Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Horváth Márton: Petőfi, a szabadság lobogója
A szabadságharc kitörésének pillanatá ban az elmaradott nemzetet ostorozó Petőfi az emberi haladás élére került nemzetet di csőítő költővé válik. Hazaszeretete számára az emberi haladás a legmagasabb eszmény és eljut annak a megállapításáig: „Hol van szabadság, ott van a haza“. Akár a német, akár a földesúr, akár kiilön-külön, akár egyesült erővel veszik ed a nép szabadsá gát, — ezzel megfosztják hazájától is. A nép ügyének és a haza ügyének ez az ösz- szekapcsolása, — a mi számunkra is ez a hazaszeretet. Aki a haza ügyét el akarja választani a munkásosztályvezette dolgozó nép hatalmának megszilárdításától — az a hazának, tehát a dolgozó népnek ellensége. Petőfi mélyen megvetette és leleplezte azokat az áruló, üres, gyökértelen figurá kat , akik a hazát nem szeretik. Vajda Já nos szerint Petőfi „gyűlölte az arisztokrá ciát ... nem csupán retrográd kiváltságos szelleme, de főképp hazafiatlansága miatt“. A kozmopolitákról, akik ellen mi is harco lunk, akiket ártalmas, veszedelmes ellen ségnek tartunk, senki sem írt olyan lángoló haraggal, mint Petőfi. így átkozta meg őket „A külföld magyarjaihoz'‘ című ver sében: „És ti rablók! Amit orvosságra — Izzad kínnal e haza: — Elhordjátok idegen bálványtok, — A külföld oltárira — a mi ként ti e szegény hazából — Magatok száműzitek: — Vesse úgy ki csontotokat a sít — fia msenyország leffiktebek!'* Petőfi hazaszeretete forradalmi nemzet köziséggel párosult. Mi is azt tanítjuk, sőt: mi tanítjuk a legtudatosabban, hogy a ket tő nem lehet meg egymás nélkül. Petőfi nemzetközisége nemcsak az emberiség ügyével vállalt érzelmi közösségben tükrö ződik, amely verseinek egész sorát tüzeli, nem is a piros zászló és a világszabadság jelszava a legdöntőbb, hanem az a tudatos politikai állásfoglalás, amely a magyar sza badság ügyét állandóan összekapcsolja az európai szabadságmozgalmak állásával. Pe tőfi megértette és végrehajtotta — anélkül, hogy ismerte volna — azt. amit Marx és Engels 1848—49-ben tanítottak: a nemzeti szabadság ügye számára nem a gyengeség hanem az erő forrása, hegy össze kell kap csolni s ha szükséges, alá kell rendelni a nemzetközi szabadság, az európai forrada lom ügyének. A marxizmus-leninizmus klasszikusain kívül Petőfitől is tanulunk, amikor ma azt mondjuk: elárulja a hazá ját, elárulja a dolgozó nép ügyét az, aki a nemzetközi haladás, a szabadság és a béke legfőbb őrétől, a Szovjetuniótól csak egy hajszálnyira is eltávolodik! Ma is példakép lehet Petőfi a forradalmi erélyben és a forradalmi éleslátásban. Ha ragja nem tesz különbséget a forradalom belső leszerelői és a nyílt ellenség között — vagy ha igen, a belső bitangokat, az „áruló testvéreket" helyes ösztönével még jobban gyűlöli. Nem hangzanak-e szinte hozzánk intézett figyelmeztetésnek a jólis mert sorok: „Köztünk van a legnagyobb ellenség. — A cudar, az áruló testvérek! — S egy közülük százakat ront el', mint A pohár bort az egy cseppnyi méreg, — A halálos ítélet rájuk!" Ha Petőfi a belső, so rainkba furákodott ellenség elleni kérlel- hetetlenségében, éberségében is példakép lehet számunkra, ez onnan van, hogy is merte a francia forradalom történetét és elméletét, forradalmi erélyben is Saint Just tanítványa volt. Bizonyára Petőfi „reggeli és estvéli imádságai" közé tartoznak Saint Just következő kijelentései: „Köztársasá got akartok; ha nem akarjátok azt is. amit ez jelent, romjai alá fogja a népet temetni. A köztársaság- ezt jelenti: teljes megsemmi sítése mindannak, ami szembenáll vele. Vannak, akik siránkoznak a forradalmi rendszabályok miatt! De hiszen mi mérsé keltek vagyunk minden más kormányhoz viszonyítva. A ti forradalmi törvényszéke tek hái*omszáz gazfickót ítélt halálra egy esztendő alatt. És a spanyol inkvizició mit tett? És az angol bíróságok nem akasztot tak fel senkit az idén? És Németország börtönei, ahol a nép el van temetve ? Euró pa királyai talán a kegyelem hangján szól nak? Nem: ne hagyjátok szíveteket meg lágyítani ... Vassal kell kormányozni azo kat, akiket nem lehet igazsággal kormá nyozni, a zsarnokokat el kell nyomni!" Saint Just igazságait, a forradalmak igaz ságait visszhangozták Petőfi versei, — de nem a liberalizmus felé hajló kormány és a kiegyezés felé törekvő nemzetgyűlés. Mindenki elismeri Petőfi költészetének forradalmi jellegét, de általában úgy kép zelik, hogy ez kizárólag politikai költésze tét jellemzi, ahol a politikai téma és az agi- tációs erő sodra közvetlenül a tömegeket mozgósító és előre taszító, szinte fizikai erővé lett. Ez a felfogás nem helyes. Petőfi lényegé ben már 1844-ben kiharcolta a költészet forradalmát, még mielőtt a politika közvet len hangja megszólalt volna nála. Hogyan jelentkezhetik a költészet forra dalma Petőfi mindennapi nyelven írt, kris tálytiszta, egyszerű, átlátszó szerkezetű, harmonikus felépítésű verseiben? Művésze ti forradalom alatt sokan valami olyasmit értenek, ami futurizmussal és expresszio- nizmussal kezdődött és a huszas évek Né metországában érte el tetőpontját. Tehát a múlt és az érzékeltető valóság teljes taga dását, a verssorok, mondatok, a beszéd lo gikájának szétrobbantását. Ez azonban nem forradalom, hanem lázongás, kispolgá ri nihilizmus. Művészeti forradalom az, amit Petőfi csinált, azzal, hogy demokrati kussá tette költészetét. Témáit a nép éle téből vette, nyelvét a néptől vette, szeme a nép szemével nézte a világot. Hallatlanul leegyszerűsített, minden áttétei nélküli ki fejezésmódja a nép megnyilatkozási módja volt. Petőfi művészeti forradalmának lénye ge az, hogy a művészet fegyverét a nép kezébe adta. Üj közönség számára dolgozott. Elsősor ban az elnyomott osztályoknak és minden
