Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Szőke Lőrinc: Az arab államok / Nemzetközi kérdésekről
legnagyobb elnyomás ellenére is. 194Ô februárjában például a Párt főtitkárát. Faihad elvtársat és két másik vezetőjét az iraki kormány kivégezteti. A koncentrá ciós táborokban az iraki nép szabadsá gáért küzdő legjobb fiai sínylődnek. A szé les nép tömegek nyomására, valamint az iráni és egyiptomi események hatása alatt az utóbbi időben a nemzeti burzsoázia pártjai is kénytelenek voltak napirendre tűzni az olajipar államosításának kérdé sét és tiltakozni a közelkeleti háborús szövetséghez való csatlakozás ellen. Szaudi-Arábia Területét tekintve Szaudi-Arábia, amely a félsziget kétharmadát foglalja el, a legnagyobb arab állam. Nagy része azon ban sivatag. Itt fők ép kóbor törzsek lak nak, amelyek a fanatikus vahabita moha medán szektához tartoznak. Egyik ilyen vanauita torzsa unöknea, ion ^aiuona/., sikerült az első világháború alatt és az azt követő zavaros időkben Véres harcok ban megsemmisíteni vetélytársait, a kü lönböző sejkeket, főképp azonban Hed- zsasz uralkodóját, Husszeint, akinek ke zén volt a mohamedán világ két szent városa: Mekka és Medina. Azóta az or szág az ö és fiainak véres önkényuralma alatt áll. Az országnak nincs említésre- méltó mezőgazdasága és ipara. Egyetlen kincse, ez viszont igen jelentős: a kőolaj. Az Arábia szívében, Damman vidékén lévő kőolaj előfordulást már 1918 óta ismerték. Elsőnek, mint mindenütt, az angolok ér deklődnek és Ibn Szaudtól koncessziókat szereznek, de a tengertől való nagy távol ság miatt a kitermelést nem indítják meg. Ibn Szaud, hogy növelje jövedelmét, 1937-ben amerikai társaságoknak adja el a legfőbb olaj területek kihasználásának jogát. Megalakul erre a célra az Aramco (Arabian-American Oil Company), amely évröl-évre fokozza termelését, ami 1950- ben már 27 millió tonnát tesz ki. A kiter melt olajat 1700 kilométer hosszú veze ték viszi az egész félszigeten keresztül a Földközi-tenger partján Libanon állam ban fekvő Szaida kikötőig, ahol azt fino mítják. Csak természetes, hogy Ibn Szaud és környezete — miután Szaudiarábia az amerikai monopóliumok legerősebb pozí ciója Közetkeleten — teljesen az amerikai imperializmus szolgálatában áll. Kuweit é# Bahrein A kuvvoiti sejkség jelentéktelen terüle te angol fennhatóság alatt áll. Ennek is egyetlen kincse a kőolaj. A készleteket tekintve ez a legjelentősebb az egész Kö- zelkeleten. Kiaknázására 1031-ben alakult meg három évig tartó súlyos harcok után a Kuweit Oil Company, részben angol, részben amerikai tökével. Termelése 1950-ben 17 millió tonnát tett ki. A Perzsa-öbölben fekvő Bahrein szigete szintén angol birtok, mégis itt sikerült az amerikai monopóliumoknak arigoí vetéíyL társaikat kezdettől fogva teljeséh' kivetni a nyeregből. 1928-ban alakúit meg a Bah rein Petroleum Oompany kizárólag ame rikai tökével., és azóta az amerikai mono póliumok egymásközt marakodnak az extraprofitért, Bahrein termelése 1950- ben 3 millió tonna Az elmondottakból láthatjuk, hogyan- növekedett a kőolaj kitermelés a Közel- keleten az első világháború befejezése óta. Amíg a termelés 1921-ben még egészen' jelentéktelen s kizárólag Iránra szorítko zik, 1937-ben meghaladja a 15 millió ton nát. További 13 év alatt — bár közbeesik a második világháború — vagyis 1950-ben már eléri a 90 millió tonnát, azaz meg- hatszorozódik. Sehol másutt á kapitalista világ területén ebben az időben ily nagy' arányban a termelés nem növekedett. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a fel nefrí tárt, de megállapított kőolajkészletek a Közelkel eben a kapitalista világ összkész- letének több mint felét teszik ki, tisztán láthatjuk Közelkelet roppant s még egyre növekvő jelentőségét a kapitalista mono póliumok és így az imperialista hatalmak számára. De van az elmondottaknak egy másik politikai tanulsága is. Láttuk, hogyan szorítják ki a nagyobb imperialista hatal mak a gyengébbeket a haszonrészesedés ből. Láttuk, hogyan vesztették el sorban közelkeleti olajérdekeltségeiket a német, belga, francia monopóliumok és láttuk végül, hogyan vészit állandóan tért — különösen a második világháború óta — az addig győztes angol imperializmus ezekem a számlára sztratégiaiilag és gazda ságilag egyaránt létfontosságú területe ken amerikai versenytársai javára. Szám szerűleg: amíg az Egyesült Államok ré szesedése 1937-ben a Közeikeleten kiter melt köolajmennyiségnek mindössze 14 százalékát érte el, addig 1949-ben ez a szám 47 százalékra emelkedett. Ugyan ezen idő alatt Anglia részesedése az 1937- es 80 százalékból 52 százalékra csökken le. A módszer, amit az amerikai monopó liumok angol versenytársaikkal szemben követnek, már egészen átlátszó: ahol дет sikerül közvetlen gazdasági vagy po litikai nyomással az angolokat engedé kenységre bírni, ott ígérgetésekkel és megvesztegetésekkel a hazai burzsoáziát biztatják fel az olajipar nacionalizálására, hogy aztán némi koncért a kitermelés jo gát ök szerezhessék meg. Az imperialis ták nák ebbe a játékába azonban mind na gyobb mértékben beleszól a nép, A fel szabadító harcban az ingadozó, a kapita listákkal végeredményben megegyezni kí vánó nemzeti burzsoáziák helyett mind döntőbb szerepet nyer éppen az olajipar révén ezeken a gyarmati és félgyarmati közelkeleti országokban kialakuló és har cokban egyre jobban izmosodó munkás osztály és vezetői és legfejlettebbjei — a kommunisták.
