Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Lőrincz Gyula: Büszkék vagyunk arra, hogy olyan ország állampolgárai vagyunk, amely az emberi jogok, a szabadság és a béke útján halad
amely ellenünk a harcot folytatja, meg találjuk ugyanazokat a személyeket, akik egyszer már Münchenben megpróbálták eltemetni hazánkat. Nem! Ezeknek az uraknak tudomásul kell venniük, hogy az új népi demokratikus Csehszlovák Köz társaság nem a burzsoá, az úri demokra tikus Csehszlovák Köztársaság többé, tu domásul kell venniök, hogy ennek a Köz társaságnak többé nem az úriosztály nyu gati bérence, Benes a vezetője. Ennek az országnak a vezére, a legelső munkás, az erőskezü kormányos, Klement Gottwald és éppen ezért a népi demokratikus Cseh szlovák Köztársaság többé ezer ügynök és ezer kém ideküldése után sem juthat Benes Csehszlovákiájának sorsára. Nem lesz többé München, amely ezt az orszá got feldarabolhatná, mert itt, ebben az országban a vezető szerepet egy harced zett Kommunista Párt viszi, tapasztalt vezetővel, Gottwald elvtárssal az élén. Rátérek konkréten, mit jelent nekünk csehszlovákiai magyar dolgozóknak az éberség kérdése ezen a téren. Ha az im perialista háborús táborról beszélünk álta lánosságban, úgy tűnhetne fel, hogy ez tőlünk távolálló kérdés, hogy végered ményben ha az imperialisták, a háborús gyujtogatók által kieszelt burzsoá-nacio nalizmus, kozmopolitizmus kérdéséről be szélünk, ez nem más, mint elmefuttatás. A valóságban azonban ez nem így van. Ezek az urak, ahogy már a múltban bebi zonyították, nem maradnak meg a tér- vezgetéseknél, a zöld asztalok mellett folytatott elmefuttatásoknál, hanem szé pen elküldik az ügynökeiket pontos taná csokkal ellátva mindazokba az országok ba, amelyeknek a rendszere, államberen dezési formája nem felel meg az ö kizsák mányoló, nemzetelnyomó háborús céljaik nak. Ezeknek az uraknak egyszer már sikerült természetesen a vezető körök, Benesék segítségével, ügynökök bevetésé vel megbontani Csehszlovákia nemzetei nek egységét és csak természetes, hogy ha ez a múltban egyszer sikerült nekik, megkísérlik ezt az utat másodszor is. Ám megfeledkeznek arról, hogy teljesen má sok az adott körülmények, más kormá nyunk nemzetiségi politikája, más maga a kormány összetétele, mint volt akkor, mikor az egység megbontása sikerült ne kik. Mi az a jelenség, amit a csehszlovákiai magyar dolgozóknál szórványosan észlel hetünk, de ami ellen nekünk, a Csemadok tagjainak, funkcionáriusainak kell első sorban felvenni a harcot? Ez az elkülö nülés, a szeparálódás. Az utolsó időben nagyon sokszor halljuk erősen kihangsú lyozni a nemzetiségi kérdést. Tudjuk, hogy a burzsoá-nacionalisták vezetőinek leleplezésével, eltávolításával még nem távolítottak el a kisebb-nagyobb vadhaj tásokat. Ezeknek a kinövéseknek azon ban nem szabad a csehszlovákiai magyar dolgozókat helytelen útra, helytelen kö vetkeztetések levonására vezetniök. Ne künk minden esetben, ha ilyen jelenségek re bukkanunk, meg kell néznünk, honnan, kitől ered ez a jelenség. Ma, amikor gyö kerestől kitéptük a bui*zsoá-nacionalizmus- fáját, nem szabad ilyen kis vadhajtások miatt elveszítenünk higgadtságunkat és józanságunkat, amely megvolt a magyar dolgozókban akkor is, amikor a burzsoá- nacionalizmus fája legnagyobb virágzás ban volt. És e józanságukért és öntuda tosságukért a csehszlovákiai magyar dol gozókat a legnagyobb elismerés, megbe csülés illeti meg. Különös figyelmet kell szentelni az ipolysági és rozsnyói járás nak, ahol leginkább tapasztalható, hogy a magyar dolgozók a legkisebb burzsoá- nacionaiista csökevényekre is túlérzéke- nyen reagálnak és könnyen hajlamosak a nemzetiségi kérdést élére állítani, vagy elkülönülni, szeparálódni a szlovák dolgo zóktól. Nem általános jelenség ez ezekben a járásokban sem, de itt találkozunk ez zel a kérdéssel a leggyakrabban. Fontos éberen figyelni ezt a jelenséget, hogy váj jon kinek a befolyására áll elő. Nem ta lálkozunk-e itt esetleg azzal a problémá val, amire bevezetőmben utaltam, hogy a háborús gyujtogatók velünk kapcsolatos tervei nem mozognak elméleti síkon, nem maradnak a zöld asztalok mellett, hanem igyekeznek kinyújtani csápjaikat a mi országunk, a mi járásaink és falvaínk felé is. Egy évvel ezelőtt hasonló jelenségek, főleg a nyitrai kerületben mutatkoztak, az idén pedig fehér hollóként itt van előt tünk egy ilyen jelenség Üjbarson. Ha jobban megnézzük, hogy mi történik eb ben a kis faluban, akkor mit látunk? Nemzetiségi súrlódás van Üjbarson, nem Í3 annyira a dolgozók között, mint inkább néhány vezető falusi funkcionárius kö zött. A Csemadok elnöke, volt nyilas párt elnök. A titkárnő, a volt jegyző felesége. A református pap pedig védnöke a Cse- madoknak. Egész kis szentháromság. Mégis egyházi ügyeken veszekszenek, il - letve a vallási ügyeken keresztül igyek szenek kiélezni a nemzetiségi kérdést. Jó partnerre akadtak a másik oldalon is a pap személyében, aki visszautasította azt a kérelmet, hogy a templomban magyar misét is szolgáltasson, kijelentve, hogy neki nincs, csak egy fizetése. Jézus Krisz tus tanításai között mi ugyan soha nem találtunk olyan rideg üzleti tételt, hogy ha egy mise három garas, akkor két mi séért feltétlenül hat garas jár naponta a papnak. No, ezen a ponton mi nem fogunk veszekedni, de a Csemadok megtisztítása az ilyen elemektől feltétlenül a mi köte lességünk és ezt haladéktalanul végre is fogjuk hajtani. A besztercebányai kerületről nagyon kedvező híreink vannak. Ott mind a kerü leti pártszervezet, mind a Nemzeti Bízott ság nagy megértéssel kezeli a Csemadok ügyeit, segíti, támogatja a Csemadokot munkájában. Ám ennek ellenére a kékkői
