Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Egri Viktor: Hajóépítők
val. itt van a kínai ifjúsági »tépi együttes; alkonyaikor fellép a Szokol-pályán. — Nem mégy megnézni a kínaiakat? — Nincs nekem arra pénzem, — feleli és bakancsa egykedvűen tapossa, rúgja a port tovább. Hangja fakó és tompa, mint egy munkában elfáradt öregé. Hogyan? Talán inkább a kocsmába mégy? — folytatom és hozzáfűzöm még, hogy a kultúra ugyanúgy kell, mint a fa lat kenyér. A fiú tompultsága egyre job ban izgat, de valahogy nehezen tudok a kö zönye burkán áttörni — Beteg vagy? Fáraszt a munkád? — Már nem fáiraszt; megszoktam, — hangzik a közönyös válasz, — De hát ab ból a kis órabérből, amit kapok, még ci garettára is alig telik. — Miért kevesled a béred? — Tizennégy korona talán sok? Abból is nagy a levonás. Végre megtörik a jég. Apránként kisze dem a fiúból, hogy október óta van a gyár ban. Kétezer koronát hozott hazulról, a szülők kérik tőle a pénzt, de ő egy krajcárt sem tud visszafizetni. Iskolája van, négy gimnázium. — Miért nem jelentkezel a mesterednél? Folyton keresnek új embereket kurzusra, szakiskolákra. Tanulni nem akarsz? — Az inasoknak kedveznek, azokból csi nálnak mestereket. Felingerel a válasza. Bosszant, hogy eb ben a húszéves legényben semmi kezdemé nyező kedvet nem tapasztalok. Próbálom Szabó Gábor és Guicky példájával ezt a kedvet felcsiholni benne. — Jövőre katonának megyek és ad dig — — — Addig is tanulhatsz, katonáéknál pe dig folytathatod. — Ha az ember valaminek nekifog, azt előbb jól meg kell rágni, — mondja és mintha közöny kérge alól az érdeklődés vé kony erecskéje fakadna. — Beszélj már holnap a mestereddel. — Nem lehet megállni, — sürgetem és a hasonlókorú parasztlegényekre gondolok, akik fél esztendővel ezelőtt még nem lát tak eleven hegesztőt és ma hegesztőpálci káikkal úgy jámak-kelnek a hajótesten, mintha évek óta mást se csináltak volna. A hajó az álmuk, vele fekszenek le és kel nek ... De ez a fiú rossz úton van. Nem érdekli a munka, nem tudja, hol van és mi folyik itt körülötte. Segíteni kell rajta, szemmel keli tartani! Ilyenek is vannak itt, számolni kell velük, meg kell nyerni, át kell nevelni őket! Meg tanultak már dolgozni, de még nem látják, mi a célja a munkának és milyen szép ép pen ez a munka, a haj óépítés. — Én ebben a büdös életben sohasem po litizáltam. Engem csak a pénz érdekel. Pénz beszél, kutya ugat, — mondja az egyik fölényesen éa némi gfggel a hangjá ban. Tavaly még főpincér volt, ma még nem érti az élmunkáslhét értelmét, hiába magyarázzák neki. De azért már ő is el indult — az új élet felé. Nem tűr maga mellett lazsálót. — Aki ölbe rakja a kezét, annak kívül tágasabb! — mondja. Közönyös volt eleinte Sárkány Ferenc is. A maimat pusztáin kereseti forrásnak nézte és jól esett, hogy többet keres, mint otthon, falun. Aztán kezdett hallgatni a tízperce ken az előadóra, az agitátorra. Kezdte megérteni, hogy nem mindegy az, ki uta zik azon a hajón, ami az ő munkájával is épül. Az ifjú Sárkány munkájába határozott cél és értelem került. Teljesen leszakadt ró la a munka minden robotvolta és amikor most, tavasszal, eljött az élmunkáshét, nem volt már nehéz megagitálni. — Vállalom, hogy vasárnap délután is bejövök a második műszakra. Ám vasárnap mégse jött be a műszakra falujából. A csoport nem értette távolma radását. Szidták, hogy miatta lemaradnak a tervteljesítésben. De nem Kornoita volna senki, ha tudják, hogy megcsonkítva, eszméletlenül fekszik a Kói'liázoan... Az órája késett és nem ért be idejében az állomásra. Futni kezdett a már induló vonat után. Elérte, felugrott, die elcsúszott, a voamt alá került és a kere kek mindkét lábát levágták. ivlirmen építés, numicu nagy ügy áldo zattal jár ... Az elvtársak úgy döntöttek, hogy a vasárnapi műszakról emaradni nem akaró Sárkány felépülése után köztük ma rad. Vezetni fogja a gyári trafikot. A szov jet elv társak pedig műlábakat rendeltek noki a Szovjetunióból. Megható ez a gondoskodás, ám a fiú egyre csak azt hajtogatja: — Hajót szeretnék építeni! Csonka lábaddal aligha állihatsz újra a lemezelők vagy kovácsok közé, mint egy új komáromi Mereszjev, Sárkány elvtársi Ám szép és lelkesítő a fiatal hited. A kö zönybe tompultak, akik nem látják a mun ka szépségét, nem érzik felemelő dallamát, a 'te hiited fényűd példát mutat! Épül ta gyár, hatalmas lendülettel nö és terjeszkedik, úgy érzed, mintha egy fiatal óriás nyújtózkodna, roppant izmait ropog tatná, erejét próbálná. Ma még fabarakkok ban laknak az idejött munKasok es mun káslányok, cseh szakemberek, szlovák és magyar egykori földmunkások vegyesen, testvéri egyetértésben, de amott az állomás felé már tető alatt vannak a nagy munkás- házak, s nemsokára élettel, családi meleg gel, gyermekek vidám zajával telnek meg ezek a házak, az egész kolónia... Rohamos ütemben épül a gyár, a nagy szerelőcsarnok, valamint a hegesztő is új résszed tágul, sakeaneletnyi ma gas daruk viszik, emelik a magasba az úi rész acéldaraojait, teie van szikrázással ragyogással, a rohammunka dörgő jeleivel az egész gyár, — de mindez a hajóépítés munkáját egy percre sem akasztja meg. Lehetséges volt-e ilyen tervszerű roham-
