Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - Vietor Márton: A feudalizmusból a szocializmusba való közvetlen átmenet feltételei / Válasz az olvasónak
A pártiskolázás éve alatt több marxista-körben felvetették a kér dést; lehetséges- e a feudalizmusból a kapitalizmus átugTásával a szocia lizmusba veló átmenet. Az ezzel a kérdéssel kapcsolatban beérkezett kérdésekre az alábbi cikkben vála szolunk: A feudalizmusból a szocializmusba való közvetlen átmenet feltételei Sztálin elvtárs „A dialektikus és a törté nelmi materializmusról“ szóló munkájában vázolja az emberiség történelmében előfor duló termelési viszonyok öt alaptípusát: ős közösség, rabszolgaság, feudalizmus, kapita lizmus és szocializmus. Az egyes alaptípu sok sajátosságának elemzésében és az alap típusok váltakozásának magyarázásában a hangsúlyt az osztályharcra helyezi. „A tör ténelemtudomány — mondja Sztálin — ha valóban tudomány akar lenni, nem vezet heti vissza többé a társadalmi fejlődés tör ténetét a királyok és hadvezéreknek, orszá gok „elfoglalóinak“ és „meghódítóinak“ tetteire, hanem elsősorban az anyagi javak termelőinek történetével, a dolgozó töme gek történetével, a népek történetével kell foglalkoznia“. Az idézett munka egy más helyén mondja továbbá1 Sztálin, hogy: „a társadalmi fejlődés története egyúttal ma guknak az anyagi javak termelőinek tör ténete is, a termelési folyamat föerejét ki tevő dolgozó tömegek története .. Sztálin magyarázza továbbá a társadal mi fejlődés folyamatának két fontos kom ponensét: az eszme és az emberi akarat szerepét Elhatárolja a társadalmi eszme eredetét annak történelmi szerepétől. A társadalmi eszme eredete a társadalom anyagi életének feltételeiben, a társadalmi létben gyökerezik. Üj társadalmi esz mék, melyek a társadalom thaladó erőinek érdekeit szolgálják, mindig akkor keletkez nek, amikor a társadalom anyagi életének fejlődése új feladatok elé állítja őket. De az új eszmék, mihelyt megszületnek, önmaguk is fontos erőkké válnak, megköny- nyítik az új feladatok megoldását, elősegí tik a társadalom fejlődését. Ebben rejlik az új eszmék mérhetetlen szervező értéke, az új politikai nézetek, elméletek és intézmé nyek jelentősége. Üj társadalmi eszmék te hát csak azért keletkezhetnek, mert a tár sadalom számára nélkülözhetetlenek, mert szervező és mozgósító hatásuk nélkül a tár sadalom anyagi életének megoldásra érett feladatait megoldani nem lehet. A társadalom és annak keretén belül az egyes nemzetek anyagi életének alapvető feladatát a termelő erők és termelési vi szonyok összhangbahozása képezik. - E feladat megoldásának törvényszerűsé ge nem a marx-engelsi öt társadalmi típus sorrendjének megbonthatatlanságában van. Nem kell ugyanig minden népnek az osz tálytársadalom és az állam keletkezése után a kizsákmányoló jellegű alaptípusok mindegyikén keresztülmennie, mert hiszen ezek az alaptípusok átmenetileg nemcsak a fejlődés sorrendjében, de egymás mellett is megtalálhatók. A törvényszerűség abban áll. íhogy az egyik alaptípusnak egy másik kal való leváltását, a forradalmi változás idejében uralkodó, leghaladóbb alaptípus és annak társadalmi eszméi és intézményei határozzák meg. Ezért van elismerve az a nézet, hogy a szlávok és azon többi népek (köztük a magyar is) melyek résztvettek közvetve vagy közvetlenül a rabszolgarendszer meg semmisítésében, a rabszolgaság intézmé nyeit ugyan ismerték, de elkerül ték a rabszolgatartó társadalmi rendet, melyben a termelő erőt túlnyomórészben a rabszol gák szolgáltatták. E népek állami intézmé nyei tehát közvetlenül a feudalizmusban keletkeztek. A feudalizmus természetesen nem keletkezett hirtelen a rabszolgaság romjaiból, hanem létrejöttéhez — miután történelmi folyamatról van szó —■ a sztáli ni tanítás értelmében átmeneti korszakra volt szüksége. Sztálin a X. pártkongresszuson példát mutatott arra, hogy miként kell a termelési viszonyok alaptípúsainak marxi tételét az egyes népek történelmének vizsgálatánál felhasználni. Azokkal a népekkel foglalkoz va, amelyek nem mentek át a kapitalista fejlődésen, konkréten a tatárok, baskírok, kirgizek, Turkesztán, Azerbajdzsán, Da- gesztán lakóinak társadalmi szervezetét úgy határozta meg mint; „félig patriarchá lis, félig feudális“, „patriardhalis-feudális társadalmi rendet“. E meghatározásból az következik, hogy ezek a népek az ősközös ségből közvetlenül léptek át a feudá lis társadalmi rendbe és elkerülték a rab szolgatartó társadalmi rendet, amely a kö zépkorban, az említett népek államalapítá sa idején már nem is létezett sem Európá ban, sem Ázsiában és ezért nem befolyásol hatta ezek fejlődését. Ellenkezőleg, abban áz időben a feudalizmus és annak társa dal- Dr. Vietor Márton ifáMz az
