Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja
előtti hetekben már világosan látszott, meg kapta a parasztság szavazatának, többsé gét; mögötte állt a városi kispolgárok zö me és kivétel nélkül mögötte gyülekezett a fasiszta, tőkés, nagybirtokos, reakciós tö meg. Jellemző, hogy Budapesten, ahol a felszabadulás előtt semmi komoly szerveze te nem volt, a szavazatok felét kapta. A kommunista párt az országos átlagon félül kapott szavazatokat elsősorban Buda pesten, ahol a nagyipari munkások több ment fde szavazott rá, azután a bányavi dékeken, ahol a bányászok túlnyomó több sége pártunkat támogatta (például Salgó tarjánban az összes szavazatok 66 százalé kát kapta a kommunista párt). 28 százalé kot kapott pártunk Komárom megyében, ahol a tatai bányászok szavaztak ránk. Jel lemző, hogy 28 százalékot kapott pártunk a tisztára paraszti Csanád megyében, mint ahogy a Tiszántúl paraszt megyéiben, a „Viharsarokéban, az országos átlagot jó val meghaladó 24—25 százalékát kapta a szavazatoknak. A legkevesebb szavazatot kaptuk az ország nyugati, mezőgazdasági megyéiben, ahol a felszabadulás előtt a fa siszta pártok komoly befolyással bírtak és ahol a katolikus, vallásos parasztság mesz- sze az átlagot meghaladó számban szava zott le arra a kisgazdapártra, amelynek vá lasztási plakátján ott volt a biblia, az olva só, a kereszt. A választási eredményekre hatással volt az a körülmény, hogy ver senytársaink is értették a módját annak, hogy felhasználják ellenünk az államhata lom rendelkezésükre álló részét. Például a választások előtti napokban Budapesten és az iparvárosokban eltűnt a kenyér, ami néhány héttel az aratás után csak úgy áll hatott elő, hogy szándékosan visszatartot ták. Amikor a választások eredményeit kiele meztük, megállapítottuk, hogy szilárdan be vagyunk ágyazva a munkástömegek közé, hogy a parasztság legöntudatosabb rétegei, elsősorban a tiszántúli földhözjuttatott, ré gi forradalmi hagyományokkal rendelkező parasztok jelentékeny része bennünket kö vet. Azt is megállapítottuk, hogy a föld- hő zjuttatottak zöme, a Dunántúl nem sza vazott ránk, túlnyomó többségében más pártokra szavazott. Mi azt hittük, hogy maga az a körülmény, hogy a földet a kom munista párt segítségével kapták, a föld- hözjuttatottak zömét már mellénk állítja. Az 1945-ös választások egyik tanulsága számunkra az volt, hogy nem tudtuk a du nántúli újgazdákkal megértetni, hogy a ka pott földet elsősorban pártunknak köszön hetik, s csak ügy tarthatják meg, ha min ket támogatnak. A választások eredményét a magyar, és hozzátehetjük, a nemzetközi reakció nagy örömmel fogadta. Ezt az örömet kissé le- lohasztotta az a körülmény, hogy a kom munista párt erősnek mutatkozott nemcsak az ipari munkásság, de a parasztság köré ben is. Pártunk a választási eredményeket arra használta fel, hogy pozícióját tovább erősítse. Ezért magának követelte a mi- niszterelnökhelyettességet és a belügymi nisztériumot, amit megfelelő huzavona után meg is kapott. Ez bátorságot Öntött azok ba, akiket a kisgazda siker elcsüggesztett. Hogy befolyásunkat b államgépezetre megerősítsük, létrehoztuk a Gazdasági Fő tanácsot, amellyel fokozatosan befolyásunk alá vontuk a gazdasági élet kulcspozícióit. A választások eredményeként tehát pár tunk kiterjesztette befolyását az államha talom akkor legfontosabb területein. A választások eredményeképpen a kis gazdapárté lett a miniszterelnökség és a miniszteri helyek fele. Választási sikerének hatására ugrásszerűen megnőtt a reakció. Kezdtek visszaözörJeni a nyugatra szökött katonatisztek és horthysta tisztviselők. Egyre inkább megtessúdott a nép ellensé geinek eltávolítása az államapparátu^ól. a. horthysta jegyzők a faluban és a hason szőrű tisztviselők a városokban úgy érez ték, hogy most már szabadon lélegezhet nek és egyre merészebben léptek fel a de mokrácia vívmányaival szemben. Megerő södött az általános roham a felszabadulás egyik legnagyobb eredménye, a földosztás ellen. A régi földbirtokosok és ügyvédeik a legkülönbözőbb címeken kezdték visszakö vetelni az újgazdáktól a földet. A választá sokat követő két-három hónap alatt ez or szágos jelenséggé változott. Volt olyan já rás, ahol 1946 januárjában & kiosztott föl deknek már 18%-át visszaítélték régi tu lajdonosaiknak és nem egy járásban a jut tatott földek 75%-a ellen indult meg visz- szajuttatási eljárás. A horthysta jegyzők és tisztviselők, akik akkor a falvak többsé gében még megvoltak, minden módon el húzták a juttatott földek, házhelyek telek könyvi átírását és így fokozták az újgaz dák bizonytalanságát. Kezdték üldözni a földhözjuttatott telepeseket, a sváb földek re került újgazdákat. És ez az üldözés ha marosan nemcsak az újgazdákkal, de a kommunistákkal és a demokrácia őszinte híveivel szemben is egyre erőteljesebb és kihívóbb lett. A földhözjuttatott parasztság, melynek száma több mint félmillió volt az ország ban, most kezdte csak észrevenni, hogy mit jelentett a kisgazdapárt választási győ zelme. Abból a rohamból, amely a kiosztott földek visszavételére indult, sokkal jobban megértette, hogy miről van szó, mit jelent a kisgazdademokrácia, mint a kommunista újságcikkekből és népgyülési magyaráza tokból. Az általános támadás hatására a föld hözjuttatott parasztság megtalálta hozzánk az utat, pártunkhoz fordult segítségért. Egyre fokozódó számban jelentkeztek szer vezeteinknél a megriadt parasztküldöttsé gek és védelmet kértek tőlünk. Volt olyan küldöttség, amely 300 tagból állott. Pártunk természetesen segítségére sietett szoron gatott szövetségesölek, a dolgozó földhöz juttatott parasztságnak és kiadta a jel szót: „Megvédjük a földet“, „Földet vissza nem adunk“.
