Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - Szőke Lőrinc: A kommunizmus építkezései
A térképen vastag fekete vonallal jelzett összefüggő, mesterséges víziúthálózat olyan hatalmas, amilyet ember még nem al kotott. Közel negyvenezer kilométer hosz- szú, tehát egyenes vonalban az Egyenlítő mentén körülérné a földet Ennek a gigászi víziútnak több mint a háromnegyed része (körülbelül 35.000 kilométer) a Volga— Don-csatorna megnyitása óta máris hajóz ható. (A négy-öt éven belül elkészülő Sztálingrádi- és Turkmén Főcsatorna az összefogó viziútháilózathoz kapcsolja majd a fennmaradó négy-ötezer kilométert). A Volga—Don-csatorna máris összeköti a Szovjetunió európai részének legészakibb ég legdélibb vidékeit s víziút kapcsola tot létesít nyugat ég kelet között is. Moszk vát a Volga—Don-csatornán keresztül több mint háromezer kilométeres hajóút köti össze — a Don torkolatánál fekvő — Rosz- towal. Kelet-nyugati irányban közel négy ezer kilométeres hajóút visz Molotovból (1) a Káma és Volga folyón, a Volga—Don- csato.nán, a Donon, az Azovi- (8) és Feke te-tengeren keresztül Odesszáig (2). A leg hosszabb összefüggő víziút az a közel nyolc ezer kilométeres szakasz, amely az Északi Jeges-tenger partján fekvő Murmanszktól (3) a Fekete-tenger délkeleti csücskében épült Batumig vezet. A Volga—Don-csator- rtán keresztül kialakult a körforgalmi hajó- közlekedég a Balti-, Fehér-, Azovi- és Fe kete-tenger között. A Sztálingrádi és Turkmén Főcsatorna újabb közvetlen hajóforgalmi útvonalakat hoz létre. Murmanszkból ekkor már több mint kilencezer kilométeres hajóút vezet majd a Kaspi- tengeren és a Turkmén Fő csatornán keresztül Tahia-Tasig, Rigát mintegy hétezer kilométeres hajóút köti össze a Nyemen-folyón, a Dnyeper felső folyásán épült csatornarendszeren, a Feke te- és Azovi-tengeren, a Donon, a Volga— Don-csatornán, a Sztálingrádi Főcsatornán keresztül az Ural folyó partján fekvő Cská- lowal). A szovjet népgazdaság számára korszak- alkotó jelentőségű ez az összefüggő vízaút- rendszer. A folyam- és tengerjáró fehér hajók, vontatógőzösök, tankhajók ezrei, az uszályok tizezerei állnak készenlétben a nagy feladat teljesítésére, hogy a bakul olajat a Kaspi-tenger partjáról Moszkvába, Leningrádba, Arhangelszkbe, Murmanszkba szállítsák és a Volga—Don- csatomán keresztül Rosztovba, Ogyesszóba, valamint az egységes, összefüggő víziút-há- lózat mentén elterülő valamennyi szovjet iparvidékre juttassák. A Don-medencében bányászott szén víziúton jut el a szovjet gyárakba, üzemekbe. Az új csatornák, mes terséges tengerek, a széles folyamok hab jait szántó sokezer teherhajó és uszály fe délzetén és gyomrában — a rengeteg külön féle rakomány mellett — ott sorakoznak a moszkvai autók, a lemngrádi szerszámgé pek, a sztálingrádi traktorok, a batumi transzformátorok. Ukrajna és az új óriás, csatornából mesterségesen öntözött Volgá mén te és Volga—Donköze ezer és ezer uszállyal küldi az országoknak a gabonát. Néhány év múlva Kraszncvodszk felől, a Kaspi-tengeren keresztül haladnak majd a Turkmén Főcsatorna mentén termő „fehér arannyal“ — gyapottal — megrakott hajó karavánok. Murmanszk és Arhangelszk az északi, Rosztov pedig a déli tengerekből kifogott ízletes halak tömegével ugyancsak víziúton árasztja el az országot. A víziút-hálózat egyben a szovjet embe rek életszínvonalának, a dolgozók jólété nek további hatalmas fellendülését eredmé nyezi. A szovjet hajógyárakban százával építik a hatalmas, “hófehér, minden kénye lemmel ellátott üdülő- és szanatóriumhajó- kat. Kövessük a térképen meseszép hajóútját annak a murmanszki dolgozónak, aki a Fekete-tenger partján, a festői Szó esi üdü lőhelyen tölti idei nyári szabadságát. Bizo. nyára nem fárasztja magát a hosszú vasúti utazással az Északi Jeges-tenger partjától a Fekete-tengerig, hanem Murmanszk (3) kikötőjében a szanatóriumhajó fedélzetére száll. Keresztül hajózik a Fehér-tengeren, a Sztalin-csatornán (4), az Onyega-tavon és feltétlenül meglátogatja Moszkvát, ahol a szanatóriumhajó egy-két napra horgonyt vet az „öt tenger kikötőjében". A hajó az után tovább siklik a Volgáin, elhalad' a Zsiguli hegyfok alatt (5) és rövid időre horgonyt vet Sztálingrád hajóállomásán (6) — amely négy-öt esztendő múlva ugyancsak tengeri kikötő lesz A hófehér gözös ezután a Volga—Don-csatorna első zsilipkapuja felé fordul. A fedélzeten most mindenki a magas jobbpartra tekint, ahol gránittönubbe alapozott, 22 méteres nemes- veretfi rézszobor emelkedik k,i a napsugaras kék égbolt hátteréből: Sztálin elvtárénak, a népek tanítójának és vezérének, a kom munizmus hatalmas alkotásai kezdeménye zőjének és megihletőjénék szobra. A csatornában és a zsilipek között a szovjet műépítészet remekei, hófehér már ványból épült diadalkapuk alatt úszik el a hajó- A hajó utasai a sztálini korszak di csőségét hirdető klasszikus oszlopsorban, kecses függőhidakban, művészi dombormű- vekben gyönyörködnek. A hajó „fellépdel" a „volgai vízilépcsö“ zsilipfokain, majd leereszkedik a már telje sen kész, mesterséges Cimljanszki-tenger (7) víztükrére, eléri Rosztovot, keresztül - szeli az Azóvi-tengert (8) és a Fekete-ten ger partján csakhamar feltűnik a testéi Szocsi (9)...