Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja
Rákosi Mátyás elvtárs a „Társa áalmi Szemle** ez év márciusi szá mában cikket írt, amelyben meg állapítja a népi demokráciának, mint a proletárdiktatúra egyik for májának jellegét és megvilágítja a magyar népi demokrácia fejlődésé nek egyes szakaszait. Tekintve, hogy a népi demokrá ciáról, mint a proletárdiktatúra egyik formájáról nálunk is állandó viták vannak, a kérdés tisztázásá hoz teljes terjedelmében közöljük Rákosi elvtárs cikkét. A cikk má sodik, befejező részét a Fáklya jú liusi számában közöljük. Népi demokráciánk útja A „fordulat éve“ után Sztálin elvtárs segítségével és útmutatásai alapján tisz táztuk a népi demokrácia államának jel legét. Akkor megállapítottuk, hogy a né pi demokrácia olyan állam, melynek se gítségével a Szovjetunió győzelmének eredményeként és a Szovjetunióra támasz kodva a dolgozó nép a munkásosztály ve zetése alatt halad a kapitalizmusból a szocializmus felé. ÍRámutattunk arra, hogy a népi demokrácia proletárdiktatúra szov jet forma nélkül. És azt is kifejtettük, hogy a népi demokrácia mennyiben és ho gyan végzi a proletárdiktatúra funkcióit. Ennél a munkánál feltételeztük, hogy elvtársaink tisztában vannak a proletár- diktatúra létrejöttének előfeltételeivel. Azt a kérdést, hogy ezek az előfeltételek a népi demokrácia viszonyai között válto zatlanul érvényesek-e, vagy módosulásra szorulnak, nem vetettük fel és nem tisz táztuk. Ideje, hogy e téren is tisztázzuk a problémákat. A proletárdiktatúra létrejöttének elő- íeltételei't nagy tanitődník, Lenin és Sztá lin az 1917-es szovjet forradalom győzel mét követő években az orosz forradalom tapasztalatai alapján kidolgozták és egy- ■ ben kimutatták e tapasztalatok nemzet közi érvényességét is. „A prolétártátus diktatúrája... a ki zsákmányolt többség diktatúrája a kizsák mányoló kisebbség felett“ (Sztálin: A le- ninizmus kérdései. Szikra, 1951. 44. old,). Az ellenség a proletárdiktatúrának ezt az alapvétő tételét élesen tagadta. Azt állí totta, hogy ennek az ellenkezője igaz, hegy a proletárdiktatúra a törpe kisebb ség erőszaké« uralma a többség felett. A szociáldemokraták és mensevikek tovább mentek. ök azt állították, hogy a szovjet diktatúra még a munkások között is csak a kisebbségre támaszkodik. Ezt a rágal mat ismétlik és variálják most már har mincöt esztendeje. Különös élességgel ve tik fel ezt a rágalmat a népi demokrá ciákkal, mint a proletárdiktatúra új for májával szemben, azzal a változattal, hogy szerintük a népi demokráciában ez az állítólagos törpe kisebbség nem saját erejére, hanem az „orosz szuronyokra tá maszkodva“ tartja diktatúrája alatt a nép többségét. 1917 őszén a proletárforradalom min den rendű és rangú ellenségei fenti állítá saik alátámasztására az orosz aüíkotmá- nyozó nemzetgyűlés választásainak ada taira hivatkoztak. Ezeken a választáso kon, amelyek éppen a november 7-i forra dalmat megelőző és azt követő napokban folytak le, a bolsevik párt az összes sza vazatok 25 százalékát kapta. A „törpe kisebbség terrorjáról“ szóló üvöltés külö nösen erőre kapott 1919 folyamán, amikor a Központi Hatalmak, a császári Német- ország és ez Osztrák-Magyar Monarchia katonai veresége és összeomlása után egy sor országban forradalom tört ki, megala kultak a kommunista pártok, vagy elkez dődött a szociáldemokrata pártok mun kástömegein belül az áramlás a Kommu nista Intemacionálá felé. A proletárdikta túra megrágalmazása és befeketítése részben ezeknek a forradalomra irányt- vevő munkástömegeknek visszatartására vagy elriasztására szolgált, részben „ideo lógiai“ előkészítését és alátámasztását jelentette annak az imperialista fegyveres támadásnak, melyet Amerika, Anglia, Franciaország és Japán nagytőkései a' Szovjetunió ellen 1918-ban megkezdték és 1919-ben fokozni akartak. A „törpe ki sebbség terrorjáról“ szóló rágalmak „fel szabadító jelleget“ voltak hivatva kölcsö nözni az imperialistáik fegyveres interven cióinak és azon kísérleteinek, hogy a Szovjetunióban erőszakkal visszaállítsák a cári nagybirtokosok és tőkések véres, elnyomó diktatúráját. Az amerikai háborús gyújtogatók ve zette „szabad világ“ mai célkitűzései lé nyegében hasonlók. Vissza akarják hoz ni elsősorban a népi demokráciák felsza badult dolgozói nyakára a régi elnyomó kat, nálunk az elűzött feudális nagybirto kosokat, nagytőkéseket, horthysta csend őröket és tábornokokat. Azzal a rágalommal szemben, hogy az orosz proletárdiktatúra a kisebbségre tá maszkodik a többséggel szemben, elsősor ban maga Lenin vezette a harcot, aki egyenesen felvetette a kérdést: mivel ma gyarázható az a „csoda“, hogy a bolsevi kok, akik 1917-ben a választáson a sza vazatok egynegyedét kapták, le tudták győzni a tőkés és kispolgári pártok koali- Rákosi Mátyás
