Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - P. Szűcs Béla: Tavasz a földeken - Ozsvald Árpád: A fa gyökere a mélybe fut…
Tavasz a földeken III. P. Szűcs Béla í. Gyönyörű tavasz _ A Gyönyörű a tavasz Halld, a virgonc, kamasz tavaszi szél, miről beszél: — Gazdag lesz a nyárt Nézd. siet a búza, ] szárba szökken már, s olyan a zöld határ. J mint egy nagy szőnyeg./ melybe beleszőtte minden szeretetél. j boldogabb jövőjét, / az új szövetkezet. Jl / jy Nőnek az emberek, 2 a vetéssel. j az évekkel, í - a kohókkal. j a tervvel J nőnek, erősödnek. Simogatja szemük a gyönyörű vetést, mint kedvese haját a szerelmes legény- Olyan jó tudni, hogy lesz cipő, friss lepény. Lesz, mert nekünk terem a zsíros televény Küldjétek traktort — Gyártsatok több Traktort, * dübörgő gépeket szögetek sok smyrnM- lángoló pipacsszírit-. Pionirkendőnek, versen y lobogónak s küldjétek el nekünk, falun dolgozóknak- Mi kenyeret küldünk, foszlósai, fehéret, nem olyat mint tavaly, többetízesebbet. Kiiidhefünh, mert terem, a mi földünket is fürge traktor szántja, nem mint a múlt éven kulákok igája. Csaknem egy éve, hogy nincs nálunk barázda s úgy járunk dolgozni a széles határba . mint a sajátba A fa gyökere a mélybe fut. . . Ozsvald Arpád Az beszélik, gyümölcsfa errefelé nem terem. Szenthatárig nem is látni, ».semerre a földeken. « — Mind kiszáradt valahány volt beszélik az öregek istenbizony kár a munka- Inkább krumplit ültettek. De mikor a tél elfáradt, s kibújt a sok hóvirág, nem messze a falu mellé kivonult az ifjúság vidám dáliát. „ szerszámokkal: csillogtak a kék szemek, piros kendős pionírok. merész, bátor fiatalok \ gyümölcsfákat ültettek- \ Igaz. hogy a ja tubán még tiém sok ember hisz benne, hogy a fákból valaha is szép gyümölcsös lehetne . . . De az EFSz búzája biztatóan integet s az első nyíló ibolya is szerelmesen arra jelé nézeget Ifjú micsurinistáJc A fa gyöke)? a fnélybe fut, a fekete jöld erősen tartja- Hiába fúj a szél, ellenáll, erős gyökerét ki nem csavarja. Mindent összetart a sok apró szál együtt húzódnak le a mélyre. Együtt teszik őt óriássá, a fát. mely meg sem rezzen a szilre. A Párt ereje a népben van, a dolgozó nép tette naggyá. Nem rendíti vihar vagy a szél, nagyobbra nő, még — haialmcsabÉ'á.
