Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - A drámairodalom elmaradásának leküzdéséről
A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke. A drámairodalom elmaradásának leküzdéséről A szovjet drámairodalom — élenjáró szocialista kultúránk elidegeníthetetlen ré sze. A drámairodalom helyzetétől függ á legteljesebb mértékben a szovjet színház fejlődése. A szovjet drámairodalom hala dó, újító jelentősége abban rejlik, hogy élethü, művészi képekben tükrözi szocia lista valóságunkat, terjeszti korunk leg haladóbb eszméit, népszerűsíti a szovjet- állam politikáját. A történelemben első ízben a szovjet drámairodalom vitte színre az új hőst, — a szabad munka emberét, áki az új élet építője és igazi gazdája lett. Az orosz klasszikus drámaírás legjobb hagyományait követve, ezeket a hagyo mányokat alkotó módon továbbfejlesztve, a szocialista reálizmus útján haladó szov jet írók jőnéhány kiváló müvet Írtak s a szovjet klasszikus drámaírás mintaképeit alkották meg. Színházunk fejlődésében kimagasló szerepe volt a gorkiji dráma írásnak. Gorkij a Szovjethatalom éveiben irta klasszikus drámáit — a ,,Jegor Buli- csov és a többiek“, „Dosztyigajev és a többiek“ című színmüveket. Gorkij müvei törték űtat a szocialista reálizmus meg- honosulása számára drámaírásunkban. Trenyov „Ljubov Jarovaja“, Ivanov „14—69-es pánöélvonat", Lavrenyov „Ösz- szeomlás“, Bill-Bjelocerkovszkij „Vihar" című drámája általános elismerést vívott ki és hozzájárult a szovjet színház műso rának (kialakulásához. A háború utáni j iöszakban jelentek meg olyan müvek, mint Romasav „Hatalmas erő“, Szimonov „Az orosz kérdés“, Lavrenyov „Amerika hangja“ és „Azokért, akik a tengert jár ják“, Komyejcsuk „Csillagtáma“, Vis- nyevszkij „Feledhetetlen 1919“, Szofro- nov „Moszkvai jellem“, Szurov „Szabad a pálya“, Krapiva „A pacsirták dalol nak“, Jakobszon „Két tábor“ című drá mája és mások. Rohamosan fejlődő életünk új, egyre nagyobb feladatokat állít művészetünk elé. Napról napra emelkedik a szovjetnép kulturális színvonala, növekednek a mű vészettel szemben támasztott követelmé nyeik. A szovjet íróknak még magasabbra kell emelniük drámairodalmunk eszmei-művészi színvonalát, teljesebben kell visszatükröz niük kortársaik sokoldalú életét. Dráma íróink azonban az előttük álló feladatok kal gyengén birkóznak meg. Az ’ idei színházi évadban, a fővárosi színházak műsorán nem talált a néző mai szovjet témával foglalkozó élénk, je lentős előadást A szovjet emberek élete a bemutatott új darabokban nem kapott méltó művészi ábrázolást. A drámaírás jelenlegi helyzete nem felel meg a nép és a párt követelményeinek. Nem mondhatjuk, hogy nincsenek olyan darabjaink, amelyek korunk nagy és je lentős témáival foglalkoznak. Az iiyen darabok száma nem kevés. De dráma íróink nagy számban megírt színdarabjá ból csak kevés bizonyul előadásra alkal masnak. A meglévő darabok mennyisége és minősége közötti éles eltérés arról ta núskodik, hogy sok drámaíró helytelen irányban végzi munkáját. A legtöbb színház műsorát nagyon szegényesen egészítik ki jó darabokkal. Még nem teljesítették azt a kitűzött fel adatot, hogy minden drámai színház leg alább két-három új, a mai témákkal kap csolatban álló igen kiváló előadást tűzzön műsorára. Nem csoda, hogy ebben a hely zetben gyakran hiábavaló sok igen tehet séges színházi együttes minden erőfeszí tése. Drámairodalmunk elmaradása a nép megnövekedett igényeitől abban fejeződik ki, hogy az ország legnagyobb színházai nak, a Moszkvai Művész Színháznak, a Kis Színháznak, a leningrádi Puskin Drá mai Színháznak és más színházaknak műsora egyáltalán nem kielégítő. Sok kí vánnivalót hagy maga után egyes szövet séges köztársaságok színházainak műsora is. Rendkívül súlyosan hat a drámaírás elmaradása a Vidéki színházak munká jára. Nem kerülhette el a szovjet em Derek figyelmét, hogy az 1951. évi Sztálin-díjak odaítélésénél nem akadt olyan szovjet dráma, amely méltó lett volna a díj első és második fokozatára. Mindössze két da rabnak ítélték oda a díj harmadik foko zatát. A szovjet irodaiam tehetséges, képzett drámaíró káderekkel rendelkezik. Orszá gunkban megvannak a művészi alkotá3 kedvező feltételei. A szovjet emberek tartalmas* szellemileg gazdag élete hálás anyagot szolgáltat az író számára a szo- c'alista reálizmus kiváló müveinek meg alkotásához. A szovjet íróknak minden lehetőségűik megvan ahhoz, hogy leküzd jék a drámaírás átmeneti elmaradását. Azoknak az ökoknak feltárásánál, ame lyek a drámairodalom elmaradását elő idézték, meg kell említenünk, hogy a Müvészetügyi Bizottság és a Szovjet írók Szövet zéjének vezetősége gyengén irányí totta a színházak műsortervének össze állítását. A legfőbb, a dohtö ok azonban az volt, hogy a drámaírók és a kritikusok a szocialista reálizmus elméletének és i.
