Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 8. szám - Milos Gosiorovsky: A szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség
A bolgár nép szívósan és minden erejé- ven küzdött az idegen járom ellen. Ezért tiltakozom a bolgár nép ellen intézett i-zen támadások ellen. Nincs okoan arra, iiogy szégyenkezzem azért, mert bolgár vagyok, sőt büszke vagyok arra, hogy a bolgár munkásosztály fia vagyok.“ Es a kommunisták hazájuk és otthonuk i;án ti szere telének ily példáiból még né hányat fel tudnánk sorolni. Felhozhatnánk Rákosi el v társ példáját, aki a horthysta bíróság előtt arra az aljas vádra, hogy a magyar* kommunisták sohasem voltak és lehetnek a magyar nemzet jó fiai, szintén azt válaszolta, hogy ellenkező az igazság, mert amint 1919-ben a magyar burzsoázia és a magyar nagybirtokosok saját népük ellen behívták a román, jugoszláv és cseh szlovák hadseregeket, addig a magyar kommunisták voltak azok, akik életüket adták a magyar nemzet függetlenségéért. Felhozhatnánk olyan példákat, amelyeket Thorez elvtárs említ meg a „Nép fia“ című önéletraizaban, rámutatva gyönyörű ember*jellemek néhány példájára, akik azt mondták: „Kommunista vagyok, mert francia vagyok!“ És hogy volt ez nálunk? Nálunk is a munkásosztály volt az, amely a Nagy Ok tóberi Szocialista Forradalom példájától áthatva már 1918-ban 'kivívta a cseh és szlovák nemzetnek nemzeti szabadságát, amely a legtöbbet tett a Csehszlovák Köztársaság, mint két testvémesmzet kö zös állama megalakulásáért. És éppen el lenkezőleg, a cseh és szlovák burzsoázia volt az, amely a munkásmozgalom 1920 decemberi veresége után a csehszlovák népnek ezt a hazáját a világ imperializ mus rendszerébe sodorta. Az egész, ezt követő fejlődés szemléltetően megmutatta, ki szerette igazán hazáját és ki tett meg mindent annak felvirágoztatásáért, ki volt az. aki öt csupán kizsákmányolta. Amikor azután a polgári demokrácia fokozatos építése folyt nálunk, amelyben döntő szava a finánctőikének, az agrár na gyburzsoáziának és a polgári reakció nak volt, Csehszlovákia Kommunista Pártja volt az, amely harcba mozgósította a dolgozók széles tömegeit a rendszer el len, emellett mindig abból a meggyőző désből kiindulva, hogy a burzsoázia ural ma, amely csupán saját kizsákmányoló osztályérdekeiröl gondoskodik, nemcsak akadályozza a szocializmus fejlődését, ha nem veszélyezteti a cseh és szlovák nem zet nemzei önállóságát is. A cseh és szlovák nemzet nemzeti ön állóságát veszélyeztette a cseh finánctőke kizsákmányoló politikája, ezért a cseh és szlovák kommunisták küzdöttek e politi ka ellen. A cseh és szlovák nemzet nem zeti önállóságát veszélyeztette a fasiszta Hlinka-párt nacionalista politikája, amely a népnek a cseh finánctöke politikájából eredő elégedetlenségét demagóg uszításul használta fel az egész testvér cseh nem zet és elsősorban annak haladó erői ellen. Ezért a kommunisták és főleg a szlovák kommunisták, a sztálini tanításból kiin dulva, hogy bármely nemzet nacionaliz musa ellen ugyanazon nemzet kommunis táinak kell harcolniok, (küzdöttek a hlin- kások ezen nacionalista demagógiája el len. A cseh és szlovák nemzet nemzeti ön állóságát veszélyeztette a cseh és szlovák burzsoázia igazságtalan nacionalista poli tikája a köztársaság magyar, német és ukrán lakossága ellen, amelyet így a Köz társaság ellenségeinek soraiba szorított. Ezért a kommunisták követelték, hogy következetesen érvényesítsék az igazságos nemzetiségi politika alapelvét a Köztár saság minden nemzetével szemben. A cseh és szlovák kommunisták azon igyekezetének, hogy elmélyítsék a cseh szlovák proletariátus forró viszonyát ha zája és nemzete iránt, akadályát képezték a nacionalista nihilizmus különféle jelen ségei, amelyeket a burzsoázia platformjá ra való áttérésekor a szociáldemokrácia hagyott hátra és amelyeket magába Csehszlovákia Kommunista Pártjába olyan emberek akartak bevinni, mint országos méretben Jílek és hozzá hasonlók voltak. Ezért a csehszlovák munkásosztály leg jobb képviselői', főleg Klement Gottwald és Szlovákiában az ö hü harcos társa, Široký elvtárs harcoltak a nacionalizmus minden jelensége, a nacionalista nihilis ták minden olyan törekvése ellen, hogy mindent tagadjanak, ami haladó volt nemzeti múltúnkban. Szlovákiában ugyan ilyen tagadásra törekedtek főleg Clemen- t s, Novomesky és a többi kispolgári in tellek tuelek, akik mint dav-ilsták, ez eset ben mint kozmopoliták a „Dav“ című folyóiratban és körülötte maguk jelentet ték ki, hogy a szlovák nemzetnek tulaj donképpen semmiféle haladó múltja nincs, hogy sem nagy írói, sem költői nincsenek, hogy Stúr, Sládkovlcs, Hviezdoslav és mások semmik sem voltak, mert az igazi kultúrát Szlovákiában csupán ők kezd ték meg: Novomesky, Okáli, Clementis, stb. A dav-isták így tartogatták maguk nak főleg a szlovák értelmiség minden becsületes tagjának rokonszenvét és arra törekedtek, hogy megakadályozzák azt, hogy népünk teljes terjedelmében lássa hogy annak, ami politikai és kultu rális történelmünkben a legjobb volt, egyedüli jogos örököse Csehszlovákia Kommunista Pártja. A nacionalista nihilizmus ellen folyta tott harcban, amelynek megnyilvánulásai ellen mindig küzdeni kell a CsKP legjobb képviselői a kővetkező tételből indultak ki: Ahogy a marx-leninizmus ellentétben az utópista szocializmussal nem volt egyes, máskülönben tehetséges emberek puszta elképzelése, hanem m'ndannak az eredménye és kritikai értékelése, amit az emberi ész, tudomány és technika, stb., alkotott éppen úgy, bármely nemzet mun kásosztálya, — ahogy éppen Marx és En gels mondották a Kommunista Kiáltvány-
