Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Gál László: Győzelem
lyozó részvénytársaság ellen. Jórészben az ő érdeme volt, hogy a kerületben első nek a bazaltbánya ksupta meg az élüzem büszke elnevezést. A három fiú jólis merte ezt az alaposságot, amivel gondos kodott arról, hogy a verseny a legszéle sebb nyilvánosság előtt folyjon le és ne váljon gépiessé — bürokratikus kimutatá sok halmazává. Előre tudták, hogy most ugyanolyan alapossággal igyekszik meg győzni a két idős kovácsot eljárásuk hely telenségéről. A titkár távozása után nagy buzga lommal láttak munkához. Tíz fúrót készí tettek el az új módszer szerint. A legna gyobb gondossággal végezték el a fúró hegyek edzését az előző este megbeszélt terv szerint. Izgatott türelmetlenségeikben maguk vitték a munkahelyre a fúrókat, pedig ez nem is az ö kötelességük lett volna. A tegnap lerobbantott kőrakás még nem volt teljesen eltakarítva. A tiirel- iu-uen fiúk maguk is segítettek a bányá szoknak csillékbe rakni a terméskövet, csakhogy minél előbb megkezdhessék a fúrást. 1 * ! ; Amikor az legutolsó darab követ is el szállították, Fazekas bácsi megindította a fúrógépet. A részleg valamennyi munkása körülállta és olyan érdeklődéssel nézték, mintha első ízben látnák a műveletet. Szépen haladt a fúró a köbe. Az egyik bányász hatalmas zsebóráját a kezében tartva mérte az időt. Büszkén nézett Fazekas bácsi az első lyuk kifúrása után a körülötte állókra. Szeme a kíváncsian figyelő Miilei Pistát kereste, aki a nagy esemény hírére szin tén odajött. Diadalmas nézése mintha azt jelentette volna: — No, Pista fiam, most versenyezz én velem. Kerek négy perccel kevesebb idő alatt fúrtam ki az első lyu kat, mint azelőtt.-i. negyeumnai történt meg a baj, ami kor már azt hitték, hogy minden sikerült. Jó erősen nyomta Fazekas bácsi a fúrót, amikor egyszerre csak elkáromkodta ma gát. Leállította a gépet. Kicibálta a fúrót — a hegye nélkül. Kissé ferdén, cikkcakkos vonalban vált le, mintha valaki játékos kedvében lefü- részelte volna. Tanácstalanul, szótlanul forgatták ke zükben a levált darabot. Bódi Péter törte meg a csendet. — Szólni kellene Csiszáréknak. Hátha segítenének. Kételkedve néztek rá. Fazekas bácsi a tegnapi találkozás után nem nagyon bí zott bennük. De aztán beleegyezően bó lintott. — Próbáld meg, hátha sikerül. Aho3y Pé er De épett a mune yoé, mind járt észrevette az idegenkedést, amivel fogadták. A két idős kovács hideg tekin tete csaknem. meghátrálásra késztette. Vissza akart fdrdulni.* Mégis megemberelte magát. Ügy tett, mintha nem venné észre az elutasító ma gatartást. A legközvetlenebb hangon for dult hozzájuk.-— Csiszár bácsi... Sehogy sem boldo gulunk az edzéssel. Üj edzési eljárást al kalmaztunk, ami után a fúróhegy sokkal keményebb lett. Úgy megy a kőbe, mint ha vaj lenne. De próba közben az egyik megint eltört. Segíthetnének nekünk, ha lenne hozzá idejük. Mintha varázspálca érintette volna úgy tűnt el egyszerre a két kovács arcáról a fagyosság. Büszkeséggel teli melegség ömlött el rajtuk. — Lám — gondolta Csiszár bácsi — mennyire félreismertem őket. Azt hittem, hogy dicsekedni jött. Büszkélkedni az újí tással. Ehelyett a segítségünket kéri. Igaza volt Balázs elvtársnak, hogy nem lepipálni akarnak bennünket, hanem a munkát akarják meggyorsítani és köny- nyebbé tenni. A legnagyobb készséggel ígérték meg, hogy amint befejezik miunkájukat, átmen nek hozzájuk és közösen megbeszélnek mindent. A műszak vége felé el is jöttek. Kí váncsian és egyre fokozódó érdeklődéssel hallgatták a fiúk lelkes magyarázatát. Megnézték a kis acélszerszámot is. — Milyen egyszerű, — jegyeztfe meg Pavlik bácsi. — Mink is meg tudtuk .vol na csinálni Csak éppen nem törtük ilyes min a fejünket. Beszélgetés közben észrevették, hogy Csiszár bácsi sokáig figyelmesen nézte a köbevájt edzömedencét. — Ahogy eljöttél tőlünk, Péter — szó lalt meg anélkül, hogy levette volna sze mét a medencéről, — egyre az edzésen gondolkoztam. Azt mondtad, hogy sokkal keményebb lett a fúró, mégis eltört. Még pedig ferdén és recésen. Kíváncsian hallgatták. — Most, ahogy nézem a medencéteket, — folytatta szavait, — látom, hogy na gyon ki van kopva. De ‘különösen az ilyen hosszú darabokat nem lehet egyene sen tartani edzés közben. Azért törik a fúró, mert egyenetlenül edződik. — De ha mondjuk üyen magasan — mutatta a kezével — a medence köré rá mát szerelnénk, akkor nem mozdulhatna félre. Biztos, hogy ez segítene... Örömtől ragyogó arccal néztek rá. — Igaza van Csiszár bácsinak, — mondták csaknem egyszerre. — Hogy er re mi nem jöttünk rá. Pedig főtt a fe jünk, annyit gondolkoztunk rajta. — Itt maradhatnánk délutánra, — bíztatta őket Csiszár bácsi. — Közösen megcsiná’nánk itt előbb nálatok, utána ti is segítenétek a mi műhelyünkben elkészí teni. Aztán lehetne csinálni egy olyan szerszámot a mi számunkra is, — muta tott az újításra, — mert van ám nekünk is présgépünk. — Biztatóan mosolygott rájuk. — Hadd menjen nekünk is gyor sabban a munka.
