Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Szőke Lőrinc: Az arab államok / Nemzetközi kérdésekről
babilóniait voltak. Belterjes földművelés sel foglalkoztak és kertészettel, bort is termeltek és élénk kereskedelmet űztek. Egész sor városuk volt aránylag kis terü leten, Babilon és Ninive köztük általáno san ismertek. Itt alakult ki a földnek ta lán legrégibb műveltsége és hatalmas gazdagsága. A környező hegyekben lakó nomád peremnépek évszázadokon át igye keztek megszerezni Babilon gazdagságát és megdönt eni birodalma hatalmát. Ez végül az asszíroknak sikerült a Kr. e. XIII. évszázadban. Az asszír- birodalmat viszont a perzsák foglalják el Kr. e. az 539- ik esztendőben. Az arab félszigeten lakó nomád és pogány arab törzseket Mohamed tanai és fanatizmusa egyesítik. E törzsek időszámításunk VII. századában Bagdad ban kalifátust szerveznek. Üjabb fény kora következik Mezopotámiának, amit csak a XIII. században döntenek meg a törökök, akik az egész arab félszigetet is igájukba hajtják. A török uralom alatt minden hanyatlásnak • indul, elpusztulnak az öntöző berendezések, a belterjes mező- gazdasági kultúrák, a homok betemeti az ősrégi városok romjait. A folyton hanyat ló korrupt török császárság aztán a múlt század folyamán mindig tágabb lehetősé gét nyújt a kapitalizmus mohó erői szá mára: az angol, francia, német töke igyek szik minél nagyobb befolyásra szert ten ni az egész birodalomban. így kerül Me zopotámia e század elején az imperialista ellentétek gyújtópontjába, amikor a német töke az anatóliai, majd a bagdadi vasutak építésével nyíltan és bevallottan fenyegeti Angliának Indiába vezető útját és így ma gának Indiának birtoklását. Az első világháború kitörésének egyik lényeges oka éppen ez a németek által épített bagdadi vasút, amely mint nyíl India felé mutat. Ehhez járul, hogy ebben az időben állapítják meg a geológusok, hogy Irán mellett éppen Mezopotámiában, ennek északi részén Moszud környékén és déli végén, Baszra városánál, ahol a Tig ris „és az Eufrátesz egyesül, valamint a folyó torkolatától délnyugatra, Kuveit te rületén s végül a Perzsa öböl kis szigetén, Bahreinen, gazdag kőolajelöfordulások vannak. Az utolsó török császárok felis merik, hogy a kőolajban „sok pénz van" és a koncessziók megadásának jogát sa- játmaguknak tartják fenn, természetesen az illeték is őket illeti. Az arábiai olaj- koncessziókért való harc már e század első évtizedében az angol, francia és né met tőkések vad versengésévé fajul. Az első világháborúban Törökország a központi hatalmak oldalán vesz részt. Egyrészt védi a Dardanellákat, a bejára tot a Földközi-tengertől a Fekete-tenger be, másrészt támadja a Szuezi-esatornát. amely a Földközi-tengert az Indiai óceán nal köti össze. A mezopotámiai frontnak, ahol az angol és az indiai katonaság har col a törökök ellen, eleinte csak aláren delt jelentősége van. Az angol és francia tőkések azonban már előre isznak a med ve bőrére, s 1916-ban megegyeznek, hogy Meziopotánia ászaik i felét MószuMal a fran ciák, déli részét pedig az angolok kapják. A másik fontos területre, a Földközi-ten ger partján lévő Szíriára és Palesztinára vonatkozólag ugyancsak úgy egyeznek meg, hogy az előbbi francia, az utóbbi angol érdekterület lesz. Miután a háború kimenetele még bizonytalan s az angolok nem tudnak túlsúlyban lévő erőket a tö rökök ellen felvonultatni, politikai ígérge tésekkel szítják a török fennhatóság ellen már úgyis régen lázongó arab nacionaliz must. Ez a főfeladata a hírhedt Lawrence ezredesnek, az arábiai angol titkos szol gálat vezetőjének. A központi hatalmak katonai vereségé vel 1918 őszén végleg összeomlik a török fennhatóság az arab világ fölött. A győz tes Franciaország azonban teljesen ki van merülve, megmaradt erőit Európa köti le. Mindössze Szíriába tud némi katonaságot küldeni, egész Mezopotámiát, tehát a franciáknak járó Moszult is, az angolok foglalják el. Az ígérgetésekkel félreveze tett arab nép követeli szabadságjogait, de az angol-indiai katonaság két évig tartó küzdelem után minden lázongásukat leve ri: 1920-ban Irak néven ugyan megalakul a „független“ arab állam, de annak mind gazdasági élete, mind hadereje teljesen angol kézben marad. A dolgoknak ezt a tényleges alakulását 1920-ban a san- remói konferencián a francia imperializ mus kénytelen-kelletlen elismeri. A felszabadult Arábia többi részén kü lönböző függőségi fokú ,,államok’' alakul nak. A legnagyobb az egész Középarábiát elfoglaló Szaudi-Arábia, a Földközi-tenger mellett fekszik Szíria és Libanon, Irak nyugati részéről szakítják ki az angolok Jordániát, a Vörös-tenger mellett van Je men és annak az Indiai óceánra való kijá ratánál Aden. A félsziget déli partján ta láljuk Ománt, a Perzsa öbölnél Kuweitet és Bahrelnt. Ezeken kívül még egy sor „hercegség“ alakul az adott imperialista érdekeknek és a helyi erőviszonyoknak megfelelően. Ezen államalakulatok közül manapság Oman, Kuweit, Bahrein és Aden formálisan is Anglia gyarmatai, Szíria, Libanon, Izrael polgári köztársaságok, Irak, Jordánia és Szaudiarábia, valamint a különféle sejkségek, hercegségek alkot mányos, de leginkább önkényuralmi mo narchiák. E sok arab állam és gyarmati terület közül különösen azok fontosak, amelyekben e század első fele folyamán kőolajat találtak. Nevezetesen: Irak, Ku weit, Bahrein és Szaudi-Arábia. Irak Irak történelmi nevén Mezopotámia, a Tigris- és az Eufrátesz folyó alsó folyásá nál terül el. Nyugaton Jordániával és Szíriával, délen Szaudi-Arábiával, északon Törökországgal, keleten Iránnal határos, A két nagy, egymásba ömlő folyam tor-
