Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 4. szám - Vayer Lajos: Leonardo da Vinci 1452-1519
Leonardo da Vinci, önarckép. A Béke Világtanács múlt év november havában tartott ülésén, határozatot hozott Leonardo da Vinci születése 500-iik évfor dulójának megünneplésére. E határozat nyomán az emberiség múltjának egyik legnagyobb alakja a művészettörténeti könyvek lapjairól és a múzeumi gyűjte ményék falairól a népi kultúra jelenéibe lép ki. Az a szemlélet, mely a művésze tet az életből kiszakította és az embertől elválasztotta, Leonardót csak gigantikus művészi zseninek tartotta, Ez az ünnep, a haladó emberiség ünnepe, ad most al kalmat rá, hogy Leonardó életét és mü vét a msaga emberi valóságában, történeti megismerés útján ismerjük és értsük meg. Leonardo da Vinci nemcsak nagy mű vész volt, hanem a reneszánsz korszaká nak — annak a korszaknak, melyről Engels írta, hogy a legnagyobb haladó irányú átalakulás volt, amelyet az em beriség addig átélt — egyik óriása volt. A sokoldalú embernek, az „uomu univer- sale“-nak, tökéletes típusa. Munkássága a természet új megismerésének egész te rületére kiterjedt. Tanulmányozta a bo tanikát, a növények és fák növekedését, a hidromedhanikát, a víz és folyók moz gását, a geológiát, a talaj alakulatait, a zoológiát, az állatok életét, a madarak röpülését, a meteorológiát, a felhők kép ződését, az esőt és a villámlást, az asztro nómiát. Foglalkozott a fizika, a mecha nika, az optika, a geometria, a matema tika legkülönbözőbb kérdéseivel, megfo galmazta a nehézkedés és az erő megma radásának törvényét, megelőzte Galileit a testek esésének magyarázatában és más fizikusokat sok más törvényszerű ségnek, így a közlekedő edényeknek meg állapításéiban. Mind e kutatásait sok száz rajzában örökítette meg, melyek ma, a fényképezés legfinomabb technikájának korszakában is, a pontos és részletes tu dományos illusztráció erejével hatnak. De minden tudományos kutatómunkájá nak középpontjában az ember állott. Az ember, kit ugyanúgy, mint a természet többi jelenségét, a maga egész mivoltá ban meg akart ismerni. Nagy eredménye ket ért el az anatómia tanulmányozásá ban. Nemcsak mint tanulmányai tárgyát tekintette azonban az embert. Sok techni kai találmányát — közülök csak pár pél da: a szövőszék, a csavarvágógép, a ten geralattjáró, a repülőgép és még sok ilyen más — az ember szolgálatába állí tották azóta. Az ember életét akarta job bá tenni azzal, hogy rendezett városokat tervezett és a természetet csatornázással, mocsaras területek kiszárításával kívánta átalakítani. Utolsó -terve nem volt más, mint az előregyártott házak ma valcra- váltott ötletének kidolgozása. Tudásának és hatalmas tapasztalatainak tárházát, mint nagy enciklopédiát óhajtotta össze foglalni és az embereknek — mint ö mondta: testvéreinek — így átnyújtaná. Kéziratára büszkén jegyezte fel: folytat ni fogom... Enciklopédikus munkásságának, ennek az élő egésznek, szerves része volt művé szete. E területen sem volt egyoldalú: építész, szobrász, festő, zenész volt egy személyben. Az architektúrában elsősor ban kora legfontosabb építészeti problé májával, a kerek alaprajzú és kupolával koronázott épül étek tervezésével foglal kozott. Brunelleschi firenzei dómja nyo mán haladt és utat mutatott Michelangelo nagy római kupolájának. A szobrászatban is a legnehezebb feladatok egyikét, a lo- vasszobrot, az ember és állat ellentétes csoportjának kielégítő megoldását tűzte célul maga elé. Évtizedeken keresztül a legjobb firen zei iskolában, Verocchio műhelyében ta nult. Egy Krisztus keresztelését ábrázoló képre az egyik térdelő angyal finom fejét festette, s itt a tanítvány annyira felül- Vayer Lajos LEONARDO DA VINCI
