Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja
mokrata munkástömegeket is. Mindezek hatása, alatt 1947 decemberében, nyílt vál ság tört ki Budapesten, a szociáldemokrata párt fellegvárának: szervezeteiben, melyet elősegített, hogy konkrét példákkal leplez tük le egyes szociáldemokrata vezetők együttműködését a fasisztákkal, vagy az imperialista kémekkel. A munkások felháborodva vettek mind erről tudomást és mert a szociáldemokrata pártvezetés tétovázott, sőt mentegette az árulókat, tagjai kezdtek országszerte át lépni a kommunista pártba. Egyébként a kommunista párt felé özönlés 1947 végén és 1948 elején nemcsak az ipari munkások, de a parasztok között is megkezdődött. Sajtónk napról-napra hozta, például azokat a híreket, hogy nagy parasztközségek fér filakosságának többsége kérte pártunkba való felvételét. A párt felé özönlő tömegek 194g február közepén valóságos földcsu szamlást okoztak a szocáláf dem-ikrata párt ban. A február 15-ét megelőző egy hét alatt 40.000 új tag kérte pártunkba való felvételét. Ezeknek zöme a nagybudapesti üzemek szociáldemokrata munkásad közül került ki. Helyenként egész szépiái demo krata üzemi szervezetek kollektiven kérték felvételüket pártunkba.. Ez a párt felé özönlés azt mutatta, hogy végleg elhódítottuk a szociáldemokrata párt munkástömegeit. A szociáldemokrata pártban, megmaradt munik(É|sok pedig egyre türelmetlenebbül követelték áruló vezetőik eltávolítását és a kommunistákkal való egyesülést. A szociáldemokrata sajtó a pár tunkba átlépőket úgy akarta elriasztani, hogy helyezkedőknek, menekülő patká nyoknak nevezte őket.. De ez csak olaj volt a tűzre. Ennek a fejlődésnek láttára a szo ciáldemokrata „baloldali“ vezetők merész manőverbe fogtak. Hogy mentsék, ami menthető, 1948 fefaru/r 18-án nyílt gyűlé sen kizárták legjobban kompromittált ve zetőiket, közölték, hegy rendkívüli párt kongresszust kívánnak összehívni a kom munista párttal való egyesülés kimondásá ra.. Ennek megkönnyítésére kérték a kom munista pártot, hogy a küszöbönálló egye sülésre való tekintettel március 15-ig szün tesse meg a szociáldemokrata tagok felvé telét. Bár pártunk ezt a kérést teljesítette, a szociáldemokrata párt sorsán már ez sem tudott változtatni. Megállapítottuk, hogy 1948 első hárem hónapjában több minit 200.000-em kérték felvételüket pár tunkba, ebből körülbelül 100.000 szociálde mokrata munkás, a többi elsősorban kis gazdapárti paraszt. A harc az ipari munkásság nagy többsé gének megnyeréséért, a kommunisták győ zelmével, a szociáldemokrata párt teljes vereségével végződött. 1948 júniusában a lenini-sztálini elvek alapján egyesült a két párt és ezzel szervezetileg is megvalósult a magyar kommunisták vezetése alatt a munkásosztály egysége, így valósítottuk meg a proletárdiktatúra létrejöttének két alapfeltételét, a munkás osztály túlnyomó többségének és a dolgozó parasztság döntő részének megnyerését. A fejlődés ettől kezdve meggyorsult: 1948 március végén államosítottuk a száz mun kásnál többet foglalkoztató üzemeket. Az ipari munkások nagy többsége már államo sított üzemekben dolgozott s mi kiadtuk a jelszót: „Tiéd az ország, magadnak épí ted!“ Az a körülmény, hogy a kisgazdapárt mögött felsorakozott reakciós erőket már 1947 folyamán megvertük, míg a szociál demokrata sirulókra csak 1948-ban került a sor, nem jelenti azt, hegy mi a munkás- osztály többségét csak 1948-ban nyertük meg. A munkásosztály döntő többsége már mögöttünk állt 1946/47 telén. E többség nemcsak azt jelentette, hogy pártunkban számszerűleg több volt az ipari munkás, mint a szociáldemokrata pártban^ hanem azt is, hogy a szociál demokrata munkások is egyre inkálbb pártunk jelszavait, utasí tásait követték; hasonlóképpen a párton - kívüliek is. E többség nélkül, amely 1947- ben a választáson számszerűleg is jelentke zett, nem tudtuk volna 1946/47-ben meg vívni a döntő csatát. A szociáldemokrata párt szervezeti összeomlása utólagos kö vetkezménye volt annak, hogy munkástag- jainak zömét már előzőleg megnyertük, el hódítottuk. A proletárdiktatúra megvaló sulásinak nálunk ils — mint egyebütt — az első alapfeltétele a munkásosztály több ségének megnyerése volt. Sikereinkkel kapcsolatban foglalkoznunk kell a tömegek ingadozásának kérdésével. Az orosz forradalom történetéből és saját tapasztalatainkból is jól ismerjük a pa raszti tömegek ingadozását. Megértjük, tü relemmel segítjük elő ős kivárjuk, amíg ez az ingadozó parasztság a maga kéte lyeit, gyanakvását hosszú idő, esetleg esz tendők keservei tapasztalatai után levet kőzi. Tudjuk, hogy az ilyen, magáit hosszú ingadozás után elhatározó paraszt válik nem egyszer a munkás legmegbízhatóbb szó vetségesévé. Ehhez most hozzátehetjük, hogy az ilyen ingadozás nemcsak a parasztok sajátsága, hanem azoké a munkásoké is, akik a szo ciáldemokrata párt befolyása alatt álltak, akiket hosszabb-rövidebb ideig megméte lyezett a fasiszta, nyilas befolyás, vágy nemrég a parasztságból, a kispolgárságból jöttek s még a proletáriátuson belül is hosszú esztendőkig megtartották soviniszta előítéleteiket, babonáikat, bizalmatlansá gukat a kommunistákkal szemben. A ta pasztalat azt iis mutatja, hogy eziek a mun kások is nem egyszer, éppen azért, mert kezdetben kételkedve sőt ellenségesen áll tak a kommunistáikkal szemben, amikor kételyeik, előítéleteik helytelenségéről a saját közvetlen tapasztalatuk győzte meg őket, pártunk hű katonáivá válnak. Mi, pártunkon belül, a saját sorainkban nem tűrünk meg ingadozást és kétkedést, de az ilyen munkáselemakkel szemben türelme sen viselkedtünk, segítettünk nekik, hogy
