Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Ozsvald Árpád: Ma már tudom - Dénes György: Nyár derekán, ha vihar készül - Dénes György: Három asszony - Dénes György: Szárnya nőtt a szabad gondolatnak
tem ... a felém nyújtott kézre. Űgylátszik társa megsokalta az időt és hozzám szólt: „Miért nem csókolsz kezet?“ Én nem szól tam semmit, csak tovább néztem a felém nyújtott kézre, mintha abból valami bűvös erő sugározna ki, ami szememet odavonzza. „Nem érted!? Beszélj (hát!“ Az utolsó szót már parancsol ólag mondta! Én szinte aka ratomon kívül feleltem: „Azért!" „Miért azért?“ Lélekzetet vettem s szinte folyéko nyan hangosan feleltem, mintha csak ma gamnak mondtam volna; „Azért, mert az édesanyám kezét se csókolja meg senki, sem a Boris nénémét, pedig az annyit dol gozik, hogy majd belehal.“ Az asszonyok egymásra néztek, majd azt mondja az egyik: „Te..majd szünetet tartott és tovább folytatta: „Te már most nem akarsz kezet csókolni?!! Te senki, paraszt kcly- ke! Mi leaz belőled később, ha megnősülsz? Te kommunista palánta! Takarodj ki a kertből, míg meg nem vertelek, vagy a ku tyákat rád nem uszítom;“ Csendesen vettem a vödröt ég mint aki nem tudja, mi történik körülötte, lassan megindultam a kastély kapuja félé. A há tam mögött még mindig beszéltek, de én abból egy szót sem értettem. Csak később gondolkodtam azon, hogy miért is mondták nekem azt, hogy kommu nista palánta. És mit jelent e szó? Mivel nem mertem senkitől ,sem megkérdezni e sző értelmét, így hát azt gondoltam, hogy azok a kommunisták, akik nem akar nak a méltóságom asszonynak kezet csó kolni. Ozsvald Árpád Ma már tudom Azt hittem eddig balga fejjel az a hős, kinek mellén rendjét csillog s páncélból van ruhája, sisakja van, vagy koronája s csendes tereken áll a szobra, bodros a haja, sas az orra. Akkor még nem tudtam, hogy az anyám akinek a haja szürke lett már, aki reggeltől estig dolgozott, éjjel rongyos ruhákat foltozott, szintén hős volt: a munka hőse. Feje felett a vasaló gőze megpihent s körülölelte lágyan a kicsi, sötét, párás szobában. Ma már tudom, kik voltak a hősök! Anyám! A szivemben nagyra nőUók mindannyian: te és a többi társad, akik a barna földek, vagy kormos gyárak mélyéről most jöttetek a fényre. Ajkatokon e drága szó: béke. Nyár derekán, ha vihar készül Nyár derekún, ha vihar készül, barna köntösben zúg az erdő. Gomba alatt lapuló cincér ciripel — milyen jó az ernyő! — Mikor a villám hasogatja a büszke tölgyek karcsú törzsét sóhajt a lepke — be jó volna, ha csigaházat örökölnék! — Három asszony A kiskapuban Julcsa néni három asszony közt agitál — csak erről van szó, válasszatok, béke, szabadság — vagy halál? Es szól az egyik, — mit csináljunk? Es szól a másik — mit tegyünk? — Tartsatok össze, jertek közénk! S a harmadik szól — követünk! Szárnya nőtt a szabad gondolatnak Szuronyok közt vajúdott sokáig, de feleszmélt a beteg, bús világ. Szárnya nőtt a szabad gondolatnak, bár intették vaskos bibliák. Azóta nő, egyre csak növekszik, nem rendíti meg a vak vihar, amely az ég peremén sötétlik s háborút és pusztítást akar. Dénes György
