Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 1. szám - Gál László: Balázs Pista ujító lesz
Gál László B a 1 a z s P 1 s t a ujito lesz Balázs Pista nagyon elégedetlenül ment haza délután. Rossz hangulata a műszak befejezése után kezdődött, amikor a műhely írnoka a havi fizetést ki osztotta a munkások között. Nem kapott kevesebbet most sem, mint máskor. Nem történt volna semmi különös, ha véletlenül meg nem pillantja Juhász Zoli kezében a fizetést tartal mazó borítékot és ragyogó arcát, ahogy elragadtatás sal bámulja a borítékon feltüntetett kifizetési össze get. Jó pár száz koronával több volt, mint amennyit azelőtt szokott kapni. Pista először nagy lármát csapott. Felháborodot tan, pulykavörös arccal vonta felelőségre az írnokot. Zolival ugyanegv gépen dolgoznak és ugyanazt az árút csinálják két műszakban. Eddig a fizetésük is egyforma volt. Most történt először, hogy Zoli töb bet kapott. Dühe csak akkor csillapodott és változott át kín zó elégedetlenséggé, amikor a hivatalnok kiterítette eléje a saját és Zoli termelési táblázatát. Abból ki tűnt. hogy barátja nem érdemtelenül keresett többet. Napi teljesítménye már a hónap elején is túlhaladta az övét többszáz darabbal. A hónap vége felé pedig átlagosan ezerrel többet termelt naponta. Odahaza édesanyja csodálkozva figyelte borús, gondterhelt arcát. Fizetéskor mindig derűs és elége dett szokott lenni. Minden elsején örömmel adta anyja kezébe'' egész havi munkájának gyümölcsét. Sohasem tartotta meg fizetésének egy részét, ahogy barátai tették. Megszokta gyermekkorától, hogy mindenben édesanyja gondoskodik róla. 7 Forró szeretettel ragaszkodott szüleihez, akik vi szont megbecsülték és mindenben kedvét keresték 26 éves felnőtt fiuknak. Éppen ez volt, bosszankodá- sának. elégedetlenségének forrása, szeretett volna még egv ezressel többet hazaadni. Este hosszú órákon át azon töprengett hogyan tudná emelni teljesítményét. Évek óta dolgozik gé pén, de eddig soha nem jutott eszébe a termelés fo kozása. Megelégedett az első hónapokban elért menv- nyiséggel Iparkodása az évek folyamán elért ered- ménvekhez igazodott. Pedig többet is tudott volna termelni. Szégyelte magát az irodában lefolyt kínos jelenetért. Amikor nyugodtan és alaposan átgondolta az egész ügyét, rájött, hogy a történtekért ' csak magát okolhatja. Nem kellett volna készpénznek venni egyes idősebb társainak fecsegését, akik örökösen azt emlegették, hogy ha emelik a teljesítményt, a többletet levonják és nem fizetik ki. Most persze saját szemével győződhetett meg az ilyen fecsegések alaptalanságáról. Zoli többet termelt és jobban is keres. — Holnap átmegyek hozzájuk — határozta el lefekvés előtt. — Beszélek vele. Biztos, hogy majd hasznos tanácsot ad. A jövő fizetéskor aztán majd nekem is duzzadt lesz a borítékom. Ezzel az örven detes gondolattal aludt el. Vasárnap reggel mindig későbben szokott fel kelni, mint hétköznapokon. Előfordult, hogy a meg szokás kényszerétől hajtva, felébredt fél 5 körül. Az órára vetett első pillantás után sietve kapott a nad rágja után. Majd boldogan bújt vissza a jó meleg ágyba, amikor rájött, hogy ma ünnep van és nem kell a vonathoz sietnie. Zoliék jó messzire laktak a falu alsó végén, csi nos új kőházban. Nagy lompos kutya ugrott dühös ugatással a kapunak, ahogy észrevette a befelé tartó Pistát. A konyhában Juhász néni éppen csirkét kop- pasztott a vasárnapi ebédhez. A 17 éves Eszterke fehér kötényben segédkezett az ebédfőzésnél anyjá nak. Mákot örölt az asztalnál. A szobába tessékelték,be a vendéget. Az asztal mellett elhaladva incselkedve vett ki egy csipetnyit a frissen örölt mákból. Eszti pirulva ütött a fiú ke zére. Ügy tett, mintha nagyon bosszankodna. Mele gen csillogó szeme és a simogatásnak is beillő legyin tés azonban merőben másról tanúskodott. A szobában fehér terítővei letakart asztalon nyi tott könyv hevert. Látszott, hogy éppen most tét fék le a kézből. — Olvastam, amikor jöttél, — mondta Zoli leül ve barátjának. Pista kíváncsian vette kezébe a könyvet. Sztálin A Leninizmus kérdései, olvasta címlapján. — Te ilyeneket olvasol? — kérdezte Zoli. — Ezek az én leghűségesebb barátaim, — muta tott a könyvekre. Minden kis szabadidőmet legszíve sebben közöttük töltöm el. Az olvasás a legkelleme sebb szórakozás a világon. — folytatta lelkesen — és egyúttal hasznos is, mert a jó könyvekből nagyon sokat lehet tanulni. Pista kíváncsian turkált a könyvek között Ő is szeretett olvasni. Csakhogy neki másforma könyvei voltak. Évekkel ezelőtt fillérekért vásárolt ponyva- regényeket. Ahogy most belenézegetett ezekbe a könyvekbe és figyelte barátja lelkes hangiát. ahogy a könvvek tartalmát magyarázta, egyszerre sajnálni kezdte azt a sok haszontalanul elpazarolt időt. amit a minden szellemi érték nélkül ponyvairodalom olvasására for dított. — Nézd ezt a könyvet, - nyújtott Zoli Pista felé egy Szürke vászonkötésű könyvet. — A szovjet sztabano- vista és újítómozgalomról szól. Tudod mennyit segí • tett nekem ez a könyv a munkában?! — Neked is el kell olvasnod. Elviheted magaddal, de vigyázz rá, nehogy bepiszkítsd. — Ejnye, de elszaladt az idő — nézett hirtelen az órájára Pista. — pedig még el sem mondtam, amiért tulajdonképoen felkerestelek — Még van idő ebédig, elmondhatod nyugodtan. Gondolkozott, hogy is térjen rá jövetele céljára. Egész idő alatt türelmetlenül arra várt, hogv Zoli majd csak megemlíti a tegnapi kínos jelentetet, ami miatt egy kicsit meg is sértődhetett. De Zoli egyetlen szóval sem emlékeztette rá. — Te jóval többet kaptál tegnap, mint én — kez dett beszélni. — Nem szemrehányásképpen mondom, — tette hozzálátva a másik elkomoruló arcát — el lenkezőleg tanácsot akarok kérni tőled, hogyan csi náltad ezt. Mondd el, hogyan lehet ezer darabbal többet termelni naponta. Egy pillanatig figyelmesen nézett rá Zoli. Őszin tén beszél-e vagy csak gúnyolódik? A nyílt tekintet azonban meggyőzte társa komolyságáról.
