Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - E. V.: A megjátszásról és átélésről / Színház
A megjáfszdsról és átélésről „Mi minden munkást és minden parasz tot művelt és képzett emberré akarunk ten ni" — mondotta Sztálin elvtárs. Programm ez számunkra, melynek megvalósításáért sokat kell még tennünk. Dolgozó népünk öntudatának, hazafiasságának, szaktudásá nak és általános műveltségének emelése megköveteli tőlünk, hogy tömegkultúrális mozgalmunk kereteit megtöltsük éltető szo cialista tartalommal, mert ez a leghatéko nyabb módja, hogy megsegítsük kulturális forradalmunk kibontakozását és előrehala dását. A szocializmust osak a kultúra rohamos növekedésének alapján lehet felépíteni, ta nít bennünket Sztálin elvtárs. Mi a lenini ég sztálini tanítás útmutatásait követjük, amikor a téli és tavaszi hónapok folyamán megrendeztük kultúrversenyeinket, szem előtt tartva, hogy a kulturális forradal munk a tömegek tevékeny részvétele nél kül elképzelhetetlen. A Csemadók komá romi lelkes színjátszócsoportjának húsvéti vendégszereplése Északcsdhország négy iparvárosában példásan bizonyítja, hogy hajót építeni és a „Vitézek és h sök" kitű nő előadásaival szocialista öntudatra, ha zafiasságra nevelni és az ötéves terv fela datainak teljesítésére buzdítani az ott élő kisszámú magyar dolgozókat — tehát új kultúrát terjeszteni — ugyanannak a do lognak két oldala. A komáromi szánjátszók munkája azért igazi művészet, mert a nép teremtó erején épült fel, mert dolgozóink alkotó kedvéből, az új és igaz művészet tápláló forrásából fakadt. Ezt bizonyítja — ha mindenkor nem is ilyen szembetűnő és hatásos formá ban — az egész kultúrvertseny is. Nem feladatom ennek a kuitúrversenynek érté kelése, csupán a srzánjátszócsoportok mun kájához, valamint a versenyen kívül szere peitekéhez is szeretnék néhány megjegyzést eo rigyeimeztetést füzmi, hogy a nagy erő feszítések és sikerek után ne következzék be visszaesés vagy a csoportok széthullása, ahogy ez gyakran előfordul, hanem ellen kezőleg; a csoportok megerősödjenek, hogy ősszel meg hatásosabban és még szívósad ban megindulhasson mindenütt a jól elő készített, tervszerű 'állandó kultúrmunka. Ilyen sajnálatos visszaesésnek máris ta núi voltunk a lévai csoportnál, amely ta valy a „Mélyszántás" hatásos és méltán nagysikerű előadásaival már bebizonyította rátermettségét, most tavasszal viszont úgyszólván rohammunkával olyan előadást produkált, mely magát a kitűnő tehetsé gekkel rendelkezi együttest sem elégítheti ki. Nem szolgálhat mentségül, hogy külön féle gátló körülmények miatt, melyekre fe lesleges itt rátérnünk, mindössze 2—2 hét állt a csoport rendelkezésére és hogy „mu száj" volt így felkészületlenül is résztven- niók a járási versenyen. Semmiképpen sem szolgálták ezzel ügyünket, a szocialista kultúra építésének ügyét, fejlődésükben pe dig visszaesést idéztek elő- Az a szándék, hogy a további előadások közti időben csi szolják és elmélyítik munkájukat, termé szetesen elengedhetetlen feltétel, azonban kevés sikerrel bíztat, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ahol hibás az alap, ott igen nehéz valamit tökéletesre és művé szire megjavítani. A rutinos lévai színját szók példát vehetnének kisebb falusi cso portjainktól, a nánaitóJ, vagy az aűlsószelí- tji, Clu.4v>l KCt tíu'L. lUU'wUil lu.Jlii, Cfc—t el készület és betanulás munká a, aminek következményeként — ha egyénileg nem is mutathatnak még fel kimagasló teljesít ményeket — példás összjátékot produkál nak és az átélésre, ia bensőséges játékra való törekvésüket siker koronázza. És itt eljutottunk egy igen lényeges ponthoz, az átélés kérdéséhez. A lévaiak esetét mint példát hoztam fel annak iga zolásául, hogy a gyorsan összekapott, he venyészett játék a legjobb műkedvelő erők kel is legjobb esetben megreked a megját- szásban ég nem engedi népi művészeinket a szerepek átéléséig, tehát az igazi szín játszásig eljutni. Helytelen az a feltevés, hogy merőben más a hivatásos színész munkája, mint a műkedvelőé. Ezek a határok, kivált a te hetséges műkedvelőknél mindinkább elto lódnak, ahogy ezt például a komáromiak esetében tapasztalhattuk. Színjátszó cso portjaink vezetőinek és rendezőinek ezért elengedhetetlenül meg kell ismerniük az új szocialista színjátszás forradalmárának, Sztanyiszlavszkijnak módszerét legalább a főbb vonalakban, ha jó együttest akarnak nevelni, amely érett az építést, a béke vé dését szolgáló szocialista tárgyú, szórakoz tatva nevelő darabok bemutatására. A ve zetőknek és rendezőknek tisztában kell len- nffiök azzal, hogy a színházi munka alapja és célja a pártog eszmei mondanivaló, hogy a mg egészét és részeit á megjátszásra ke rülő darab céljánaik, az író emberi és tár sadalmi mondanivalójának kell alárendelni. A rimaszombati Csemadok csoport a „Kö zös út’’-at adta elő.
