Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 4. szám - Kovács István: Tarlóhántás
kezdte. — Itt az alkotmány ünnepe, a nép jogok ünnepe. No de a joggal élni kell. Mi téeszcsé tagok, Pártunk felvilágosítása alapján, éltünk is vele. Az idén már nagy üzemben termeltünk tizennégy mázsát bú zából, de mi a kapásokkal se vallunk szé gyent és számtalan más termelvényünk is van nekünk . .. Nedves a föld, most is olyan, mint a derce .. . Aki nem hiszi, néz ze meg. Már nem vigyorognak úgy raj tunk a kulákok . .. Hárcmtól-ötezer forin tig kapott nálunk egy-egy tag félesztendö- re, a fejadagon, takarmányrészen és egyéb juttatásokon kívül. .. Aki nem hiszi, kér dezze meg eket. De ez csak kezdet, mi lesz jövőre? Felen gyapotot és rizst fogunk ter melni. Abból jön ám a haszon! És akkor már nemcsak hatvan családdal toljuk a szekeret, mert mi nemcsak magunknak építettünk, hanem a falunak, még azok nak. is, akik gyalázták bennünket. Nyitva az út mindenki számára, aki becsületesen dolgozni akar a mi zászlónk alatt! Nagy taps következett. Bózsó eközben felállt és felsorolta az eddig belépetteket, a régi tagokon kívül százhúsz nevet és új ra felszólította a gyűlés résztvevőit a be lépésre. Ekkor a községház-tér legsarkából, a ke letkezett nagy csendben elindult Hajdú István. Csizmája minden lépésnél nyikor- gott s felhívta rá a figyelmet. Mire az emelvény elé érkezett, nagy feje tele lett vérrel, vastag homlokere dagadozott, nya ka úgy feszült ki a fehér ingből, mint a piros tömlő. A csend még fagyosabbra vál tozott, hisz az egész falu tudta az ő tor zsalkodását Juhász Kálmánnal, ő volt a legnyakasabb csoportellenség a kisparasz- tok között. A téeszcsé-tagok is nyakukat nyújtogatták, mi lesz most? Amikor Haj dú rekedten megszólalt: — Belépek, ad hatsz Bózsó egy belépési nyilatkozatot. — Bózsó a dermedt csendben szélesen elmoso lyodott, mint a köménymagok, úgy pattog tak arcán a himlöhelyek: — Tessék szom széd, — nyújtotta neki az ívet. Mindenki várta, hogy valami most tör ténni fog, de Juhász Kálmán fejét hatal mas, kék füstfelleg borította el, amiből csak a pipa csücske látszott ki, Hajdú Pis ta pedig- mint egy dorongból készült ostor fa hajolt a tintásüveg kútja fölé és nagy- bütykü újjaival körmölte a nyilatkozatot: 8 holdammal belépek. Még csak az elnöki üdvözlő kézfogás hiányzott, de abból összeölelkezés lett. Haj dú átkarolta Juhásznak, régi komájának rövid vállait és sírvafakadt, mint egy szo pós gyerek. — Neked lett igazad pajtás! — Az elnök is veregette Hajdú kabáthátul ját elérzékenyülten, a pipa a padlóra csú szott és ott füstölgőtt a lábaiknál. — Nincs semmi baj sógorom. Bózsó kezdte meg kacagni őket, de pilla natok múltán az egész gyűlés a hasát fog ta és megtapsolták a jelenetet. Ez a nap volt az Illimányban, amikor a Szomjas» Gergő és a Hajdúk után majd a fél falu belépett a Petöfi-termelőcsoportba. Kovács István Tarlóhántás Hajnalod ik... S felfele Gurul a Nap kereke• Piros az ég... Nézzétek, S csodáljátok a szépet. Traktor harsog . .. Vidáman Ekét húz a határban. Harangszót is hoz a szél. De ily messze alig ér... — Egy lány dalol •.. Takarost S mosolyog a traktoros. Madárszót is hallani; Visszhang felel:... trallali. — Dél felé jár... A tarló Egy nagy, barna takaró. A traktoros ebédel; •. . Messze néz kék szemével. Múltja jutott eszébe, — Gyerekségét mint élte ... Kisbéres volt ... S ostora Gyermekszívét beh nyomta! Mind ez messze, messze már, üj élet, új harcra vár: — Magot vetni — aratni! Egy szebb jövőt akarni! S füttyerészve szaporán Fent terem a traktorán ... — Még a Nap is neveti, Sugarával behinti.. •
