágyúk, az atom bombák és a napalmbombák beszélnek. Arra azonban nincs példa a történelem ben, ami 1950 nyarának elején a Szovjet unióban történt: hogy a kommunizmust építő szovjet nép és a világ dolgozóinak vezérét fiatal elvtársak az emberi nyelv mibenlétére, társadalmi jelentőségére és a nyelvtudomány feladataira vonatkozó kér. désekkei keresték fel a ezekre a megkér dezett olyan választ adott, amely nem csak egy szaktudomány pangó vizeit és művelését pezsditette fel, hanem harcos és aktív világnézeti irányítást nyújtott a ki zsákmányolást felszámoló társadalmakban a szocialista kultúra építése számára is imé, Sztálin elvtárs gondját képezi a nyelv tudományos tanulmányozása és gya korlati alkalmazásának ápolása ugyanak kor, amikor másutt bűnös hivalkodással emlegetik azt a szörnyűséges nyelvet, amelyet ágyúk torka és bombák süvöltése képes megszólaltatni. A szocializmus rendíthetetlen emberies sége világít a nagy Sztálin nyelvtudomá nyi nyilatkozataiban s jelzi az emberiség f elszabadul tságban alakuló történelmének kezdetét, míg a másik oldalon a véres és elnyomatásos előtörténet árnyait idézik s a mögöttük rejtőző rosszat, ha rajtuk múlna, kultúrapusztító világviharban en gednék szabadjára. Amikor Sztálin elvtárs a nyelvtudomány problémáival foglalkozik, a marxizmus öt megelőző három nagy tanítómesterének, Marxnak, Engelsnek és Leninnek hagyo mányát követi és fejleszti tovább. A szo cializmusért vívott harcaikban és tudomá nyos vizsgálódásaikban fontos fegyver vdt a toll, az írott szó, a nyelvi kifejezés erejében, tökéletességében és finomságai ban rejlő hódító erő. Becsülték a nyelvet, mint a társadalmi termelés, a munkás együttműködés, az emberi boldogulás kí sérőjét és előmozdítóját, mint az elnyo mottak osztályhareos törekvéseinek meg- szólaltatóját, mint a felvilágosítás eszkö zét, a tudomány logikai kutató munkájá nak kifejezőjét s mint a társadalom életé nek a nyelv művészi eszközeivel való tük- röztetőjét. Akik olyan szikrázó elevenség gel támadtak az elnyomó társadalmi ha talmak ellen, mint Marx és Lenin, akik a maguk törekvéseit és felismeréseit olyan kristályos tisztasággal és bölcs nyugn’om- mal tudták kifejezni, mint Engels és Sztá lin, azok a nyelv használatával kapcsola tos kérdéseket soha nem nézték közömbö sen, soha nem kicsinyelték le. Sztálin elvtárg müveiben már az 1950- bán elhangzott nyelvtudományi nyilatko zatok előtt is számos megállapítást talá lunk a nyelv életére és jelentőségére vo natkozólag. 1913-ban „Marxizmus éc nem-, zeti kérdés“ című munkájában (Pravda kiadás, Bratislava 1950 8/9 L) azt olvas suk, hogy „a nemzeti közösség elképzel hetetlen közös nyelv nélkül“ s erre példá ul hozza a cseh nemzetet a régi Ausztriá ban és a lengyel nemzetet a cári Orosz országban M;<? a?, államhoz a közös nyelv neon okvetlenül szükséges,“ a nemzet egyik jellemző vonása a közös nyelv“. A nemze tiségi elnyomás politikája Sztálin szerint egyéb megtorló intézkedéseken kívül a nyelvhasználat korlátozásában nyilvánul. 1925-ben a Keleti Népek Kommunista Egytemén tartott beszédében, 1929-ben a „Nemzeti kérdés és leninázrnus“ című ta nulmányának harmadik fejezetében a nemzeti nyelvek jövőjével foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új életre ébresztett számos nemzetisévet <? valóságosan növel te az irodalmi nyelveik számát. A szocializmus győzelme egy országban még nem. teremti meg- a nemzeti nyelvek közös nyelvben történő egybeolvadásának feltételeit. Ha azonban megvalósul a pro- letáriátus világdiktatúrája, ennek első sza kaszában megindul az egységes, közös emberi nyelv kialakulása, s a második szakaszban, amikor már létrejött az egy séges szocialista világgazdaság, párhuza mosan fogják használni a nemzeti nyelve ket és a közös nemzetközi nyelvet. A har madik szakaszban, mely a szocialista vi lággazdaság teljes megerősödését hoezza, a nemzetek belátják, hogy a közös nyelv a nemzeti nyelveknél előnyösebb. Akkor a nemzeti nyelvek kezdenek elhalni s helyü ket átadják egy közös világnyelvnek. A fejlődésinek ez a foka azonban még íreesze van s a megvalósulásáig tartó korszakban nr nden nemzetnek elvitathatatlan joga - van arra, hogy fiainak iskolázása a nem zeti nyelven történjék, sajtója, színháza és más kultúrába intézményei legyenek, ame lyek saját anyanyelvét -szólaltatják meg és fejlesztik. Sztálin elvtárs a moszkvai Pravda 1950 Sas Andor
