Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - Szőke Lőrinc: A kommunizmus építkezései
musck rakták le. Munkáik eredményét a mezőgazdasági füves vetésforgó rendsze rének nevezzük és ennek lényege a kö vetkező: a) Vedöerdősávok létesítése mindenütt, ahol ezt a talaj megkötése és a talaj nedvesség legjobb megőrzése megkíván ják. b) A mezőgazdasági területek helyes organizációja, hogy lehetséges legyen a 7—9 fordulós füves vetésforgó]* beveze tése. c) A földek helyes megművelése. d) Gazdasági- és műtrágyák helyes al kalmazása. e) Nemes és az adott viszonyoknak legjobban megfelelő vetőmagok és palán ták használata. f) További öntözőberendezések létesíté se, halastavak s víztárolók révén, a helyi vizek felhasználása mellett. A füves vetésforgó rendszer helyes ke resztülvitele (lehetővé teszi a szárazság el leni sikeres harcot, a földek termékeny ségének emelését és állandó magas hoza mok biztosítását. Másrészről megakadá lyozza a talaj kilúgozását, a vízmosások keletkezését és a talaj felszínének a szél által való elhordását. Mi sem jellemzi jobban az így lejátszó dó változások méreteit, mint az a tény, hogy azon a területen, ahol napjainkban a sztálini természetátalakító építkezések létesülnek, néhány év múlva a termés- többlet olyan mennyiségű lesz, amiből 200 millió ember bőséges ellátását lehet biztosítani. Ha meggondoljuk, hogy a Szovjetunió lakosainak száma jelenleg körülbelül 193 rniűlió, előttünk van a sztá lini tormészetátalakító tervek teljes nagy sága. De a közlekedés terén lejátszódó vál tozások sem kisebb jelentőségűek. Egy magában a most elkészülő Volga-Don csatorna a Fekete-tenger és Káspi-tó 1 yamrendszerének összekötésével 13 ezer kilométernyi víziutat hoz. egymással ösz- szeíüggésbe. Ugyanakkor Moszkva öt ten ger: / a Fekete., A.ZOVÍ-, Káspi-, Balti- és Fehér* tengerek közös kikötőjévé válik. A Moszkván átfolyó Moszkva folyó ugyanis északi irányban csatornával van össze kötve a Volgával, az pedig a Mária csa tornarendszeren keresztül a Balti-tenger rel. A Leningrádniál a Balti-tengerbe öm lő Néva és annak folytatása, az első öt éves terv idejében megépített Sztá.l in- csatorna, viszont a Fehér-tenger vizeldé két kapcsolja be. a Volga vízrendszerébe. A Volga azonban közlekedési szempont ból zsákutcába, a Káspi-tengerbe tcrkoL iik. Ezen a fogyatékosságon segit a Sztá lingrád alatt megépült 110 kilométer hosszúságú Volga-Don csatorna, amelyen keresztül a hajók az Azcvi-teagerbe és a Fekete tengerbe, onnan pedig a Fö-dközi- tengeren keresztül a nyílt világtengerekre juthatnak ki. A Volga felső folyásán megépült három és a középső folyásán most épülő további '3 duzzasztómű a folyó egyenletes esését lápcsőiszerüvé alakítja át. Ezáltal a folyó hajózásra alkalmas mélysége lényegesen megnövekszik és nagyobb űrtartalma ha jók biztonságosabb használatát teszi le hetővé. A folyami hajózásból lényegében „tavi’* hajózás lesz annak minden előnyé vel. Különösen fontos ez a lépcsős rend szer a Volga folyón, amelynek vízállása igen szeszélyes. Évi vízmennyiségének kétharmad része ugyanis a tavaszi áradá sok három hónapjában folyik le ,míg a többi kilenc hónapra mindössze egyhar- rnad mairad. A duzzasztógátak révén léte sített hatalmas, többszáz kilóméter hosz- szúságú, 29—30 kilóméter szélességű, s 30—40 méter mélységű vízmedencék — egész beltengerek — lehetővé teszik ugyanis a tavaszi árak felfogásával és tárolásával a Volga egész évi egyenletes vízállásának biztosítását. Nem kétséges, hogy a Volga folyó közlekedése, amely a fában dús, de gabonában szegény északi területeket köti össze a gabonában dús, de fáiban szegény déri területekkel s ame lyen olyan további tömegáru, mint a kau kázusi kőolaj és a donyecmedencei szén jut el a Moszkva-vidéki nagy fogyasztó területekre, a Volga-Don csatorna kiépí tése révén további hatalmas fejlődésnek néz elébe. Megemlítjük, hogy a dunai tengerjáró hajók például minden átrakás nélkül eljuthatnak hazánkból is a Volga- Don csatornán keresztül a Szovjetunió európai részének minden folyami és ten geri kikötőjébe. Az elmondottakból világosan láthatjuk, hogy tényleg a természet átalakítását tűzte ki magának célul Sztálin elvtárs vezetésével a szovjet nép. Ez a történelmi mii, az ameri-jUaji imperializmus állandó há borús fknyegetödzései ellenére is hihetet len gyors ütemben valósul meg. Lehetet len párhuzamot nem vonnunk a két csator na építése között: a mást megnyílt Volga- Don csatorna és az első világháború elő estéj ón a forgalomnak átadott, de utána mindjárt átépítésre szoruló Panama csa torna között. Ha tárgyilagosan tekintetbe is vesszük a technika jelentős haladását a két építkezés közötti időben, a különb ség mégis óriási és jellemző. A mindössze 80 kilométer hosszú és csak 20 méter magas vízválasztót ieküzdö Panaima- esatornát 40 évig építették, míg a 310 kilométer hosszú és 88 méter magasság különbséggel megbirkózó Volga-Don csa torna 4 év alatt készült el. A Panama- cjatorna a kapitalizmus minden szennyé nek: a csalásnak, vesztegetésnek, hamis bukásnak, tízezrek megkárosításának létl a jelképe, úgy, hogy építése óta a „pa na.ma" szó a világ minden müveit népé nek nyelvében egyérie’mü a kapitalista visszaélések legmagasabb fokával. Ezzel szemben a Volga-Dp-n csatorna építésének 4 esztendeje alatt a Szovjetunió négy ál-
