Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám - Bátky László: Az osztályharcról
megtéveszt és ennek következtében ha nem is állnak a kulákság oldalára, de harcot sem foly tatnak ellenük, „semlegesek“ lesznek. A kulá- kok taktikaváltoztatásának egyike arra irá nyul, hogy megcáfolják kizsákmányoló voltukat azzal, hogy - mint a tavaszi és nyári munkák alatt is tapasztaltuk, - fizetnek. Fizetnek bőke zűen, sokkal többet, mint amennyit a munkás munkája és ebből a munkából származó haszon megér. Tavasszal a kapálás idején nem volt rit kaság a kulákoknál a 3—400 koronás napszám, hozzá még kosztol is adtak és még csak dolgoz ni sem kellett nagyon, mert mint a kulák mon dotta a munkásokkal való beszélgetése folya mán, „minek törjük magunkat, hisz a termés úgysem a miénk, hanem az államé“. A kulá- koknak ez a magatartása nemcsak arra irá nyult, hogy ezzel bizonyságát adják annak, hogy amit a „kommunisták beszélnek a kizsák mányolásról az csak kommunista propaganda“, hanem sokkal inkább arra ment — s be kell ismerni, hogy nem is eredménytelenül, — hogy a kisparasztokat eltérítsék a szövetkezettől, hogy munkaerőhiányt idézzenek elő s e miatt a szövetkezet földjein gyenge legyen a termés, kevés legyen a tagok jövedelme, — kevesebb, mint amennyi bért a kulák fizetett a munká soknak. Ilyen helyzetben aztán osztályharcot vívni nehéz, nehéz a kisparasztot meggyőzni arról, hogy a kulák bőkezűsége nem önzetlen jóság, hanem tudatos szabotálása — az előbb elmon dott okoknál fogva — szocializmust építő mun kánknak. A szövetkezetekbe befurakodott kulákok ár talmatlanná tételére különös hangsúllyal hív ta fel a figyelmet a CsKP Központi Bizottságá nak ez évi februári ülése, amikor is a Központi Bizottság olyan határozatot hozott, hogy a ku- lákokat rendkívüli taggyűlés keretén belül le kell leplezni a szövetkezet tagsága előtt és a szövetkezetből ki kell őket zárni. Ez, a kulá- koknak a szövetkezetből való kizárása az osz tályharc még nagyobb mértékben való kiélező dését vonta maga után, másrészt pedig a ku lákok még alkalmazkodóbbakká, még simuléko- nyabbakká váltak, taktikát változtattak és meg kell állapítani, hogy ez több esetben sikerrel járt, tekintve, hogy még mindig gyakori — különösen a fiatal szövetkezetekben — hogy az osztályellenséget, a kulákot megtűrik soraik között. Ez főleg abból származik, hogy a szö vetkezet tagsága, maguk a dolgozó parasztok, volt nincstelenek, cselédek, egyrészt még min dig meghátrálnak és meghajolnak a kulák volt tekintélye előtt, „nem mernek ellene véteni“, tehát nem mernek ellene fellépni még akkor sem, ha tisztán is látják annak káros következ ményeit, hogy az osztályellenséget maguk kö zött tűrik. Más szövetkezetekben viszont az zal „érvelnek“, hogy náluk a szövetkezetben már megszűnt minden lehetőség arra, hogy a kulák kizsákmányoljon, mivel a szövetkezetben mar csak a végzett munka után részesül jutal mazásban és hogy „vigyáznak rá, nehogy vala mi kárt tegyen“. nn'ovábbi példa, hogy egyes szövetkeze- tekben, különösen a magasabb típusú, a harmadik és negyedik típusú szövetkezetek ben úgy gondolkodnak, hogyha a kulák bár milyen földterülettel is lép a szövetkezetbe, az nem jön számításba s aszerint, nem lehet meg ítélni, mert az említett típusú szövetkezetek ben nem a földterület nagysága, hanem a vég zett munka mennyisége számit. Nem ritkaság az sem, hogy az osztályellen séget nem kizsákmányoló volta szerint ítélik meg, helyesebben, hogy a zsírosparasztokat nem vagyoni helyzetünk alapján Ítélik meg, nem mint osztályelienséget nézik, hanem azt, hogy van-e „politikai múltja“ vagy pedig nincs. A szelőcei EFSz tagsága megtűr és nem zár ki a szövetkezetből egy 17 hektáros kulákot, mert mint mondják, nincs politikai múltja., nem volt nyilas, tehát nem lehet rá mondani, hogy el lensége a rendszernek. Pedig beismerik, Írsz saját bőrükön érezték, hogy azelőtt a munká saiból kipréselte az utolsó csepp erőt is. Ügy gondolják, hogy mert a kulák a szövetkezetben „.rendesen“ viselkedik, a munka xeá eső részét elvégzi, egyelőre a szövetkezet ellen semmit nem vét, ellenkezőleg, a szövetkezeti gazdálko dás híve, — nincs ok rá, hogy kizárják a szö vetkezetből. Úgy gondolják, — s nemcsak itt, hanem még több más szövetkezetben is —■ hogy a kulák látva a megváltozhatatlan rend szerváltozást „belenő a szocializmusba“. Az ilyen opportunista elméletről a bucharinisták földműves politikájáról szólva Sztálin elvtárs azt mondotta: „... Tagadják azokat a módokat és eszközö ket, amelyek nélkül nem lehet bevonni a pa rasztságot a szocializmus felépítésének művé be ... Nem akarják elismerni, hogyha nem va lósítjuk meg a kulákság, mint osztály felszá molásának politikáját, akkor a falut lehetetlen átalakítani a szocializmus elvei alapján. Azt hiszik, hogy a falut suttyomban, simán, osz tályharc nélkül, egyesegyedül a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek útján át lehet állítani a szocializmus vágányára, mert meg vannak győződve arról, hogy a kulák magától belenő a szocializmusba.“ (Sztálin művei, 7. kötet, 383. oldal.) Az osztályellenséggel való békülékenység nem előmozdítója és segítője a szövetkezeti mozgalomnak, — ellenkezőleg annak kerékkö tője. Megbékülni, engedményeket tenni az osz tályellenségnek annyit jelent, mint lemondani a szocializmusnak falun való megteremtéséről.
